Minden ötödik magyar felsős kimarad a kötelező online távoktatásból
Vannak olyan diákok, akik a szükséges eszközök hiányában kimaradnak az oktatásból, miután az iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át.
Herman Zoltán, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa az országos kompetenciamérés 2017-es egyéni adatai alapján becsülte meg, hogy a diákok mekkora részéhez nem juthat el az online távoktatás.
A kalkulációhoz a diákokat négy csoportra osztotta: az első csoportba azok kerültek, ahol nincs internetkapcsolat vagy számítógép a háztartásban, a második csoportot azok alkotják, akiknél van internetkapcsolat, de hozzávetőlegesen 3 nappali tagozatos diákra jut egy számítógép, így az online távoktatáshoz való hozzáférés erősen korlátozott. A harmadik csoportban van internetkapcsolat, és hozzávetőlegesen 2 nappali tagozatos diákra jut egy számítógép, ami Hermann szerint korántsem ideális, de kevésbé erős korlát, végül a negyedik csoportban minden diákra jut egy számítógép.
A kutató azt feltételezte, hogy az első két csoportba tartozó diákokat gyakorlatilag nem éri el az online távoktatás. Mint írja: „ez egy egyszerűsítő feltevés; nem vesszük figyelembe, hogy ezen diákok egy részének is van okostelefonja, de azt sem, hogy a háztartásban lévő számítógépeket nem csak a diákok használják. Ezzel együtt a becsléseink valószínűleg nagyságrendileg pontosak”.
Az alábbi ábra a korlátozott hozzáféréssel rendelkezők arányát mutatja be évfolyamonként. Sötétkék és világoskék színnel jelöli azokat, akik gyakorlatilag nem, illetve alig elérhetők online, szürkével a valamelyest korlátozott hozzáféréssel rendelkezőket, a negyedik csoport nem szerepel az ábrán. A 6., 8. és 10. évfolyamon a diákok 12, 10 és 7 százaléka egyáltalán nem elérhető, további 7, 7 és 6 százalék erősen korlátozottan elérhető az online oktatás számára. Összességében ez a diákok 20, 17 és 12 százaléka. Miközben a teljes közoktatás online üzemmódra állt át, az általános iskola felső tagozatán közel minden ötödik diák gyakorlatilag nem fér hozzá ehhez.
Hermann szerint a 10. évfolyamon megfigyelhető jobb hozzáférési mutatók feltehetően összefüggnek azzal, hogy a hátrányos helyzetű diákok egy jelentős része 10.-re már lemorzsolódott a közoktatásból.
A szülői iskolázottság és a lakhely is számít
A fenti arányok hátterében Hermann szerint a jelentős társadalmi és területi különbségek állnak. A következő ábra az anya iskolázottsága szerint mutatja be a hozzáférési problémákat. A nem vagy korlátozottan elérhető diákok aránya az iskolázatlan szülők esetében kiugróan magas (a felső tagozaton a diákok fele), de a szakmunkás végzettségű anyák gyermekei között is jelentős (a felső tagozaton a diákok ötöde), és az érettségizett, illetve diplomás anyák esetében sem elhanyagolható 10-5 százalék.
Jelentősek a területi különbségek is. Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2017-es adatok alapján a 6. évfolyamon a diákok egyharmadához nem vagy csak erősen korlátozottan juthat el az online távoktatás, Budapesten és Győr-Moson-Sopron megyében ez az arány egytized. A területi különbségek mintázata 8. és 10. évfolyamon is hasonló.
Hosszútávú hatások
„Reális veszély, hogy az online oktatáshoz nem hozzáférő diákok számára ez tartós negatív hatásokkal járhat. Mivel közülük sokan már korábban is gyenge eredményeket értek el, a bukás határán álltak, nagyon valószínű, hogy online oktatás és aktív szülői segítség hiányában a többségük aligha tudná teljesíteni az év végi tanulmányi követelményeket. Az évismétlés ugyanakkor hosszú távú negatív hatással járhat a diákok további iskolai pályafutására, hiszen jelentősen növeli a lemorzsolódás veszélyét” – fogalmaz a kutató. Hermann szerint ráadásul azok az online oktatáshoz nem hozzáférő diákok is tartós hátrányt szenvedhetnek, akik korábban jó tanulmányi eredményt értek el, hiszen az esetlegesen leromló eredményeik ronthatják a továbbtanulási esélyeiket.
Úgy véli, hogy bár logikus lépésnek tűnik, rövid távon aligha lehetséges az érintett diákokat a szükséges eszközökkel ellátni, és sok mélyszegénységben élő család esetében ez nem is feltétlenül jelentene megoldást. Ezen a téren az internet-hozzáférés javítása, támogatása jelenthet rövid távú segítséget.
„Ha szeptembertől az online távoktatásban résztvevők tudásához igazítva indul újra az oktatás, akkor az említett diákok továbbra is súlyos lemaradással küzdenek, és a következő tanévben fenyegeti őket az évismétlés. Ezek a következmények alighanem csak az online oktatásból kimaradó diákokra irányuló célzott oktatáspolitikai beavatkozásokkal, a pedagógiai ráfordítások növelésével enyhíthetők a következő tanév során” – javasolja Hermann.
Kapcsolódó korábbi cikkeink: