A járvány miatt elöntik a világot az el nem bírált tudományos közlemények
A COVID-19 világjárvány sosem tapasztalt globális éhséget gerjesztett a friss tudományos eredményekre. Mindezt úgy, hogy az elmúlt évszázadokban a tudományban a heuréka jellegű felfedezéseket kiszorította az igazság megismerésének fontolva haladó, tézisek és antitézisek, állítások és cáfolatok lassú folyamatán alapuló módszertana. A megismételhetőségen és az ellenőrizhetőségen alapuló megbízhatóság a tudományos folyóiratközlésben is kulcsfontosságú kritérium – legalábbis eddig az volt.
Az elmúlt pár évben a hagyományos, a kéziratot külsős, anonim szakértőkkel lektoráltató folyóiratok mellett egyre jelentősebb szerepet töltenek be a tudományos nyilvánosságban az olyan preprint szerverek, azaz a még el nem bírált kéziratok publikálására létrehozott oldalak, mint a biológiára szakosodott bioRxiv, az orvostudományi eredményeket közlő medRxiv, illetve a matematika és a fizika területének eredményeit közreadó, még az 1990-es években elsőként elindított arXiv.
Ami a nemzetközi tudományos diskurzust kétségtelenül segítő preprint oldalak előnye, az egyben a hátrányuk is. Míg békeidőkben az itt megjelenő tanulmányok akkor is tökéletes vitaindítók, ha tartalmaikat rövid úton cáfolják, a COVID-19 idején a lektorálatlan tanulmányok állításai akár bajt okozhatnak.
A gyorsaság pontatlansága
„A hamis információ sokkal rosszabb, mintha nem tudnánk semmit” – állítja a jelenségről Marcus Munafo, a Bristoli Egyetem biológiaprofesszora a Conservation folyóiratban május 5-én megjelent véleménycikkében. A kutatók világszerte a lehető leggyorsabban igyekeznek közzétenni, hogy mire jutottak a SARS-CoV-2 vírus és a COVID-19-járvány vizsgálata során, és a tanulmányaikat azzal párhuzamosan jelentetik meg a preprint oldalakon, hogy elküldik őket a témával foglalkozó tudományos folyóiratnak. Ezzel nem is lenne akkora probléma, ha ezeket az oldalakat csak a tudományos világ tagjai olvasnák, vagy szemléznék, írja Munafo. Csakhogy a médiamunkások és a politikusok, illetve politikai tanácsadók nem igazán tudnak különbséget tenni a nem elbírált és a szokásos szakmai kontrollon (peer review-n) átesett tanulmány között.
A folyóiratok szerkesztőségei ugyan mindent elkövetnek a folyamat felgyorsítására, de az alapos munkához idő kell, így fordulhatott elő, hogy 2020. április elején a COVID-19 publikációk alig 17 százaléka volt lektorált anyag. Munafo idézi azt a mérnököknek tulajdonított aforizmát, miszerint ha gyorsan, olcsót és jót akar a megrendelő, akkor abból csak kettő teljesíthető maradéktalanul. Javaslata szerint a preprint szervereknek és az ott publikáló kutatóknak egyértelműen jelezniük kell, hogy a közölt adatok, eredmények, összefüggések és következtetések nem estek át független ellenőrzésen. A bristoli professzor szerint azt is minduntalan tisztázni kell a publikálóknak, hogy a tudomány természeténél fogva folyamatosan fejlődik, és hogy egyetlen tudományos megállapítás sem lehet végleges.
Munafo szerint világjárvány idején a magas színvonalú kutatás fontosabb, mint valaha, de a sebesség nem mehet a minőség rovására. Szerinte a rohamtempóban az átláthatóságra még nagyobb szükség van, mint korábban. Ezért azt javasolja, hogy a kutatók az eredményeik mellett a preprint publikációkban is tegyék közzé a kutatási protokollokat, a nyers adatokat és az elemzési terveket, mert akkor gyorsan lehet észlelni az esetleges hibákat és javítani az eredményeket. Szerinte ez a gesztus a szerzőket is ösztönzi az önellenőrzésre, még mielőtt nyilvánosságra hoznák munkájukat.
Spekulatív eredmények?
A nem ellenőrzött kéziratok problémája az egyik legpatinásabb tudományos folyóirat szerkesztőinek is szemet szúrt. A Nature Barabási Albert-László hálózatkutató esetét hozza fel a témáról szóló május 7-i cikkében, amely szerint a magyar tudós közleményét azzal utasította vissza a bioRxiv még áprilisban, hogy az oldal nem közöl kizárólag számításokon alapuló előrejelzéseket. A bioRxiv csapata azt javasolta, hogy Barabási egy olyan folyóiratnak küldje el a tanulmányt, amely vállalja a peer review procedúrát.
A Nature szerint a bioRxiv és a medRxiv több ezer tanulmányt tett közzé a témáról az elmúlt pár hónapban.
A preprint szervereken közölt eredmények kétségtelenül felgyorsíthatják a politikai döntéshozatali folyamatokat, és ösztönzik a kutatókat is, de szakértői értékelés nélkül nehéz ellenőrizni a munka minőségét, és a fals eredmények megosztása káros is lehet, különösen akkor, ha a kutatás azonnali hatással lehet az orvosi gyakorlatra.
A Nature megszólaltatta a bioRxiv és a medRxiv platformok társalapítóját, Richard Severt, aki azzal magyarázta a Barabási visszautasításához vezető új szerkesztési politikát, hogy „olvastunk már jó néhány őrült állítást és előrejelzést a COVID-19-ről, ezért döntöttünk úgy, hogy a csupán számításokon alapuló modellek eredményeinek nem adunk teret, mivel szakértők híján nem tudjuk azokat ellenőrizni”.
Barabási a Nature-nek elmondta: elfogadja ugyan a döntést, de nem ért vele egyet. Szerinte pontosan a pandémia miatt van szükség az el nem bírált tanulmányok publikálására, és úgy véli, egy preprint szerver dolga az, hogy a tudomány művelői döntsék el, hogy mi érdekes nekik mások eredményeiből, ne pedig valamiféle moderátor. A magyar hálózatkutató és kollégáinak tanulmánya végül a már említett arXiv oldalon jelent meg április 15-én.
Másfajta minőségellenőrzés
A Nature idézi annak a bioRxiv-en április 24-én publikált tanulmánynak a szerzőjét, aki azt vizsgálta, hogy van-e valamiféle kontroll a preprint szervereken. Jamie Kirkham, a Manchesteri Egyetem biostatisztikusa szerint tévhit, hogy az ezeken a platformokon elérhető anyagokat jelenleg nem ellenőrzi senki.
A járvány kitörése óta a BioRxiv és a medRxiv már biztosan kétlépcsős ellenőrzési protokollt alkalmaz. Az első etapban a tanulmányokat házon belül vizsgálják meg, elsősorban plágium nyomait és a tudományos publikációkra vonatkozó szabványok hiányát keresik. Ezután a kéziratokat a témában jártas önkéntes szakértők olvassák át, nem a tudományos tartalmat, hanem a kockázatot jelentő tévedéseket, dezinformációkat keresve. A bioRxiven a kontroll általában két napot, a konkrét egészségügyi hatásai miatt a medRxiv-en pedig négy-öt napot vesz igénybe.
Sever hangsúlyozta Nature-nek, hogy az orvostudományi oldalról azonnal kidobják azokat a tanulmányokat, amelyek nyilvánvalóan kárt okozhatnak például azzal, hogy a vakcinák és az autizmus közvetlen összefüggéseit tárgyalják, vagy azt akarják bizonyítani, hogy a dohányzás nem okoz rákot. De azokat a tanulmányokat is automatikusan kiszűrik, amelyek ellentmondanak az általánosan elfogadott közegészségügyi protokolloknak, vagy nem megfelelő módon használják a szakkifejezéseket. A COVID-19-el foglalkozó publikációk esetében az összeesküvés-elméletekkel operáló tanulmányok is fennakadnak a rostán.
Gyorsított eljárás
A hagyományos ellenőrzési folyamatokra kényes patinás tudományos orgánumok is kénytelenek voltak felvenni a tempót. A változatosság kedvéért a bioRxiv-en a múlt hónap végén közzétett elemzés szerint a koronavírus-járvánnyal foglalkozó tanulmányok jelentős növekedéséről beszámoló, a Science, a Cell Press, a BMJ és a Nature által kiadott folyóiratok felgyorsították a szakértői értékelési folyamataikat. A 14 elemzett folyóiratnál az átlagos átfutási idő 117-ről 60 napra csökkent, és volt, ahol a benyújtástól a közzétételig két hét alatt lezajlott a peer review.
A gyors felülvizsgálat iránti igény kielégítése érdekében a kiadók és a tudományos kommunikációs szervezetek kezdeményezést indítottak a COVID-19 tanulmányok közzétételének felgyorsítására. A kezdeményezés tagjai között szerepel az Outbreak Science Rapid PREreview nevű platform, amelyen a szerzők kérhetik tanulmányuk kontrollját, más kutatók pedig felajánlhatják segítségüket az ellenőrzéshez.
A Nature szerint a pandémia kiváltotta rohanásban azonban nem szabad elfeledni, hogy a folyóiratközlés színvonala nem szenvedhet csorbát. A preprint szerverekkel ellentétben a folyóiratban megjelenő tanulmánynak megbízhatónak és a cáfolatáig érvényesnek kell lennie; ha egy ilyen szövegben hibák maradnak, az a tudomány számára sokkal károsabb, mint bármilyen nem elbírált közlemény.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: