Csodával és összeomlással is járhat a különutas járványkezelés Svédországban
Segítenek-e megérteni a koronavírus természetét, terjedésének jellegzetességeit a napi összehasonlító grafikonok az egyes országok esetszámairól? – kérdezi a Conversation oldalán megjelentetett cikkében Paul W. Franks, a Lundi Egyetem genetikai epidemiológiával foglalkozó kutatója. Szerinte olyan alapvetően különböző járványhelyzetek összehasonlításánál, mint a dél-koreai, a kínai, az olasz vagy a brit, az egyes intézkedések közvetlen hatásait elhomályosítják egyéb, az esetszámot torzító tényezők.
Az összehasonlított országok fontos szempontokból különböznek: más és más a demográfiájuk, az emberek eltérő mértékben fegyelmezettek, más a társadalmi érintkezések mintázata, de a levegőminőség és a jellemző genetikai örökség is eltér. Olaszországban például több régió van, ahol kifejezetten nagy az idősek aránya, és ez meghatározó tényező volt abban, hogy ott hogyan terjedt és terjed a világjárványt kiváltó SARS-CoV-2. Mint ahogy tagadhatatlan, hogy az európai társadalmak kevésbé hajlamosak magukat alávetni azoknak a szigorú korlátozásoknak, amelyek Ázsia több országában – remélhetőleg nem átmeneti – sikert hoztak.
Franks amellett érvel, hogy tökéletes modellek hiányában tudományos nézőpontból a leghasználhatóbb eredményeket az hozná, ha a skandináv országok és Finnország járványgörbéit hasonlítanák össze. Ezek ugyanis kulturálisan, gazdaságilag, politikailag és földrajzilag is hasonló országok, így a különféle járványügyi korlátozások eredményeinek relevánsabb összehasonlítására adnak alkalmat.
Dániában, Norvégiában, Svédországban és Finnországban jelenleg összesen 15 millió emberre vonatkoznak kijárási tilalmak és korlátozások, további 10 milliót pedig nem köteleznek, csak biztatnak arra, hogy felelősen viselkedjen. Bár még korai lenne az északi országok eltérő stratégiái mentén messzemenő válaszokra jutni, néhány érdekes tanulság máris kirajzolódik.
Svédország, a kakukktojás
Nemcsak Skandináviában, hanem szinte egész Európában egyedülálló, hogy a svéd kocsmák, éttermek és iskolák április elején is nyitva állnak. Ez azért van, mert a vírus terjedésének lassítását és a sebezhetőbb csoportok védelmét ott teljes egészében a lakosságra bízták, csak az ötven fő fölötti összejöveteleket tiltották be.
Igaz, a svédek hagyományosan betartják a közegészségügyi szabályokat és ajánlásokat, a nagyvonalú táppénzrendszer mellett pedig a helyi munkakultúra része, hogy a munkavállalók a legenyhébb nátha miatt is otthon maradhatnak. Azt is tudni kell, hogy a háztartások több mint fele egy főből áll, a svéd fiatalok pedig már 18-19 évesen elköltöznek otthonról, ellentétben például az olaszokkal. Emellett Svédországban, akárcsak a hasonló lélekszámú, de jóval sűrűbben lakott Magyarországon, csak egy nagyvárosi régió van. A svéd kormány előrejelzései szerint pedig jóval kevesebb ember szorul majd kórházi ápolásra, mint a többi skandináv kormány várakozásai szerint.
A svéd megoldás teljesen szembemegy a szigorúbb intézkedésekkel, amiket a kulturálisan hasonló szomszédos országok alkalmaznak. Dániában, Norvégiában és Finnországban is bezárták az iskolákat, az emberek mozgását pedig szigorúan korlátozták.
Frissítés 10:59-kor, köszönjük olvasónknak a kiegészítést: Mette Frederiksen dán miniszterelnök hétfő este jelentette be, hogy Dánia a húsvét utáni szerdán újranyitja a bölcsődéket, óvodákat és az általános iskolákat (ami ott az 1-5. évfolyamokat foglalja magában), a többi korlátozás fennmarad. A norvég Egészségügyi Ügynökség pedig már március utolsó hetében újranyitotta volna az iskolákat, csak a kormányzat felülbírálta. A lehetséges norvégiai újranyitásról az egészségügyi miniszter ma tesz bejelentést, a hírek szerint a nagyobb városok jelezték, hogy az iskoláknak nem menne egyből egy húsvét utáni újraindulás.
A brit Imperial College kutatóinak (akiknek a szimulációin alapulnak a brit kormány járványintézkedései is) március végén megjelent tanulmánya 11 európai országban becsüli meg a SARS-CoV-2 terjedését. E tudományos munka fontos mérőszáma a reprodukciós szám, amely megmutatja, hogy a fertőzőképesség idején egy ember hány másikat fertőz meg átlagosan. Az 1-nél magasabb szám azt jelzi, hogy a járvány még a felfutóban van, míg ha 1 alá csökken a szám, az a járvány kifutási szakaszára utal.
Március 28-án Svédországban ez a szám 2,47 körül volt, Norvégiában 0,97, Dániában pedig 1 körül alakult. Nem meglepő módon az Imperial College tanulmányában Svédországra kalkulálták a vírus leggyorsabb elterjedését – a becslések szerint a lakosság 3,1 százaléka lehetett akkor fertőzött. Norvégiában viszont csak a lakosság 0,41 százaléka kaphatta el az új koronavírust – ami valószínűleg a szigorúbb állami hozzáállás következménye –, míg Olaszországban 9,8, az Egyesült Királyságban pedig 2,5 százalékra jött ki ez a ráta.
Jön a svéd összeomlás?
Egy svéd akadémikus előrejelzése szerint a svéd lakosságnak akár a fele is megfertőződhet április végére. Bár túl korai az intézkedések mortalitásra gyakorolt hatását vizsgálni, április 7-i adatok szerint a COVID-19 miatti halálesetek egymillió lakosra jutó száma Svédországban 47 (április 1-jén még csak 24 volt), míg Norvégiában 15 (április 1-jén 8 volt), Finnországban pedig még ennél is kedvezőbb az arány: 5 haláleset jut egymillió emberre, akárcsak Magyarországon.
A járványvédekezés sokszor ismételt fő célja, hogy minimalizálják a kórházi ápolásra szorulók napi számát, ezáltal fenntartható és működőképes maradjon az egészségügyi rendszer, és alacsonyan tartható a mortalitás – még akkor is, ha a végén összességében ugyanannyi lesz a betegek száma, mintha hagyták volna elszabadulni a járványt. Ha a terhelés jelentősen meghaladja az egészségügyi ellátó rendszer kapacitását, a kórházak működése ellehetetlenül, és mind a dolgozók, mind a páciensek középkori állapotok között találják magukat.
A vizsgált észak-európai országok mindegyike részletes szimulációk segítségével igyekezett megbecsülni már a járványra készülve, mikor jön el az a pont, ami után már a teljesítőképességük kitolt határán is túl kell teljesítsenek a kórházak. A szimulációk alapján ezt a határt minden ország nagyjából ugyanakkor lépi át, és ha ez megtörténik, a millió lakosra jutó halálozás 528-544-ig nőhet – jelenleg Spanyolország 295-nél, Olaszország 273-nál tart.
A rendelkezésre álló adatokból úgy tűnik, hogy Svédország a többi északi országnál hamarabb juthat közelebb ehhez a pokoli helyzethez, ami viszont csak rövidebb ideig fog tartani: a halálesetek zöme néhány héten és nem néhány hónapon belül fog bekövetkezni. Szombaton Stefan Löfven miniszterelnök már arról beszélt, hogy most kezdődik az időszak, amikor az emberek ezrével fognak meghalni, ezzel együtt az ország fő epidemiológusával, Anders Tegnellel egyetemben továbbra is védi a svéd stratégiát. Emellett sem kizárt, hogy Svédországban ezen a héten további korlátozásokat vezet be a parlament.
A vizsgált országok közül ráadásul Svédországban jut a legkevesebb intenzív ágy százezer lakosra (5,8), Finnországban 6,1, Dániában 6,7, míg Norvégiában 8 hely jut ugyanakkora népességre. Ez leginkább a brit arányszámra emlékeztet, ami 6,6, és nem a németországira, ahol 29 intenzív ágy jut százezer lakosra. Svédországban emellett azzal is számolni kell, hogy több más országhoz hasonlóan ott sem áll rendelkezésre elegendő védőfelszerelés az egészségügyi dolgozók számára.
Abban az esetben tehát, ha a svéd stratégia helyes, a többi északi országban a COVID-19-betegek dömpingje bőven bele fog férni a kapacitásba. Ha azonban elhibázott a svéd stratégia, a svéd egészségügyi dolgozók életük legnagyobb harcára készülhetnek.
Hosszú táv
Sok minden szól tehát amellett, hogy a lakosság mozgásának korlátozása a helyes stratégia, vannak azonban komoly ellenérvek is. Először is, a szabad mozgást korlátozó intézkedések áldásos hatása idővel elhalványul, ahogy az emberek egyre kevésbé engedelmeskednek az új előírásoknak: a kevésbé szigorú intézkedések, amiket szinte mindenki betart, sokkal hatékonyabbak is lehetnek, mint a radikális kijárási tilalom, amit viszont az emberek jó része megszeg. Ebből a szempontból lesz különösen érdekes a skandináv példa: ha Svédország stratégiája beválik, nyilvánvaló lesz, hogy a többi északi ország is sokra juthatott volna pusztán az önkéntes elkülönüléssel.
Itt van még a nyájimmunitás kérdése is: a tudomány egyelőre nem tudott megfellebbezhetetlen igazsággal előállni a kérdésben, de elképzelhető, hogy nyájimmunitás nélkül a kórokozó újra és újra támadni fog, ahogy történt ez a svédeknél 1918-ban is a spanyolnáthával. Ezúttal Svédország minden jel szerint hamarabb fogja elérni a nyájimmunitást, mint a környező országok, tehát nem kizárt, hogy ott kevésbé kell majd számítani a COVID-19 újabb és újabb hullámaira. Igaz, az ország fő járványügyi döntéshozói rendre tagadják, hogy a nyájimmunitás lebegne a szemük előtt, ahogy kezdetben Hollandia és az Egyesült Királyság viszonyult a koronavírushoz (majd visszakozott, amikor a modellek megmutatták a halottak várható számát).
A szigorú korlátozások elleni további érv, hogy a bezártság komoly pszichés terheléssel jár, nem véletlenül használják büntetésre (a magánzárka pedig még súlyosabb büntetés), és persze számos gazdasági érv is szól az ország többé-kevésbé normális működésének fenntartása mellett - írja a Lundi Egyetem kutatója.
Az elkövetkező hetekben fog kiderülni, hogy a skandináv stratégiák közül a svéd válik-e be. Akárhogy is lesz, biztosan sokat lehet majd tanulni belőle arról, hol van a megfelelő egyensúly a világjárvány stratégiai alulkezelése és túlreagálása között, ennek pedig nemcsak az újabb COVID-19-hullámokra készülő országok, hanem a 21. századi világjárványokkal megküzdő emberiség is jó hasznát fogja venni.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
