Egy maroknyi szuperterjesztő okozza a koronavírusos esetek túlnyomó többségét

Alig fél év telt el a koronavírus-világjárvány kitörése óta, mégis annyi tudományos igyekezet irányult ennyi idő alatt a SARS-CoV-2 kutatására, mint amennyi más jelenségek vizsgálatára évek, évtizedek alatt jut. Ennek velejárója, hogy egy-egy kutatás eredményét akár hetekkel később felülírhatja egy újabb tanulmány, és az is előfordul, hogy egyszerre keringenek egymásnak ellentmondó tudományos eredmények.

A járvány alakulását nagyban befolyásoló alap reprodukciós szám, az R0 azt jelöli, hogy egy ember átlagosan hány másiknak tudja átadni a vírust. Az R0 értéke a legtöbb kutatás alapján 2 és 3 közé tehető, de nemrég elkezdtek olyan eredményekről beszámolni, amelyek szerint inkább 5 és 6 közötti alakul az érték. Ennek az irányváltásnak az oka az amerikai járványügyi hivatal (CDC) folyóiratában frissen megjelent tanulmány szerint a járvány duplázási idejének kiszámításában rejlik.

A Harvard Egyetem epidemiológusa, Michael Mina szerint a világjárvány kezdeti szakaszában „a járvány növekedésének és az egyes országok tesztelési kapacitásának növekedésének bonyolult viszonya miatt” 5-6 napos duplázódási idővel számoltak, miközben ma már az látszik, hogy 2-3 naponta kétszereződhetett a koronavírusos esetek mennyisége, vagyis sokkal magasabb lehet a vírus alap reprodukciós száma, mint korábban gondolták.

A Los Alamos-i Nemzeti Laboratórium kutatói szerint ez az elérni kívánt nyájimmunitásra is hatással van. Míg 2,2-es reprodukciós rátával számolva a népesség 55 százalékának kellene átesnie a fertőzésen ahhoz, hogy nyájimmunitásról lehessen beszélni, a kutatók által újonnan megállapított 5,7-es értéknél ez már 82 százalékra ugrik. Így, mivel a természetes immunitást sokkal nehezebb elérni, milliárdos nagyságrenddel több vakcinára lesz szükség, vagy különben milliókban lesz mérhető a többlethalálozások száma – írják a kutatók.

Az aktív fertőzöttek és a halálesetek számának globális alakulása június 11-igForrás: Worldometers

A magasabb alap reprodukciós szám másik következménye, hogy a szezonalitás (amennyiben az más koronavírusokhoz hasonlóan a SARS-CoV-2-re is érvényes), amely nyáron körülbelül 20 százalékkal csökkentené a fertőzéseket, így nem fogja tudni 1 alá csökkenteni az R0-t, vagyis a várakozásokkal ellentétben nem indul csökkenésnek az aktív esetek és a halálozások száma.

Mitől szuper egy szuperterjesztő?

Az R0 kutatók által megállapított értéke természetesen csak egy globális átlagot mutat, vagyis helyi szinten is másképp értelmezendő, és az egyének közötti különbségeket sem veszi figyelembe, hiszen vannak, akik betegen sem fertőznek, vannak, akik legfeljebb 1-2 embernek adják tovább a vírust, mások azonban a megfelelő körülmények között tömegeket fertőzhetnek meg egymagukban.

Januárban már voltak olyan jelentések Vuhanból, hogy egyetlen beteg 14 egészségügyi dolgozót fertőzött meg, így a páciens már megfelelt a szuperterjesztő kritériumának. Azóta számos hasonló esetet azonosítottak: egy dél-koreai templomban 40-en, míg egy 61 fős washingtoni kóruspróbán 53-an kapták el a vírust egyetlen fertőzöttől; Chicagóban pedig egy ember rövid idő alatt egy vacsorán, egy temetésen, majd egy születésnapi bulin fertőzött meg további 15 személyt.

De mitől lesz valaki szuperterjesztő? Úgy tűnik, hogy ez az adott kórokozó tulajdonságainak, a páciens biológiai adottságainak és viselkedésének, valamint a környezetében tartózkodók vírusra való fogékonyságának kombinációján múlik. Ehhez hozzájön még a tünetmentes hordozók fertőzőképessége körüli bizonytalanság, mivel egy olyan fertőzött, aki nem észleli magán a COVID-19 tüneteit, sokkal nagyobb magabiztossággal megy emberek közé, potenciálisan végigfertőzve környezetét.

A hírekről sok helyen tájékozódhatsz. A Qubit krízisben és békeidőben is arra törekszik, hogy az események mögött álló mélyebb összefüggéseket is megértsük – szigorúan a modern tudomány szemszögéből, több mint 100 tudós-szerzőnk és szakértő újságíróink révén. Ez nekünk sokba kerül, de reméljük, nektek is sokat ér.
Támogasd a Qubit fennmaradását!

Így elég a lakosság viszonylag kis százalékának elkapnia a koronavírust ahhoz, hogy újabb löketet adjon a járványnak. Persze nem mindegy, hogy kiből lesz potenciális szuperterjesztő: ha egy, a korlátozásokat szigorúan betartó személy tudná nagy számban továbbadni a fertőzést, abból nagy baj nem lehet. Ha azonban egy bolti eladó, egy sokat utazó üzletember vagy egy egészségügyi dolgozó immunrendszere képtelen elnyomni a vírust, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy a velük kapcsolatba került emberek sokasága között vannak olyanok, akik – például alapbetegségeik miatt – kiemelten fogékonyak a fertőzésre, és máris megtörtént a szuperterjesztés.

A Pennsylvaniai Állami Egyetem járványdinamikai szakértője, Elizabeth McGraw szerint ide tartoznak a nyilvános tüntetések is, ahol nagy tömeg esetén a távolságtartás lehetetlenné válik, ráadásul a hangos véleménynyilvánítás vagy éppen a könnygáz okozta köhögés során pedig csak úgy száguldanak a cseppfertőzésért felelős részecskék a levegőben.

A New York-i Times Square-en tartott vasárnapi Black Lives Matter-tüntetésen sokan viseltek maszkot, de nem mindenhol ilyen jó az arányFotó: VANESSA CARVALHO/Brazil Photo Press via AFP

A szuperterjesztők azonosításában a kontaktkutatás segíthet. Hongkongi kutatók több olyan járványgócot fedeztek fel, ahol egy-egy ember 6-8 másiknak adta tovább a fertőzést. A kutatók becslése szerint a SARS-CoV-2 esetében is érvényes a korábbi nagy járványoknál megfigyelt 80-20-as aranyszabály, vagyis hogy a fertőzöttek 20 százaléka felelős a lokális fertőzések 80 százalékáért. Ahogyan azt is megállapították, hogy ezek a szuperterjesztők az átlagosnál több emberrel találkoztak, ami megerősíti a fertőzöttek gyors elkülönítésének fontosságát.

Egy izraeli kutatásban a belföldi és külföldi fertőzöttektől vett koronavírus-minták genetikai szekvenciáit hasonlították össze, így a vírusgenomok különbségei alapján azonosítani tudták, hogy milyen időpontokban érkezett meg a vírus az országba, és az hogyan terjedt tovább a helyi közösségben. Az izraeliek a hongkongi kutatáshoz hasonló, de valamivel még inkább a szuperterjesztők felelősségére mutató eredményre jutottak: a fertőzések 80 százalékáért a betegek 1–10 százaléka felelt.

Amerikát érdemes szemmel tartani

A lokális szinten alacsony koronavírusos esetszám láttán könnyen kialakulhat egyfajta hamis biztonságérzet a lakosság körében, amit a fertőző betegségek szakértői „a kórokozók legjobb barátjának” neveznek. Az Egyesült Államok vidéki területein például korántsem jelent meg a vírus olyan mértékben, mint a városokban, ezért az egyre lazuló korlátozásokkal lassan visszaáll a potenciális járványgócoknak számító templomok vagy idősotthonok forgalma.

A szuperterjesztők illusztrációja egy SARS-kutatásbanForrás: Science

Pedig ezeken a helyeken is megjelentek már a szuperterjesztők. Márciusban egy Arkansas állami település templomában, egy bibliaórán csapott le a koronavírus: egy tünetmentes férfi a 92 tagot számláló csoport 35 tagját fertőzte meg, akik közül hárman meg is haltak, illetve a település további 26 lakosa fertőződött meg a bibliaórán részt vett személyek által.

Az egyik biztos pont az új koronavírusról szóló ismeretek között az, hogy leginkább az idősekre, a 65 év felettiekre veszélyes. A templomok mellett ezért az idősotthonok számítanak a legfertőzőbb helyeknek, amit az amerikai adatok elég szemléletesen alátámasztanak: május 22-ig az összes koronavírusos haláleset 42 százaléka ilyen intézetekben történt, miközben az amerikai lakosság mindössze 0,62 százalékának adnak otthont.

A járványtörténelem is ismétli önmagát

Ez persze nem új jelenség. A leghíresebb történelmi példa talán az ír-amerikai szakács, Mary Mallon, vagyis Tífuszos Mary esete, aki a huszadik század elején tünetmentesen fertőzött meg 53 embert a főztjein keresztül, három ember halálát okozva – Mary ezután összesen 26 évet töltött hatósági karanténban, ahol 1938-as haláláig tartózkodott. A tudományos tapasztalatok szerint a tífusz mellett más bakteriális és vírusfertőzések esetén is érvényes a fent említett 80-20-as arány.

A New York American című lap 1909. június 20-i számának egy részlete, Tífuszos Mary esetének bemutatásávalForrás: Wikimedia Commons

Így nem is kell száz évet visszamenni az időben – a huszonegyedik században is több járványt okoztak, vagy legalábbis hajtottak tovább a szuperterjesztők. Az elmúlt húsz év amerikai kanyarójárványaiban nagy szerepet játszottak a beoltatlan betegek, akik iskolákban, vidámparkokban, kórházakban és repülőkön fertőztek tovább tömegeket. Ahogy az előző két koronavírus-világjárvány, a SARS és a MERS során is feltűntek a szuperterjesztők, a mostani járványhoz hasonlóan leginkább a kórházakban és más egészségügyi intézetekben.

A szuperterjesztők korai azonosítására a kiterjedt kontaktkutatás lehet a legjobb módszer, de ahhoz, hogy biztosan ne alakuljanak ki újabb járványgócok, a közösségnek is tennie kell – erre pedig a védőoltás megjelenéséig továbbra sincs jobb módszer, mint az unalomig ismételt higiénés és társasági szabályok betartása.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: