Több tízezres mintán vizsgálták az afrikai rabszolga-kereskedelem genetikai hatását
A rabszolga-kereskedelem genetikai hatásáról szóló, eddigi legátfogóbb tanulmányt publikálta néhány napja a The American Journal of Human Genetics: amerikai kutatók a 23andMe nevű, kereskedelmi genetikai teszteket kínáló céggel az élen összesen 50281 résztvevő segítségével azt igyekeztek felmérni, hogy az amerikai kontinens jelenlegi lakosságának genetikai összetételét hogyan befolyásolta az évszázadokig tartó, kizsákmányoló kényszermigráció.
A genetikai állományt a tanulmány szerzői azoknak a rabszolgaszállító hajóknak a feljegyzéseivel hasonlították össze, amelyek fedélzetén a 16-19. század között több mint 12,5 millió afrikait hurcoltak el szülőföldjükről. Közülük mintegy kétmillióan (más források szerint 1,7 millióan) az amerikai kontinensre tartva lelték halálukat – írta a BBC.
Steven Micheletti, a 23andMe populációgenetikával foglalkozó kutatóinak egyike elmondta, a kutatás célja az volt, hogy összehasonlítsák, mennyire egyeznek és térnek el a genetikai eredmények a rabszolgaszállító hajók kordokumentumaitól.
Míg a történeti dokumentációból számos esetben pontosan kiderül, hogy az Afrika bizonyos régiójából származók később az amerikai kontinensen hova kerültek, más esetekben óriásiak voltak az eltérések – tette hozzá Micheletti.
Nigéria felül-, Szenegál és Gambia alulreprezentált
A tanulmány például megerősítette, hogy a leggyakrabban használt útvonalakból adódóan a legtöbb afroamerikai a mai Angola és Kongói Demokratikus Köztársaság területéről származik. Meglepőnek bizonyult viszont a tudósok számára a nigériai származásúak túlsúlya az Egyesült Államokban és Latin-Amerikában – az ebből a térségből származó, feljegyzett rabszolgák számához képest.
Kutatók szerint a nigériai túlsúly elsősorban az 1619 és 1807 között lebonyolított, gyarmatok közötti rabszolga-kereskedelemnek tudható be. Úgy vélik, a karibi térség brit gyarmatairól a transzatlanti útvonalak fokozatos betiltásával egyre több nigériai került át az amerikai kontinens más területeire.
A kutatók számára további váratlan eredmény volt Szenegál és Gambia alulreprezentáltságának mértéke a genetikai állományban – annak ellenére, hogy ezek a régiók adták a rabszolga-kereskedelem első helyszíneit. Ezt azzal magyarázták, hogy az innen származók közül sokakat rizsföldekre küldtek dolgozni, ahol a malária és más fertőző betegségek pusztítottak; a későbbi években pedig ezekről a területekről főleg gyermekeket hurcoltak a tengerentúlra, akik közül sokan már a tengeri utat sem élték túl az embertelen körülmények között.
A tanulmány arra is rámutat, hogy a rabszolganők elleni nemi erőszak szintén hatással van a jelenlegi genetikai állományára. Habár a rabszolgák többsége férfi volt, a kutatók mégis több női gént találtak, és úgy vélték, ez „a rabszolgatartók által elkövetett erőszak és más szexuális kizsákmányolás” számlájára írható. Például Latin-Amerikában 17:1-hez az afrikai nők genetikai jelenlétének aránya a férfiakhoz képest, ez pedig legalább részben a „branqueamento” politikájának tudható be, azaz annak, hogy számos ország aktívan ösztönözte az európai férfiak bevándorlását, hogy „reprodukció által hígítsák az afrikai származást”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: