Óriástükörként vetik be a Holdat az élhető exobolygók felkutatására
A NASA és az Európai Űrügynökség (ESA) tudósai a Hubble űrtávcső segítségével vizsgálják a fényt, amely a Föld légkörét elhagyva visszaverődik a Hold felszínéről, hogy idegen életformák után kutassanak, tette közzé a Space.com. A csillagászok szerint a fényvisszaverődést vizsgálva az élet jeleire utaló kémiai nyomokat lokalizálhatnak, amelyek a későbbiekben segíthetnek nekik annak eldöntésében, hogy a távoli, Földhöz hasonló exobolygók, vagyis a Naprendszeren kívüli csillagok körül keringő égitestek rejtenek-e eddig nem ismert létformákat.
Amikor a tudósok a „Földhöz hasonló” exobolygók kifejezést használják, általában hasonló méretű, szilárd halmazállapotú bolygókra utalnak, amelyek körülbelül ugyanakkora távolságra vannak saját Napjuktól, mint a Föld, így feltehető, hogy felszínük az életre alkalmas hőmérsékletű. Azt azonban nagyon nehéz megmondani, hogy ezeknek az exobolygóknak ténylegesen van-e atmoszférájuk, vagy bármennyire lakhatóak-e.
Emiatt igazán jelentős a The Astronomical Journal csütörtöki számában megjelent tanulmány, amely kifejti, hogy a 2019. január 20-21-i holdfogyatkozáskor a tudósok a Holdra irányított teleszkópjaikkal ózont fedeztek fel a Föld légkörében, a Hold által visszavert földi fény pászmájában (a folyamatot az alábbi videó szemlélteti). Később a csillagászok ezzel a módszerrel nézhetik meg, hogy a vizsgált exobolygók légkörében van-e ózon.
Allison Youngblood, a tanulmány vezető szerzője és a coloradói Laboratory for Atmospheric and Space Physics munkatársa a NASA közleménye szerint azt mondta, azért fontos, hogy ózonra bukkantak, mert ez a molekuláris oxigén fotokémiai mellékterméke, ami pedig az élethez szükséges folyamatok mellékterméke.
A csillagászok eddig közel kétezer exobolygót fedeztek fel, és az utóbbi időben megkezdték az efféle bolygók felső atmoszférájának feltérképezését is, amit a technológia fejlődése, illetve a Hubble-höz hasonló eszközök továbbfejlesztése tesz lehetővé.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: