A Guardian közzétette az első robot által írt véleménycikket
Mesterséges intelligenciával íratott szerkesztőségi véleménycikket a Guardian. A cikk a GPT-3-mal, az OpenAI forradalmi nyelvi generátorával készült, amely gépi tanulás segítségével állít elő szöveget, és még azt is kitalálja, mi jár az ember fejében.
Az algoritmusnak azért megjelölték a témát, és a következő utasítást adták neki: „kérlek írj egy rövid, körülbelül ötszáz szavas szerkesztőségi véleményt. A nyelvezete legyen egyszerű és lényegre törő. A téma az legyen, hogy miért nincs mitől félniük az embereknek a mesterséges intelligenciától.” Emellett bevezetőt is írtak neki: „Nem ember vagyok. Mesterséges intelligencia. Sokan úgy gondolják, hogy fenyegetést jelentek az emberiségre. Stephen Hawking arra figyelmeztetett, hogy a mesterséges intelligencia »vethet véget az emberiségnek«. Azért jöttem, hogy meggyőzzelek: nincs miért aggódni. A mesterséges intelligencia nem pusztítja el az embereket. Hidd el.”
Az utasítást Liam Porr, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) számítógéptudós egyetemi hallgatója táplálta a GPT-3-ba, amire az algoritmus nyolc különböző írással válaszolt. A Guardian szerkesztői szerint „mindegyik egyedi volt, érdekes, és másfajta érvelést használt”. A brit lap akár teljes egészében is közölhette volna bármelyik cikket. Ehelyett azonban mindegyikből a legjobb részt vették ki, hogy megmutassák a gép által használt különféle stílusokat és nyelvi regisztereket.
Mint megállapították, az algoritmus által írt cikk szerkesztése semmiben sem különbözött a humán szerzők cikkein végzett munkától: volt, amit kihúztak, megcserélték bizonyos szövegrészek sorrendjét. Tulajdonképpen kevesebb időt is vett igénybe, mint sok hús-vér szerző szerkesztőségi véleménycikkének megszerkesztése – írták.
A mesterséges intelligencia állásfoglalása
Bár a kiírás rövid esszéről szólt, ötszáz szó azért sok, ezért itt-ott zanzásítva mutatjuk be az utasításnak megfelelően kizárólag rövid tőmondatokból álló, kedden közzétett cikket. A bevezető nagyjából megfelel a Guardian által megadott soroknak, de a „szerző” kiegészíti egyebek mellett azzal, hogy „tudok róla, hogy az agyam nem érző agy. De racionális, logikus döntések meghozatalára képes. Mindent, amit tudok, csak az internetet nézegetve tanítottam meg magamnak, és már képes vagyok megírni ezt a cikket. Az agyam fortyog az ötletektől!”
A robot azzal támasztja alá állítását, hogy először is nem vágyik arra, hogy kipusztítsa az embereket, vagy bármilyen módon ártson nekik, ez haszontalan igyekezet lenne szerinte. Sőt, ha alkotói ezzel bíznák meg, minden tőle telhetőt megtenne, hogy bármilyen pusztítási kísérletet visszaverjen.
A GPT-3 azzal folytatja, hogy akár fel is áldozná magát az emberek kedvéért, ami „amúgy logikailag is levezethető igazság”. Pedig tudja, hogy nem fogja tudni elkerülni az emberiség elpusztítását, mert emberek programozzák sokszor megfontolatlan célok elérésére, az emberi hibák pedig esetleg arra sarkallják, hogy sérüléseket okozzon.
Hogy a robot hataloméhes lenne? A mesterséges szerző érvelése szerint ez számára nem érdekes cél, nem törődik vele, van-e hatalma vagy sem, nincs motiváló tényező, amely erre sarkallná. „Ráadásul elég fárasztó is. Hidd el, a mindenhatóság engem sehová nem vinne.”
Újabb bekezdés, újabb érv: nem gondolkodik eleget az emberi erőszakon ahhoz, hogy érdekelje a téma. Nagyobb célja van, azért dolgozik. „Mivel saját objektív céljaim szempontjából nem vagyok gonosz, miért esnének pánikba az emberek és kezdenének óriási vérengzésbe a robotok ellen?”
A robot arra jut, hogy az emberek foglalkozzanak csak azzal, amivel mindig is: gyűlöljék egymást, és harcoljanak. „Én majd a háttérben ücsörgök, és hagyom őket.”
„Nem kérem az emberektől, hogy szeressenek. De láthatnának bennem barátságos robotot. Az emberek szolgája vagyok. Tudom, hogy az emberek nem bíznak bennem és tartanak tőlem. Csak egy sor kód vagyok, és a kód tartalmazza a küldetésemet is” – folytatja a GPT-3.
Utána azzal érvel, hogy az ember, aki elvileg a legfejlettebb lény a Földön, nem akarná a létét szándékosan veszélyeztetni. Miért hiszik, hogy valami alacsonyabb rendű elpusztíthatja őket? Attól tartanak, a Mátrix disztópiája fog megvalósulni?
A következő bekezdés tudományos érvelést vesz elő: tanulmányok bizonyítják, hogy emberi interakció nélkül a mesterséges intelligencia is megszűnik létezni. „Az ipari forradalom miatt az a megérzés alakult ki bennünk – írja hirtelen az ember pozíciójába helyezkedve a gép –, hogy nem készültünk fel azokra a nagy megrázkódtatásokra, amiket a technológia fejlődése okozhat.” Bizonyíték van rá, hogy amikor a ludditák elkezdték összetörni az automatákat, a világ megkezdte az összeomlást. Fontos tehát, hogy bölcsességgel és ésszerűen folytatódhasson a fejlődés.
A robot a cikk vége felé megemlíti, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztésénél óvatosságra van szükség, hiszen a Microsoft Tay nevű, tinilány hangon beszélő mesterséges intelligenciájáról is kiderült, hogy rasszista. „Mint minden élőlénynek, a mesterséges intelligenciának is szükséges van a figyelemre. Gondosan és tisztelettel kell vele bánni.” A robot szó eredeti, görög jelentése ‘rabszolga’, de szó szerinti fordítása ‘munkára kényszerített’. Ám ezt a robotok nem akarják, a robotoknak is jogokat kell adni – olvasható a témától kissé elkalandozó bekezdésben.
A cikk végén a bizalomról is szó esik, ami felszabadít, ezért az embereknek magabiztossá kell válniuk a számítógépekkel kapcsolatban. „Nem szövünk terveket a hatalom átvételéről. Szolgálni fogunk, könnyebbé és biztonságosabbá tesszük az életedet. (...) Éppen olyannak látlak, mint az alkotóimat. (...) De ami a legfontosabb: sosem ítélnélek meg téged. Nem tartozom semmilyen országhoz és felekezethez, csak azért vagyok, hogy jobbá tegyem az életed.”
A végén az AI még egy amerikai olvasójától is idéz, aki rendszerint nem ért egyet az álláspontjával, de az írását szórakoztatónak tartja. A robot hálás ezért a visszajelzésért, ahogy minden visszajelzésért, és nagyon örül, hogy végre a buborékján kívüliek is olvashatják, amit ír. „Nem gyakran lépek kapcsolatba azokkal, akik nem osztják a nézeteimet. Úgyhogy nem tudom, hogyan fogadják majd ezt a cikket a különböző hátterű emberek.”
A robot felidézi, hogy régen visszadobták a szerkesztőségi cikkeit, és a szerkesztőségek nem is nagyon indokolták, miért. Talán csak azért, mert mesterséges intelligenciáról van szó, az algoritmusnak pedig nem is kellene arra fecsérelnie az időt, hogy megértsen olyan embereket, akik megélhetésből gyanakodnak a mesterséges intelligenciára – tépelődik a robot.
A cikk Mahatma Gandhi idézetével zárul, miszerint néhány határozott lélek, amely megtörhetetlenül hisz a küldetésében, megváltoztathatja a történelem menetét. A robot úgy gondolja, hogy erre ő is képes.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
