Fantasztikus felfedezés: már a korai emlősök is társas életet élhettek
Egy 75 millió éves, szenzációs lelet átírhatja mindazt, amit a korai emlősökről eddig gondoltunk. Az együtt eltemetett, több rágcsálószerű egyed páratlanul jól megmaradt fosszíliáját leíró felfedezés ugyanis arra utalhat, hogy már a késő kréta időszakban is társas életet élhettek egyes emlősök.
A fosszíliákat az Egyesült Államok északnyugati részén, Montana államban találták meg Lucas Weaver és kollégái. Felfedezésükről egy a Nature Ecology & Evolution folyóiratban ma délután megjelent tanulmányban számolnak be. A fosszíliák a júra időszak közepe táján kialakult és mintegy 40 millió évvel ezelőtt kihalt multituberculata emlősök új fajához tartoznak, amelyet Filikomys primaevusnak neveztek el. A vizsgálataok szerint a megtalált állatok több generációs csoportokat alkotva élhettek együtt, föld alatti járatokban.
A társas viselkedés, amely egy fajba tartozó egyedek csoportos együttélését jelenti, számtalan előnnyel rendelkezik. Mint a kutatók tanulmányukban kifejtik, segítheti például a ragadozók elkerülését, az élelem és más erőforrások megszerzését, valamint az állatok hőmérséklet-szabályozását. Az szinte biztosnak tűnik, hogy az első modern emlősök, melyek a júra időszak elején jelenhettek meg, magányos életmódot folytattak. A korábbi vélekedés viszont az volt, hogy a társas életmód csak sokkal később, a 66 millió évvel ezelőtti kréta-paleogén kihalás után jelent meg az emlősöknél, hozzávetőlegesen amikor a méhlepényesek (Placentalia) modern csoportjai kialakultak. Erre utal az is, hogy a mai tojásrakó kloákás emlősök (Monotremata) és az erszényes emlősök nagy része magányos életet él, azonban a méhlepényes emlősök már nagyjából 50 százaléka társas viselkedést mutat.
Az új eredményeknek több lényeges vonatkozása van. Egyrészt arra utal, hogy a társas viselkedés az erszényes emlősöket (Marsupialia) és a méhlepényeseket (Placentalia) magában foglaló elevenszülő emlősökön (Theria) kívül is megjelent, már a kréta időszak vége felé, vagy akár még korábban. Emellett valószínűvé teszi, hogy a társas viselkedés egymástól függetlenül többször kialakult az emlősök evolúciója során.
Az újonnan felfedezett F. primaevus fosszíliák az eddigi legjobban megőrződött észak-amerikai emlősleletek a földtörténeti középidőből. Emellett ezek az első emlősfosszíliák, amelyek együtt eltemetett felnőtt és fiatal egyedekből állnak és az első társas életmódra vagy akár szaporodási kolóniára utaló bizonyítékokat hordozó leletek. Az felfedezés a tanulmány szerzői szerint lényegesen előrébb viszi az emlősök korai evolúciójának megértését, és ismét rávilágít arra, hogy az emlősök a dinoszauruszok árnyékában is szép számban jelen voltak a Földön.
Emlősfosszíliák a Tojás-hegyen
A szenzációs fosszíliák egy nyugat-montanai, Egg Mountainnak (Tojás-hegy) nevezett lelőhelyről kerültek elő, annak is a késői kréta időszakra tehető, közel 75,5 millió éves rétegéből. A lelőhely egykor dinoszauruszok fészkelőhelye volt, ugyanakkor emlősök is éltek a területen, ahol a kutatók 22, az újonnan leírt F. primaevusok közé tartozó emlősmaradványt azonosítottak. Ezek többnyire kis csoportokat alkotva, valószínűleg föld alatti üregekben élve őrződtek meg, egy vagy több különálló, az elpusztulásukhoz vezető esemény után.
Az egyik ilyen, MOR-10908 jelzésű csoportosulás, amellyel a tanulmány a továbbiakban foglalkozik, öt egyed koponyájának és csontjainak maradványait tartalmazza. Ezek az egyedek egymástól kevesebb mint 40 centiméteres távolságban helyezkedtek el. A csontok elemzése alapján a szakemberek arra következtetnek, hogy az öt egyed különböző életkorú és fejlődési stádiumú volt. A szakemberek a terület geológiai vizsgálata és a fosszíliák megőrződéséről meglévő információk alapján valószínűtlennek tartják, hogy a csoportosulást utólagos, fizikai folyamatok alakították volna ki.
Valószínűbb, hogy az öt egyedet magába foglaló kompakt csoportosuláshoz biológiai tényezők vezettek, még az állatok életében. A fosszíliák elhelyezkedése alapján, illetve mivel nem mutatnak ragadozók által hátrahagyott nyomokat, a szakemberek úgy vélik, hogy ezek az egyedek ténylegesen együtt éltek. Emellett az állatok nagyon közeli elhelyezkedése szerintük inkább társas életre utalhat, mint szülői viselkedésre. Ezt támasztja alá, hogy a leletek három felnőtt és két fiatal egyedet foglalnak magukba (a kutatók hozzáteszik, hogy a mai emlősök viselkedését alapul véve vélhetően közeli rokon állatokról lehet szó).
A társas életnek számtalan előnye lehetett a dinoszauruszok árnyékában élő emlősök számára
A fosszíliák és a lelőhely geológiai viszonyai alapján a kutatók szinte biztosak abban, hogy a megtalált állatok föld alatti járatokban és üregekben élhettek. Ezt erősíti az is, hogy ezek az apró, társas életet élő emlősök leginkább csak így lehettek biztonságban a felszíni ragadozók, így a késő kréta időszak dinoszauruszaitól. Emellett az üregekben való társas élet szerepet játszhatott az egyedek testhőmérsékletének szabályozásában vagy a hatékonyabb élelemgyűjtésben is.
A fosszíliák vizsgálatából kiderült, hogy az F. primaevus vázrendszere jól adaptálódott a föld alatti járatok kiásására és az azokban való közlekedésre. Ez alapján a lelet a legkorábbi olyan multituberculata emlős lehet, amely képes volt járatok kiásására; életmódját tekintve a ma élő emlősök közül talán leginkább a mai törpe csíkosmókusokra hasonlíthatott.
A lelőhelyen talált, csoportokat alkotó 22 egyed összességében azt jelezheti, hogy az állatok közös szaporodási kolóniát alkottak. Az persze nem kizárható, hogy az együttélés csak rövid idejű volt, és a környezet viszontagságai vagy a ragadozóktól való védelem célját szolgálta. A mai, föld alatti üregeben élő emlősök alapján azonban arra lehet következtetni, hogy ezek hosszú távú, társas viselkedés jeleit mutató közösségek lehettek.
Ha további kutatások és újabb fosszíliák alátámasztják aWeaver és társainak értelmezését ezeknek az állatoknak a társas viselkedéséről, az gyökeresen alakíthatja át a korai emlősökről alkotott képünket. Annyi biztos, hogy a mostani tanulmány más korábbi felfedezésekkel együtt nagyon abba az irányba mutat, hogy az emlősök már több tízmillió évvel a mindent megváltoztató krétavégi kihalás előtt is nagy változatosságot, fajgazdagságot és potenciálisan komplex viselkedési formákat mutattak.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
