Mit rontottak el Csehországban, hogy ennyire drámai a koronavírus-helyzet?
Jelen pillanatban a 10,7 millió lakosú Csehországban tartják számon a 23. legtöbb koronavírus-fertőzöttet, ha pedig egymillió lakosra vetítik az esetszámot, már a hatodik a sorban, megelőzve például az Egyesült Államokat, de Belgiumot leszámítva az összes fejlett és fejlődő európai országot is. A halálozási adatokat tekintve nem ilyen drámai a csehországi COVID-19-helyzet (egymillió lakosra vetített halálozásban Csehország a 25. a világrangsorban), mégis felmerül a kérdés, mi történhetett, hogy az első hullámban tanúsított példás védekezés után ősszel ennyire elszabadult a járvány.
A Conversationben közölt cikkében Olga Löblová, a Cambridge-i Egyetem szociológus kutatója adott – jobbára politikai – magyarázatot.
Bár csaknem három hete érvényesek már a szigorúbb intézkedések (amellett, hogy bezárták az iskolákat, bejárta a világsajtót, hogy még az autóban is maszkot kell hordani), a napi új esetek száma csak lassacskán csökken a november 4-i csúcs után, amikor 24 óra alatt 15727 fertőzést jelentettek be. És bár Csehországban nagyjából kétszer annyi tesztelés jutott egymillió emberre, mint Magyarországon (242 vs. 127 ezer), ezek között még mindig veszélyesen magas, több mint 30 százalék a pozitív eredmények aránya.
Löblová szerint Csehország nem azzal tűnik ki az európai országok közül, hogy ijesztően alakul a koronavírus-járvány második hulláma, hanem azzal, hogy milyen nagy késéssel reagált erre az ország vezetése, különösen ahhoz képest, hogy milyen gyorsan terjedt a vírus. Az ország vezető egészségügyi statisztikusa már szeptember 18-án arról beszélt, hogy miért lenne óriási hiba csak október 1-jén meghozni a szükséges közegészségügyi intézkedéseket a felmerült egy héttel korábbi időpont helyett, azzal érvelve, hogy az egyhetes csúszás több százezer új esethez, tehát több ezer halálesethez járulna hozzá. Ehhez képest a kormány további három egész hetet várt a jelentős járványvédelmi intézkedések kihirdetésével.
Kiszámított vagy véletlenszerű tétlenség
Politológusok nemrég vázolták fel az úgynevezett politikai tétlenség tipológiáját, ami Löblová szerint segít megérteni, miért választotta a cseh kormány a be nem avatkozást. A tipológia szerint létezik kiszámított tétlenség, ami tudatos döntés következménye, valamint véletlenszerű tétlenség, ami inkább a politikai vakság és az ábrándok eredménye. Mivel a cseh kormány sem indokolja, hogy mit, miért csinál, a fenti kérdésre adott bármilyen válasz csak spekuláció lehet.
Néhány adat abba az irányba mutat, hogy a cseh kormány egyszerűen elrontotta a dolgot. Egy ország akkor tud megfelelő és hatékony intézkedéseket bevezetni, ha irányítói jól tudnak együtt dolgozni a szakértőkkel. Már a járvány első hónapjai is azt mutatták, hogy ez az együttműködés nagyon is hullámzó a cseh kormány és szakértői között.
Például a tavaszi bezárások szükségességéről sem az egészségügyi statisztikai hivatal központi járványügyi bizottsága győzte meg a cseh kormányt, hanem egy olyan üzletember, akinek hivatalosan nincs is köze a kormányhoz. Pavel Rehák készített egy egyszerű matematikai modellt a járvány csehországi terjedéséről, ami elég súlyos képet festett (hasonlóan a magyarországi modellekhez), és Excel-tábláival a kormány tisztviselőihez szaladt – akik életükben akkor láttak először epidemiológiai előrejelzést.
Andrej Babis akkori miniszterelnök ugyan kezdetben nem volt meggyőződve a modell következtetéseinek helyességéről, de néhány napig követte a napi esetszámokat, majd elrendelte a lezárásokat. Babis egyébként maga is elismerte egy sajtótájékoztatón, hogy ez így történt, hozzátéve, hogy az illető „augusztusban is eljött. De akiknek kellett volna, azok nem jöttek.” Ez utóbbi utalás sokak szerint az egészségügyi statisztikai intézet szakértőire vonatkozik, bár ők tagadják, hogy ne látták volna el információval a kormányt. Igaz, hogy miközben az intézet napi tájékoztatókat küldött a kormánynak, az intézet vezetője a médiában folyamatosan bagatellizálta a COVID-19 veszélyeit, csak a külső szakértők kongatták a vészharangot.
Társadalmi igények?
Mások nem elégszenek meg a fenti magyarázattal, és úgy látják, hogy itt szándékos politikai tétlenségről volt szó, hiszen a kormányt rengetegen figyelmeztették. Már július végén lehetett tudni, hogy a kontaktkutató rendszer túlterhelődött, pedig az akkoriban regisztrált napi 100-200 eset a grafikonon szinte nem is látszik a mostani számok mellett.
A kontaktkutató appot, amit a magánszektor önkénteseivel közösen fejlesztett az állam, alig valaki töltötte le, így a kapcsolatok felkutatásának feladata a helyi közegészségügyi szervekre maradtak, amelyek létszámhiányosan, alulfinanszírozottan működnek, és olyan infrastrukturális gondjaik vannak, mint a számítógépek és az internet hiánya.
Az egészségügyi minisztérium legalább részben felismerve a problémát, már augusztus végén elrendelte a kötelező maszkviselést közösségi terekben, beleértve az iskolákat is. Babis miniszterelnök azonban néhány nappal később felülbírálta ezt a döntést, ami állítása szerint sokkolta, így a boltokban és az iskolákban szeptember 1-től még mindig nem volt kötelező a maszk, miközben a napi esetszámok már 500 fölött jártak szeptember első hetében. A nyári lazulást később azzal magyarázta, hogy hallgatott a társadalmi igényekre, és a gazdaság érdekeit vette figyelembe.
A gazdasági érdekek nyilván világszerte fontosak a világjárvány idején is, de a normalitás iránti társadalmi igényt, ahogy Magyarországon is, különösen táplálta, hogy az első hullám a szigorú intézkedések mellett relatíve érintetlenül hagyta Csehországot. Válogatott politikusok – maga Babis is – kicsinylették a járvány veszélyeit egész nyáron, és ott is megjelentek az orvosi tapasztalattal nem rendelkező COVID-tagadó véleményvezérek, bár a cseheknél nem gyógyszerész, hanem egy jeles fogorvos vitte ebben a prímet.
A választás is számított?
Szeptemberre már a szkeptikus tanácsadókat is gondolkodóba ejtette a járvány alakulása, és már ők is szigorúbb lezárásokat szorgalmaztak. A legcinikusabb politikai mentalitással számoló forgatókönyv szerint ezeket az október 2-án és 3-án esedékes helyi és szenátusi választásokra való tekintettel nem hozták meg, mivel az intézkedések nem jöttek volna valami jól a kormánypártoknak közvetlenül a választás előtt (végül a Szenátusban így is visszaszorultak).
Tény, hogy a vészhelyzetet már szeptember 30-án kihirdette a parlament, de az első korlátozások csak október 9-én léptek életbe, és ezek sem voltak a legszigorúbbak, például a kocsmák korábbi zárásáról rendelkeztek. Löblová szerint akár hidegfejű számítás, akár hozzá nem értés következménye a késői cselekvés Csehországban, az árát keservesen megfizetik.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
