A Huawei-sztori: félek a kínaiaktól, még ha ajándékot hoznak is
Nem szokatlan, hogy egy-egy nagyvállalat beszáll a felsőoktatásba. Számos okuk lehet erre: imidzsépítő jótékonyság, tehetségkutatás, vagy kutatás-fejlesztési projektek finanszírozása, vagy ezek tetszőleges arányú keveréke.
Láthatóan ez a célja a Kínában 1987-ben alapított, sencseni székhelyű óriásvállalatnak, a Huaweinek is. A telekommunikációs eszközök, elsősorban mobiltelefonok gyárására szakosodott cég egyre inkább keresi az együttműködés lehetőségeit a legjobb kínai egyetemekkel, sőt a külföldiekkel is. De nem éri be annyival, hogy finanszírozza az angolai felsőoktatást: egyre több nyugati országban, például Kanadában, az Egyesült Királyságban és Hollandiában is számos egyetemi kutatási projektet finanszíroz. A Huawei 2011 óta van jelen a magyar felsőoktatásban; 2014-ben indították az első együttműködési projektet 2016-ban stratégiai megállapodást kötöttek a győri Szent István Egyetemmel, ahol néhány hete elindították az akkreditált infokommunikációs és távközlési kurzusokat.
A Huawei az egyetem Gépészmérnöki, Informatikai és Villmosmérnöki Karán elindítja a saját HAINA (Huawei Authorised Information and Network Academy) programját, ami következő generációs mobilhálózatokról, pontosabban az 5G mobiltechnológiával foglalkozik. Az oktatók képzését és a tananyagot a Huawei adja, az egyetem az infrastruktúrát és a fenntartást.
„A Huawei így hozzájárul az egyetem versenyképességének további javulásához, a minőségi oktatás erősítéséhez. Az e területen végzett hallgatóink eddig is azonnal el tudtak helyezkedni, ezzel a kiegészítő képzéssel pedig a legkorszerűbb gyakorlati ismeretekre tesznek szert.”
– idézi a hivatalos sajtóközlemény dr. Lukács Esztert, a SZIE rektorhelyettesét. A Huawei eddig egy csúcsminőségű szervert, kínai tanulmányutak lehetőségét és digitális tankönyveket biztosított az egyetemnek.
A képzés várhatóan színvonalas lesz, hiszen a Huawei nemcsak használja az 5G technológiát, hanem a fejlesztésében is részt vett. A gyakorlati tapasztalat nem hiányzik, az együttműködésből az egyetem is profitálhat – akkor ez win-win, nem?
Innováció 2.0
Két amszterdami egyetem, az UvA és a VU idén májusban írtak alá együttműködési megállapodást a Huaweijel: ennek értelmében mindkét intézmény 3,5 millió euró támogatást kap, amit egy 100 szakembert foglalkoztató mesterségesintelligencia-fejlesztési laboratóriumra költenének. A holland egyetemek szóvivői szerint az együttműködés feltételeit alaposan ellenőrizték, és biztosították a projekt résztvevőit, hogy szabadon publikálhatják az önálló kutatási eredményeiket.
A Huawei évi 300 000 000 dollárt juttatna felsőoktatási intézményeknek a világ minden táján, tíz éven át. A cég azt állítja, hogy nem vár cserébe semmit, csak azt, hogy ő ismerhesse meg először az új innovációs utakat a mobilkommunikációs iparban. Oktatásfejlesztési programja, az Innovation 1.0 elsősorban a minőségi fogyasztási cikkek gyártását célozta, de az Innovation 2.0 az új infokommunikációs alapkutatásokat finanszírozza.
Az Innovation 2.0 egy tízéves projekt; ennek keretében a Huawei évi háromszázmillió dollárt juttatna egyetemi kutatóintézeteknek. A fő kutatási profiljuk az optikai számítástudomány (optical computing), az algoritmusfejlesztés és a hatékony adatbázis-kezelés. Ezeket a technológiákat mesterségesintelligencia-fejlesztéshez éppúgy felhasználhatják, mint a telefonba építhető biometrikus szenzorok finomhangolásához.
Xu Wenwei, a Huawei stratégiai kutatóintézetének elnöke szerint a mobilkommunikációs iparban az alapkutatás világszerte nehézségekkel küszködik, pedig ha a Moore-törvény határait feszegetjük, fontos eredmények születhetnek abból, ha az egyetemek és a kutatóintézetek az iparral együttműködve keresik az új utakat.
Kockázatos összefonódások
Ebben van igazság, de a kezdeményezésben az is közrejátszhat, hogy a Huaweinek nagy szüksége van a tengerentúli piacra. A cég kapcsolata igencsak megromlott az Egyesült Államokkal – már ha nevezhetjük így azt, hogy az amerikai kormány nemzetbiztonsági kockázatnak nevezte a Huawei-t, és kiszorították a cég termékeit a piacról. A Google is megszüntette az Android operációs rendszer támogatását az újabb Huawei-telefonokon.
A Huaweinek szüksége van Európára; a külföldi 5G fejlesztéseik csaknem 60 százalékát a kontinensen bonyolítják. (A cikk korábbi változatában azt állítottuk – tévesen –, hogy a vállalat bevételeinek 60 százaléka származik Európából; a Huawei szerint ez az arány csak 12-16 százalék.) De az Egyesült Államoknak számos geopolitikai szövetségese van Európában. Az egyetemi kutatási projektek finanszírozásával azonban a cég európai szövetségeseket szerezhet, és ez csökkentené az amerikai lobbierő nyomását.
Az amerikai-kínai torzsalkodás igen régre nyúlik vissza; a CNET alapos cikkét végiggörgetve gyorsan képbe kerülhetünk az elmúlt évek történéseivel. Az első Huawei–Amerika-balhé viszont ennél is régebbre, 2012-ig nyúlik vissza: az Egyesült Államok kormánya ekkor jelentette ki először, hogy a Huawei technológiája katonai és ipari kémkedésire is alkalmas. 2012-ben megtiltották a Huawei által fejlesztett hálózati technológiák használatát a vállalati szférában.
Hét évvel később, 2019 májusában – Donald Trump leköszönő amerikai elnök utasítására – az egész vállalatot kitiltották az Egyesült Államok mobilkommunikációs piacáról. A Google felfüggesztette a legnépszerűbb mobil operációs rendszer, az Android támogatását a Huawei jövőben megjelenő telefonjain. A tiltást egy év múlva újabb egy évre, 2021-ig meghosszabbították.
A Huawei helyzetét bonyolítja, hogy – mivel kínai cégről van szó – nehéz bizonyítania, hogy a cég működése nem fonódott össze a kínai pártállammal. Hiába állítja ennek ellenkezőjét a CIA, és hiába jelentette a Vodafone, hogy biztonsági rést (vagy ahogy a Bloomberg cikke fogalmaz: egy rejtekajtót) talált a Huawei eszközeiben, a cég következetesen tagad minden vádat. Szerintük a közös ügymenet során végig a legjobb szándékkal jártak el, és semmilyen törvénysértést nem követtek el.
Az 5G mint információbiztonsági kockázat
A Huawei Magyarországon és nyugaton csak egy a számos kínai mobilmárka közül, de Kínában az egyik legfontosabb technológiai vállalat – olyan, amire arculatot lehet építeni. Sok kínai cserélte Huawei telefonra az iPhone-ját; lám, a kínai ipar ilyet is tud! A készülékek ár-teljesítmény arányát elnézve a Huaweinek csakugyan nincs mit szégyellnie az Apple-lel szemben.
De a Huawei nemcsak készülékeket gyárt, hanem technológiát is. Nem a telefonokkal, hanem az általuk fejlesztett 5G technológiákkal próbálja megvetni a lábát a nyugati piacon. A vállalat célja, hogy domináns szerephez jussanak az elkövetkező évek mobilkommunikációs szabványának fejlesztése során. Az 5G adatátvitellel jóval nagyobb sebesség érhető el: ez fogja biztosítani a mesterséges intelligenciák hatékonyságát, az önvezető autók biztonságos haladását, az automatizált gyárak üzemszerű működését és valós idejű kommunikációját.
Az 5G – fogalmaz a Foreign Policy cikke – a 21. század gazdaságának idegrendszere lesz, a Huawei segítségével pedig Washington helyett Peking dominálhatja a mobilkommunikációs piacot. Ehhez azonban a nyugat jóváhagyására is szükség van, de a nyugat vonakodik attól, hogy átengedje a kezdeményezést a k jnai cégnek.
Tim Ruhlig, a svéd Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének munkatársa szerint az 5G nemcsak technológia, hanem geopolitikai csatatér is az Egyesült Államok és Kína között. Ez a kérdés nemcsak a piaci dominanciáról szól, hanem biztonsági kérdésekről is. A holland Rathenau Intézet szerint könnyen a mesterségesintelligencia-kutatásban könnyen elmosódhatnak a határok a katonai és civil technológiák között, és egy olyan partnerrel, mint a Huawei – aminek a működése erősen összefonódott a kínai pártállaméval – ez nemcsak versenypiaci, hanem nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthet.
Kicsorbult koronaékszer
Ebben az állításban elég sok a feltételezés, de egy dolog biztos: a Huawei nem független a kínai államtól, sőt annyi állami támogatásban részesül, amennyiről a versenypiacon megélni próbáló nyugati cégek nem is álmodhatnak. A vállalat kissé ködös cégstruktúrájának köszönhetően átláthatatlanok a tulajdonosi és függési viszonyok, de egy európai nyomozás kiderítette, hogy a Kínai Fejlesztési Bank egy harmincmilliárd dolláros hitelkeretet tartott fönn a Huaweinek, és más pénzügyi segítségben is részesültek. Részben ennek köszönhető, hogy a Huawei megvethette a lábát a belföldi piacon, majd a hazai sikerek után a külföldi terjeszkedés felé is nyithatott.
Ren Zhengfei, a Huawei vezérigazgatója szerint a cég nem kapott közvetlen állami támogatást, de ahogy egy üzletfejlesztési könyvben (International Operations Management: Lessons in Global Business) idézték: a pekingi protekcionizmus nélkül a Huawei nem létezhetne.
Ren 39 évesen szerelt le a Kínai Népi Felszabadítási Hadseregből, majd az állami Shenzen Electonicsnak dolgozott négy éven át. A Huawei megalapításához 8,5 millió dollár hitelt vett fel egy állami banktól; kezdetben csak 14 alkalmazottjuk volt. Azóta eltelt csaknem két évtized; mostanra a Huawei a világ egyik legismertebb mobilvállalata, és a nemzetközi felsőoktatási projektek egyik legbőkezűbb finanszírozója. Ami kétségkívül jót tesz a cég megtépázott imázsának – és nemcsak külföldön, hanem Kínában is.
A Huawei elleni nyugati hadjáratnak Rei lánya, Meng Wanzhou is áldozatul esett. A vállalat pénzügyi igazgatóját 2018-ban letartóztatták Kanadában: a vád szerint banki adatok meghamisításával próbálta leplezni, hogy technológiát adtak el Iránnak. A New York Times tavalyi cikke felidézte azt az esetet, amikor Wanzhou közzétette a vancouveri házi őrizetében írt nyílt levelét; azon túl, hogy elmondta, milyen félelmeket és csalódásokat kellett megélnie, köszönetet mondott azoknak, akik a bizalmukról és támogatásukról biztosították.
Csakhogy a levéltől nem mindenki érzékenyült el. A kínai közösségi médiában csak hercegnőként emlegetett Menget a Weibo közösségimédia-platformon is kikezdték: a felhasználók a 985, 996, 251 és 404 számokat kommentelték a megosztott levél alá. Ez célzás volt a Huawei egy korábbi alkalmazottjára, aki részt vett a legjobb kínai egyetemek oktatási programjában (ezt jelöli a 985-ös kódszám), a hét hat napján reggel kilenctől este kilencig dolgozott (996), és 251 napra bebörtönözték, amikor nem újították meg a szerződését, és végkielégítést követelt. A Kínában nagyot futó történetre számos dühös reakció érkezett, amiket a kínai cenzorok villámgyorsan eltávolítottak; erre utal a törölt kommentekre és cikkekre adott 404-es hibakód.
Bár az egykori alkalmazottat, Li Hongyuant végül szabadon engedték, és 15 000 dollár állami kompenzációt kapott, a történet Kínában is megtépázta a Huaweiről kialakított képet. Csakugyan nehéz összeegyeztetni a kínai állampárt osztályharcos ideológiával, hogy a „hercegnő” egy hatszobás villában tölti a házi őrizetét, míg másoknak csak a sencseni magánzárkák komfortja jut.
Megvásárolták a nyugati jelenlétüket
Ilyen előzmények után érthető, hogy a Huaweinek miért van szüksége rá, hogy bel- és külföldön is a felsőoktatás nagylelkű mecénásaként tekintsenek rá. Egyesek azt is sejteni vélik, hogy a Huawei mit kompenzálna ezzel a nagylelkűséggel, és épp ezért nem is kérnek belőle, de ők vannak kevesebben.
Noha az Oxfordi Egyetem közölte, hogy nem fogad el támogatást a Huaweitől, 17 brit egyetem nem ennyire finnyás. A Huawei ott van a Surrey-i Egyetemen (ők finanszírozzák az egyetem 5G Innovációs Központját), az Edinburgh-i Egyetemen, Southamptonban, Manchesterben, Bristolban és Cardiffben. Februárban a London School of Economicsszal is aláírtak egy hároméves együttműködési megállapodást, májusban pedig az Imperal College Londonnal szerződtek le öt évre. A döntést Iain Duncan Smith, a brit konzervatív párt korábbi vezetője – aki mindvégig ellenezte, hogy a Huawei beszálljon az 5G hálózat fejlesztésébe az Egyesült Királyságban – mélyen aggasztónak és veszélyesnek nevezte. Szerinte a megállapodás tökéletes példája annak a kínai stratégiának, hogy pénzzel próbálnak beférkőzni a világ gondolatfolyamába.
Ren szerint az amerikai bojkott harmincmilliárd dollárjába kerül a vállalatnak. Mivel a piacon nem tudják megvetni a lábukat, az amúgy is erős kutatás-fejlesztés megerősítésével és úttörő mesterségesintelligencia-kutatásokkal próbálják finanszírozni a kieső bevételt.
Tényleg kockázatos?
William Snyder, az amerikai Syracuse Egyetem professzora szerint a Huawei kockáztatja az Egyesült Államok nemzetbiztonságát; a beszállítói lánc minden egyes tagja ezt teszi, akik hardver és szoftvert adnak el amerikai kormányzati intézeteknek és magánvállatoknak.
„Továbbra is nagyon nehéz ellenőrizni, hogy a több millió beágyazott tranzisztort tartalmazó csipek vagy a több millió sornyi kódot tömörítő szoftverek csak azt teszik-e, amiről a fogyasztók tudnak, és amibe beleegyeznek. Ha a Huawei nem is követett el olyan bűncselekményt, amiért egy amerikai esküdtszék vádat emelne, minden olyan vállalat potenciális veszélyt jelent, ami a telekommunikációs hálóztatok alkatrészeinek piacán ekkora részesedést ért el, és szorosan kötődik a kínai Népi Felszabadítási Hadsereghez. Aggasztó a Huawei azon igénye is, hogy kínai törvények szerint döntenek a kínai katonai és hírszerző ügynökségekkel való együttműködésről.”
– mondta Snyder. Ez a megjegyzése azonban nemcsak a Huaweire, hanem más kínai mobilkommunikációs cégekre, például a ZTE-re és a China Mobile-ra is vonatkoztatható. Bár a Huawei is vásárol alkatrészeket nyugati gyártóktól (például a Qualcommtól), Snyder szerint fontos különbség, hogy az amerikai versenypiaci szereplők soha nem tudnának olyan szorosan összefonódni az állammal, mint a kínai mobilvállalatok a kínai állammal.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: