ENSZ: A ma élő emberek az elsők a faj történetében, akikre saját maguk jelentik a legnagyobb fenyegetést
Az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) friss jelentése szerint a COVID–19-világjárvány megrengette a társadalmakat, kihasználva és növelve az egyenlőtlenségeket, ami súlyosan hátráltathatja a fejlődési célokat. A koronavírus mellett a különösen kemény atlanti hurrikánszezont, a több földrészen pusztító futótüzeket és a fajok eltűnését, mint vélt tömeges kihalási eseményt is kiemelte a jelentés, amely szerint „a figyelmeztető fények – társadalmunk és bolygónk számára – pirosan villognak.”
A szervezet azt írja, hogy mivel az emberek és a Föld egyszerre lép be egy új földtörténeti korszakba, az antropocénbbe (vagyis az emberi tevékenységek által formált bolygó korába), minden országnak felelősséget kell vállalnia népének környezetre gyakorolt hatásáért, miközben a hatalmi és társadalmi egyenlőtlenséggel is meg kell vívnia. Ez azt jelenti, hogy „a ma élő emberek az elsők a faj történetében, akikre saját maguk jelentik a legnagyobb fenyegetést” – írják.
A jelentésben amellett foglalnak állást, hogy a járványhelyzet remélhetőleg minél előbbi lecsengése után nem szabad, de nem is biztos, hogy lehetséges visszatérni az úgynevezett régi világhoz, mert az csak azt jelentené, hogy az emberiség továbbra is válságtól válságig evickélne, és ez a fejlődés helyett a szüntelen válságkezelés korszakát hozná el. „Akár szeretnénk, akár nem, egy új világ jön. A COVID–19 csak a kezdet” – szól a jelentés.
Az UNDP igazgatója, Pedro Conceição szerint az emberi döntések korszakának is lehet nevezni az új érát, hiszen „soha nem látott mértékben mozgósítunk erőforrásokat a pandémia kezelésére, és dönthetünk úgy, hogy az egyenlőségeket akarjuk növelni, vagy dönthetünk úgy is, hogy a bolygóra gyakorolt nyomást csökkentsük.” Hibának tartja, hogy a gazdaságélénkítő csomagok jelentős része a fosszilis tüzelőanyagokkal dolgozó vállalatoknál landol, és hogy a költségvetésekben még mindig nem fordítanak eleget az egészségügyre és az oktatásra.
Eddig azok fejlődtek, akik a legnagyobb lábnyomot hagyták, de ez nem mehet tovább
Az ENSZ már 30 éve értékeli az egyes országok fejlődését különböző gazdasági, jóléti, egészségügyi és oktatási szempontok szerint, de idén két új mércét is bevezetett: a szénlábnyomot és az anyagok felhasználását. Ez teljesen felborította a rangsort, hiszen nem túl meglepő módon kiderült, hogy az elmúlt évtizedekben azok az országok érték el a legnagyobb fejlődést, amelyek közben a legtöbb kárt okozták a környezetnek. Jayathma Wickramanayake, az ENSZ főtitkárának ifjúsági küldöttje a Guardiannek elmondta, hogy „már egyértelműen készpénznek vesszük a bolygónkat”, és ennek a mai fiatalság issza majd meg a levét a jövőben.
A világjárvány továbbá a létező egyenlőtlenségeket is felerősítette. Mexikóban, Chilében és Kolumbiában például több évtizedes fejlődés után kezdett most drasztikusan csökkenni a nők aránya a munkaerőpiacon, de az egészségügyi rendszerek túlterhelődését is a szegényebb rétegek ellátását sújtotta leginkább, az internetkapcsolattal nem rendelkező gyerekek pedig a távoktatás alatt szenvedtek hátrányt.
Az UDNP szerint ahhoz, hogy „túléljünk és boldoguljunk ebben az új korszakban, újra kell terveznünk a haladás felé vezető utat, amely tiszteletben tartja az emberek és a bolygó sorsának összefüggését, és elismeri, hogy a tehetősebb emberek szénlábnyoma és anyagfogyasztása megfojtja a szegényebbek lehetőségeit.” A szervezet vezetője az NPR-nak elmondta: „Nem mi vagyunk az antropocén utolsó generációja. Mi vagyunk az elsők, akik felismerték. Mi vagyunk a felfedezők, az innovátorok, akik eldönthetik, hogy miről emlékezzenek majd az antropocén első generációjára.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: