Előkerültek és a világot akarják a firenzei reneszánsz elfeledett nőművészei

2021.01.11. · tudomány

Mintha nem lenne elég regényes a polgári neve – Jane Fortune – a firenzeiek Indiana Jane-ként emlegették azt a 2018-ban elhunyt újságíró-filantrópot, aki fejébe vette, hogy felkutatja a város elfeledett nőművészeit. A művészeti detektívként működő Fortune e tevékenységégéről, valamint arról az amerikai államról kapta a becenevét, ahol született. Fortune előtt senki még csak fel sem tette a kérdést, hogy hol vannak a középkori nőművészek, pedig ott voltak, és alkottak.

Fortune 2009-ben Advancing Women Artists (AWA), azaz ‘haladó nőművészek’ néven szervezetet alapított, amely az évek során körülbelül kétezer női alkotásra akadt múzeumok raktáraiban, dohos templomokban és padlásokon – mondta Linda Falcone, az intézmény igazgatója. Az alapítvány emellett összesen hetven, a 16. és a 20. század között keletkezett műalkotás restaurálását finanszírozta.

Itáliában évszázadokon át nem iratkozhattak be festőiskolába a tehetséges nők sem, így ha volt is köztük, aki felkeltette a korabeli közfigyelmet, a neve előbb-utóbb feledésbe merült. A reneszánsz idején a nők nem számítottak állampolgárnak, nem lehetett a festészet a szakmájuk, nem kereshettek vele hivatalosan pénzt, nem tanulhattak anatómiát, nem festhettek meztelen modelleket, és egyáltalán, semmilyen képzéshez nem juthattak hozzá, amihez a férfiak igen.

A. Gentileschi nőalakjai

A nőművészek mégis kitartottak. Néhányan közülük apjuk műtermében gyakorolták a mesterséget, közéjük tartozott Artemisia Gentileschi, a 17. századi festő, Orazio Gentileschi lánya is. A fennmaradt műalkotásai között böngészve feltűnő, hogy a nőalakjai mennyire izgalmasak, cselekvőek, mennyire előtérben vannak ahhoz képest, ahogy általában a reneszánsz festmények ábrázolják a nőket. (Bár az igaz, hogy a Holofernészt lefejező Judit például Caravaggio képén is igen aktív, de nézzük meg most Artemisia Gentileschi változatát:)

photo_camera Artemisia Gentileschi Holofernészt lefejező Juditja Fotó: Wikimedia Commons

Miután a firenzei Pitti-palota padlásáról három és fél évszázad után előkerült, az AWA restaruáltatta Gentileschi Dávid és Betsabéját is, emellett felfedezték az egyetlen nő által festett Utolsó vacsorát is, egy több mint hat méter hosszú vásznat, amely 13 életnagyságú férfi alakot ábrázolt. Ezt a 16. századi művet már nem Gentileschi, hanem egy dominikánus apáca, Plautilla Nelli festette, akinek a műterme egy firenzei kolostoron belül működött.

link Forrás

A mesternő nemrég restaruált művén az apostolok érzelemkifejezése egyedülálló. Nelli egyébként szignálta is a műveit, ami nem volt jellemző a korban a férfi festőkre sem, sőt még azt is hozzátette az aláíráshoz, hogy „imádkozz a festőnőért”. Az apáca festményei a maguk korában állítólag igen népszerűek voltak a gazdag firenzeiek körében, már csak azért is, mert a közhiedelem szerint átitatta őket a szentlélek. Kortársa, a nagy építész, Giorgio Vasari azt írta róla, hogy nagy dolgokat vihetett volna véghez, ha tanulhatja is a festőművészetet. Ám Nelli munkássága, ahogy a többi reneszánsz nőművészé, feledésbe merült.

photo_camera Plautilla Nelli Utolsó vacsorájának restaurálása Fotó: Advancing Women Artists

A Firenzében élő amerikai restaurátor, Elizabeth Wicks szerint az útikalauzok a 19. század közepétől nem tettek említést ezekről a művekről, és így szép lassan mindenki elfelejtette őket. Wicks jelenleg két 18. századi festményt restaurál a kor csodagyerekétől, Violante Ferronitól. Ferroni 1720-ban született, így élete egybeesett egy sor fontos társadalmi változással, a nők nagyobb figyelmet kaptak, és a legjobbaknak már volt némi lehetősége a kitörésre. Ferroni például még a húszas éveiben olyan megbízatást kapott, amit akkoriban magától értetődően férfiakra bíztak: a firenzei San Giovanni di Dio kórháznak két nagy méretű, ovális képet festhetett a betegek gyógyulását segítő vallásos jelenetekkel.

photo_camera Violante Ferroni egyik gyógyító képén dolgoznak. Fotó: Advanced Women Artists

Falcone szerint a restaurácós munkával, a művek dokumentálásával és a kiállításokkal az AWA hozzájárult ahhoz, hogy világszerte nőtt az érdeklődés a korai nőművészek alkotásai iránt. A szervezet nemrég jelentette be, hogy idén júniusban megszűnik, mert nincs megfelelő anyagi fedezet a további terjeszkedésre, de Falcone győzelemként értékeli, hogy a múzeumok elkezdtek érdemben foglalkozni a nők által készített műalkotásokkal is.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás