Mit tanulhat Buddhától a mesterséges intelligencia?

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A mesterségesintelligencia-szakértők egyetértenek abban, hogy

  1. az AI számos, ma megoldhatatlan problémára nyújthat megoldást;
  2. a teljesítményük aggasztó, ezért irányítanunk kell a használatukat, hogy ne nőjenek a fejünkre.

Több szakértői csoport is javasolta, hogy dolgozzanak ki egységes, az AI-k működését szabályozó etikai irányelveket. Az IEEE – egy mérnököket tömörítő globális szakmai szervezet – összeállított egy 280 oldalas, a témával foglalkozó dokumentumot, és az Európai Unió is bemutatta a saját mesterségesintelligencia-szabályozási keretrendszerét. Arra viszont kevesen gondolhattak, hogy az irányelvek kidolgozásánál a buddhizmusból merítsenek ihletet.

Nyugati fejlesztők, nyugati értékek

A mesterséges intelligenciák etikai irányelveivel foglalkozó globális útmutatók több mint 160 irányelvet tömörítenek. Ezeknek a többségét Európában és Észak-Amerikában dolgozták ki.

Csakhogy – írja az MIT Technology Review-ban megjelent cikkében Soraj Hongladarom, a bangkoki Chulalongkorn Egyetem filozófiaprofesszora – az irányelvek általában az őket megalkotó emberek értékrendjét tükrözik. Az, hogy az irányelveket nyugati országokban alkották meg, egyben azt is jelenti, hogy ezek az elvek nyugati értékeket tartanak fontosnak – például az autonómia tiszteletben tartását, vagy az egyéni (szabadság)jogokat.

Az egyes országokban megalkotott irányelvek között persze lehetnek átfedések, mivel vannak egyetemes értékek. Ugyanakkor – véli Hongladarom – fontos lenne, hogy ezek az irányelvek ne csak a nyugati, hanem az összes kultúra értékrendjét képviseljék. A keleti és nyugati civilizációknak meg kell osztaniuk egymással – ha másért nem, hát azért, hogy új nézőpontokkal gazdagítsák az ismereteiket.

„Mindezt figyelembe véve úgy vélem, hogy a buddhista tanításokból eredő meglátásokat világszerte bárki hasznosíthatja, aki mesterségesintelligencia-etikával foglalkozik, és nemcsak a tradicionális buddhista kultúrákban (amik többnyire Keleten, azon belül Délkelet-Ázsiában találhatók).”

– írta Hongladarom.

A buddhizmus abból a feltételezésből kiindulva vizsgálja az etikai kérdéseket, hogy minden érző lény el akarja kerülni a fájdalmat. Ebből következik Buddha azon tanítása, hogy egy cselekedet akkor jó, ha az megszabadít bennünket a szenvedéstől. Ennek a tanításnak a mesterséges intelligenciára vonatkozó következménye, hogy az AI bármilyen etikai célú alkalmazásának a fájdalom és a szenvedés csökkentésére kell törekednie.

Gyakorlati példa: az arcfelismerési technológiát is csak akkor szabadna használni, ha az mérsékelheti a szenvedést, vagy jóléthez vezethet. Ha azonban a technológiát az emberek hátrányos megkülönböztetésére használnánk, az egyértelműen etikátlan lenne. Bizonytalan, vagy előre megjósolhatatlan kimenetelű esetekben a bizonyítási tehernek azokra kellene hárulnia, akik azt bizonygatják, hogy az AI használata nem okoz kárt.

Ne árts!

A buddhizmus által ihletett AI-etika annak a megértésére is képes lenne, hogy ha elvszerűen akarunk élni, akkor fejlesztenünk kell magunkat. A való életre lefordítva: egy mesterségesintelligencia-kutatónak folyamatosan képeznie kell magát, hogy közelebb kerüljön a szenvedés teljes megszüntetéséhez. Nem az a fontos, hogy elérjék ezt a célt, hanem hogy sose hagyjanak fel az erre irányuló törekvésekkel.

A gépekkel való együttműködés egyik kiindulópontja lehet az együttérzés beépítése a mestereségesintelligencia-fejlesztés etikai irányelveibe.Fotó: Sebastian Kaulitzki / Science Photo Library

A tervezőknek és programozóknak ugyanakkor fel kell ismerniük ezt a célt, és konkrét lépéseket kell meghatározniuk, amikkel ezt az ideált testesíthetik meg. Vagyis – írta Hongladarom – az általuk létrehozott mesterséges intelligenciának a szenvedés megszüntetését és a jólét elérését kell céloznia.

Ahhoz viszont, hogy ez lehetséges legyen, a mesterséges intelligenciát használó vállalatoknak és kormányzati ügynökségeknek elszámoltathatónak kell lenniük a nyilvánosság felé. Az elszámoltathatóság is buddhista tanítás, de az AI-fejlesztés kontextusában ez a bírói függetlenségben, illetve hatékony jogi és politikai mechanizmusok formájában kell jelentkeznie.

A buddhizmusban ugyancsak kulcsfogalom az együttérzés, vagyis a szenvedés megszüntetésének vágya és a mások iránti elkötelezettség. Az együttérzéshez is nélkülözhetetlen az önfejlesztés; a buddhista etikával összeegyeztethetetlen a mások elnyomása vagy a hatalomvágy.

Hongladarom szerint a buddhizmus által propagált értékek – vagyis az elszámoltathatóság, az igazság és az együttérzés – jellemzően más kultúrkörök etikai hagyományaiban is fontosak; a buddhizmus legfeljebb abban különbözik tőlük, hogy máshogyan érvel az értékek megvalósítása mellett, és nagyobb hangsúlyt fektet az önfejlesztésre.

„A buddhizmus sokat nyújthat azoknak, akik a technológia etikai felhasználásáról gondolkodnak, és ebbe a mesterséges intelligencia iránt érdeklődők is beletartoznak. Úgy vélem, hogy ugyanez érvényes sok más, nem nyugati értékrendre is. Az AI etikai irányelveknek figyelembe kell venniük a világ számos kultúrájának változatosságát és gondolatgazdagságát, hogy a tradíciók és az etikai problémák megközelítésének szélesebb spektrumát képviseljék. A technológia jövője ettől csak szebb lehet.”

– zárta a cikket Hongladarom.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: