A jövő bőre gombából lesz, és nem állatról nyúzzák le, hanem termesztik
Nagyjából hétezer éve tudjuk, hogy a bőrből, elsősorban a hím szarvasmarha bőréből készült táskák, cipők és ruhák gyakorlatilag elnyűhetetlenek. Nem örökkévalók, de a teljes elkoptatásukhoz évtizedek kellenek. A bőr strapabíró, rugalmasan felhasználható, könnyen megmunkálható alapanyag; ez meg is ágyazott a bőrcserzés és a bőripar több ezer éves sikerének.
A bőrgyártás diadalmenet olyan régóta tart, hogy már-már kínos megemlíteni, mennyire káros a környezetre: az állatvilágra, az éghajlatra, illetve a levegő, a vizek és a talaj minőségére. Ha a Földön olyan lenne a biodiverzitás, mint Noé bárkájában, talán jutna egy pár bőrcipő minden bárkalakónak – de nem olyan. Hiába leszünk lassan nyolcmilliárdan, több százmillióan járnak mezítláb, mert nincs cipőjük. Nemhogy bőr, semmilyen.
De rajtuk sem a bőripar fog segíteni, mert a bőrcipő manapság nem mindennapos használati tárgy, hanem luxus. A tömegpiaci igényeket nem bőrcserzők szolgálják ki. A minőségi bőr ráadásul olyan luxuscikk, amihez néha a luxusban utazó cégek sem jutnak hozzá. A francia divatmárka, a Hermés már 2018-ban panaszkodott amiatt, hogy képtelenek nagy tételben olyan minőségű marhabőrt szerezni, ami megfelelne a minőségi követelményeknek.
Tartós alapanyag, maradandó károkozással
Úgy tűnhet, hogy a bőr mostanra a gazdagok játékszerévé vált. Drága is, ritka is; egy átlagembernek észszerűbb az olcsó, szintetikus alapanyagból készült helyettesítő terméket választani. Nem mintha a fast fashion környezetpusztító hatásairól ne lehetne horrorfilmet forgatni, de ahhoz képest, hogy milyen ritka és drága a jó minőségű bőr, a gyártása aránytalanul nagy tehet ró a környezetre. A Massachusetts Institute of Technology szerint az állatbőrök gyártása és feldolgozása évi 130 millió tonna szén-dioxidot juttat a légkörbe; nagyjából annyit, mint harmincmillió személyautó.
Azt eddig is tudtuk, hogy az állattartás felel az ember okozta globális szén-dioxid- kibocsátás 14,5 százalékáért, de elhamarkodott következtetés lenne a bőrgyártást az állattartás melléktermékeként kezelni. Tény: a szarvasmarhát elsősorban a vörös húsuk és tejelő mivoltuk miatt tartják, a hímek bőréből pedig kiváló alapanyag lehet. De a bőrcserzés erőforrás- és energiaigényes folyamat, melynek során rengeteg szennyező melléktermék szabadul föl – többek között nehézfémek, amik a vizekbe és a talajba is bejuthatnak.
Alapvetően a nyersanyagár az oka, hogy a bőr ma nem az átlagfogyasztó természetes választása, de az elmúlt évtizedben megerősödött az állatvédelem és a környezettudatosság, ami részben a vegetarianizmus, részben a szintetikus polimerekből készült bőrhelyettesítők felé terelte a vásárlókat. A megváltozó fogyasztói igényeket az új termékek piaci részesedése is tükrözi, bár meg kell említenünk, hogy a környezetterhelés szempontjából a bőrhelyettesítők sem makulátlanok: a kezelésük és a lebontásuk ugyanolyan problémás, mint a többi szintetikus műanyagé.
Adódik a kérdés: vajon öt pár, két év alatt széthulló műanyag tornacipő, vagy egy pár, tíz év alatt elkopó bőrcipő károsabb a környezetre? Aki arra vágyik, az Ethical Gallery infógrafikái alapján akár ki is számíthatja; mi csak a gyűjtés főbb megállapításaival foglalkozunk. Ezek közül a legérdekesebb a Pulse of the Fashion Industry 2017-es jelentése, amely szerint
„a szintetikus bőr környezetterhelése csupán harmada a valódi marhabőrének. Ahogy Kering is említi a 2015-ös EP&L állásfoglalásban, egyes bőrfajták környezetkárosító hatása akár tízszeres is lehet. Ez attól függ, hogy milyen típusú bőr volt, honnan származott, mit ettek az állatok, és hogyan zajlott a bőrcserzés. Az alternatív alapanyagok használatának közvetlen hatása van a termékek ökológiai lábnyomára.”
Látszólag kevés károsabb alapanyag van ma a divatiparban a marhabőrnél. Akár a vízhiányra, akár a globális felmelegedésre, akár az eutrofizációra, akár az abiotikus erőforrások kimerítésére gyakorolt hatását vizsgáljuk, a marhabőr mindig az élbolyban végez (a selyemmel szorosan a nyomában). Nagy szükség van hát helyettesítő termékekre. Ezért született meg a vegan leather, az állatmentes bőr koncepciója.
Miért éppen a gomba?
Egy idei, a Nature Sustainability-ben publikált tanulmány – amelyben a megújuló forrásból származó bőrhelyettesítők történetét, a feldolgozásuk folyamatát, az árukat, a fenntarthatóságukat, illetve az alapanyagok összetételét vizsgálták – arra a következtetésre jutott, hogy a jövő egyik legfontosabb bőrhelyettesítő alapanyagai a gombaalapú műbőrök lehetnek.
A magyar fül a bőrgomba szóról nem az anyagkutatás új fejleményeire asszociál, hanem a lábgombairtó készítmények vacsoraidőben sugárzott reklámjaira. De a reklámszakemberek, akik a Saridont is képesek voltak meghonosítani, nyilván azt is megoldják, hogy ez az áthallás ne nehezítse meg a gombaalapú vegán bőrök hazai diadalútját.
A gombabőrt öt évvel ezelőtt két amerikai cég, a MycoWorks és az Ecovative Design is szabadalmaztatta: a bőrfejlesztéshez használt technológia a gomba gyökérszerű szerkezetét, az úgynevezett micéliumot hasznosítja, amiben ugyanaz a polimer található, mint a rákok páncéljában. A gombát más tulajdonságai is ideális műbőr-alapanyaggá teszik.
- Nem kényes. A gomba igénytelen növény: nem kell alpesi réteken, bögölymentes izolációban tartani őket, mint a luxuscikk-kompatibilis szarvasmarhákat. Elélnek répacukron, melaszon, vagy olyan ipari melléktermékeken, mint amilyen a fűrészpor. Ha ezen tartják a gombákat, idővel vastag, bőrszerű szőnyeggé állnak össze. A sima felületen termesztett érett gombák levághatók és kiszáríthatók.
- Bárhol temeszthető. Mivel a szintetikusbőr-gyártáshoz a gyökereket használják, és nem a gombákat, a feldolgozás folyamatot bárhol végre lehet hajtani: nem kell hozzá fény, hasznos anyagot alkothat a hulladékból is, és a szenet is felhalmozhatja a növekedő gombában. Hetekig is eltarthat, mire egy gombaspórából összefüggő micéliumbőr fejlődik ki, de a szarvasmarhák felnövésének éveihez viszonyítva ez nem is túl hosszú idő.
- Könnyen feldolgozható. A gombaalapú műbőrszövet megmunkálását enyhe savakkal, alkoholokkal és színezékekkel lehet elvégezni. Ehhez nincs szükség komplex infrastruktúrákra: a folyamat minimális felszereléssel, kevés erőforrással, kézműves módszerekkel is elvégezhető, de természetesen tömeggyártásban is előállítható.
- A valódi bőrt idéző állag és tartósság. A végtermék nagyjából olyan, mint a bőr: nemcsak a színe és az állaga, hanem a tartóssága is ahhoz hasonló. Amikor a Florida Nemzetközi Egyetem kutatói megvizsgálták a gombaszövetet, megállapították, hogy a tartóssága részben a hifának nevezett hálózatnak köszönhető; a gombák ezeken a rostokon keresztül veszik fel a táplálékot. A tűréstesztek szerint a gombaszövet nem olyan strapabíró, mint a velúr, de igen jól terhelhető.
A fenntarthatóság ígérete
Jakob Hildebrandt, a Zittau–Görlitz Egyetem alkalmazott tudományokkal foglalkozó tanszékének környezetmérnöke már évek óta kutatja a gombabőr felhasználási lehetőségeit; elsősorban arra kíváncsi, hogy megfelel-e a fenntarthatósági követelményeknek.
Hildebrandt szerint a műbőrök minden egyes életszakaszának hatása van a belőle készült termék környezeti hatásaira. Munkatársaival a vegán bőrök gyártását és élettartamát vizsgáló szimulációkat készítettek, amikben összevetették, hogy az egyes alapanyagok mennyire környezetszennyezők a marhabőrhöz képest. Felmérték, hogy mekkora földterület szükséges a vegán bőr gyárátáshoz, valamint azt, hogy a bőrgyártás egyes fázisai milyen üvegházhatású gázokat termelnek. Bár a kutatás azt az eredményt hozta, hogy a gombaalapú szintetikus bőrök előállítása kevésbé környezetterhelő, mint a bőrgyártás, ezt a gyártás sajátos folyamatai is befolyásolják.
„A logisztikától is függ, meg a betakarítás, a szállítás és a finomítás módjától is. Meg attól is, hogy mivel kezeled az anyagot, hogy ellenálló legyen a mikrobákkal szemben. Minden lépés számít.”
– mondta Hildebrandt Discover Magazine-nak.
A fenntarthatóság képletét az is megváltoztatja, hogy az alapanyagot milyen végtermékhez használják fel. Egyes növényi bőröknek tartósabbnak kell lenniük; ha azt szeretnénk, hogy állati bőröket is helyettesítsenek, fel kell készíteni őket a környezeti kompromisszumokra. Egy mindennap viselt csizmának például bírnia kell a szélsőséges időjárást, de a luxusretikülöket a tulajdonosaik csak csak néhány hétig hordják.
Biztató jövőkép, magas bevezető áron
A gombaalapú műbőrből készült, nagy példányszámban értékesített termékekre még várni kell; nem tudni, hogy mennyit, és egyelőre az sem világos, hogy mennyibe fognak kerülni. Bár az Egyesült Államokban, Olaszországban és Indonéziában már kaphatók gombabőrből készült termékek (pontosabban prototípusok), ezeket jelképes, bevezető áron kínálják; egy designer táskáért például 500 dollárt kérnek.
A tervezők költségbecslései ugyanakkor azt mutatják, hogy a gombaalapú szintetikus bőrök gazdaságilag versenyképesek lehetnek, ha nagyobb mennyiségben fogják gyártani őket. A kezdeményezést szerencsére gazdag befektetők is támogatják: a MycoWorks tavaly 17 millió dollár kockázati tőkét söpört be.
Látszólag semmi akadálya annak, hogy a gombabőr-alternatívák idővel megtalálják a helyüket a piacon, és versenyre keljenek az állati bőrök széles körű felhasználhatóságával és tartósságával. Az viszont biztosnak tűnik, hogy az átállás időt és pénzt igényel. Sem a gombaalapú bőr gyártásához használt lebomló alapanyagok, sem a kis energiaigényű gyártási eljárások nem oldják meg a bőripar fenntarthatósági problémáit.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a bőripar több évezreden át finomította a mostanra kiforrott gyártástechnológiáját; logikusnak tűnik hát, hogy egy új eljárás, egy új helyettesítő termék nem fogja egy pillanat alatt elsöpörni az elmúlt hétezer évben kialakult struktúrákat.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: