Asztrofizikusok rajzolták újra a világtérképet, hogy a lehető legpontosabb képet mutassa
A térképrajzolóknak a kezdetek óta az okozza a legnagyobb problémát, hogy hogyan lehet a nagyjából gömb alakú Földet egy kétdimenziós, sík felületre leképezni – legyen szó a világatlasz papírjáról vagy a laptop, okostelefon kijelzőjéről. Még a jól ismert, iskolában is tanított világtérképek ezért sem tökéletesek, hiszen a Föld felszínének kiterítése során torzulnak a megjelenített földrajzi egységek tulajdonságai.
Richard Gott, a Princetoni Egyetem asztrofizikusa és David Goldberg, a philadelphiai Drexel Egyetem fizikusa ezért 2007-ben kidolgozott egy rendszert a létező világtérképek osztályozására, a sík térképek torzulásainak hat lehetséges fajtáját elkülönítve: helyi formák, területek, távolságok, elhajlás, aszimmetria, egybefüggés. Ebben a rendszerben annál jobb egy térkép, minél alacsonyabb pontszámot ér el.
Gott megjegyzi, hogy egy térkép egyébként nem lehet tökéletes, minden térképnek megvan a maga funkciója. A talán leggyakrabban használt, például a Google Térkép alapjául is szolgáló Mercator-vetület például a helyi formákat nagyon jól visszaadja, de a felszíni területet annyira torzítja a sarkkörök felé közeledve, hogy az Északi- és a Déli-sarkvidékek egy részét egyszerűen levágja, így azok rajta sincsenek a térképen.
A legjobb osztályzatot (4.563) Winkel tripel vetülete érte el, amit például a National Geographic Society is használ, de a kontinuitási problémák még itt is torzulást okoznak: a térképre nézve az ember például azt gondolhatja, hogy Japán az Egyesült Államoktól nagyon messze van keleti irányban, miközben valójában a legközelebbi nyugati szomszédjáról van szó.
Gotték ezért most megalkották saját világtérképüket, amely a rendszerük szerint mind a hat torzulási kategóriában javít az eddigi legjobb térképhez, Winkel tripel vetületéhez képest. A kétoldalas, kerek térkép leginkább egy dupla bakelitlemezre hasonlít, de éppen az alakja miatt nem torzít a határoknál (ahogy például a Winkel-féle térképen ketté van vágva a Csendes-óceán), ráadásul kétféleképpen is lerajzolható: a keleti és a nyugati félgömbök vagy ahogy alább is látható, az északi és a déli félgömbök megjelenítésével.
A körök éle mentén fut az Egyenlítő, így a korongok forgatásával bármely ponton összeilleszthető, és a távolságok akár egy vonalzóval arányosan lemérhetők. „Ha egy hangya vagy, akkor át tudsz mászni az egyik korongról a másikra. Afrika és Dél-Amerika elhajlik, mint egy lepedő a szárítókötélen, de összeilleszthetők” – mondta Gott az egyetemi közleményben.
A készítők úgy képzelik, a térképeket kartonpapírra vagy műanyagra nyomtatva úgy lehetne tárolni, mint a hanglemezeket, és akár a tankönyvek borítójába is lehetne csúsztatni a korongokat. „Egy vékony dobozban el lehetne tárolni a Naprendszer legfontosabb bolygóinak és holdjainak kétoldalú térképeit, vagy csak Föld-térképekre szorítkozni, különböző fizikai adatok, politikai határok, népsűrűség, éghajlat, nyelvek, felfedező utak, történelmi birodalmak mentén, vagy akár a kontinensek különböző földtörténeti korok szerinti helyének megjelenítésével” – mondta Gott.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: