Felfedték a rejtélyes szibériai óriáslyukak titkait
A szibériai permafrosztról már egy ideje tudható, hogy kulcsfontosságú a klímaváltozás szempontjából, mivel hatalmas mennyiségű üvegházhatású gázt rejt magában. A metán például néha kitör a vastag fagyos réteg alól, rejtélyes krátereket hagyva maga után – tavaly már a 17. ilyen lyukat fedezték fel az Oroszország sarkvidéki területén található Jamal- és Gidai-félszigeteken 2013 óta.
Hogy jobban megértsék a jelenséget, a Szkolkovói Tudományos és Műszaki Intézet kutatói drónfelvételekkel, 3D-modellezéssel és a mesterséges intelligencia vívmányaival estek neki a kráterek tanulmányozásának. „Ez az új kráter egyedülállóan jó állapotban van, és a felszíni víz még nem lepte el, amikor megvizsgáltuk, így tulajdonképpen egy friss krátert tudtunk tanulmányozni” – mondta a CNN-nek Jevgenyij Csuvilin, a kutatás vezetője.
Ennek köszönhetően először tudtak drónt küldeni egy kráterbe, 10-15 méteres mélységig, így meg tudták örökíteni azt a föld alatti üreget is, ahol a kirobbanó metán felgyülemlett. A drón 80 képet készített, amiből már fel tudták építeni a 30 méter mély kráter 3D-modelljét.
A modell alapján kiderült, hogy a kráter alján különös barlangok találhatók, ami megerősítette a kutatók feltételezéseit: a metángáz a permafroszt jegében található üregben gyülemlik fel, amelynek következtében egyfajta domb alakul ki a felszínen, ami addig nő, amíg az üreg túl nem telítődik metánnal, és fel nem robban, hatalmas krátert hagyva maga után.
Műholdképek vizsgálatával arra is sikerült rájönni, hogy nagyjából mikor törhetett ki a metán az adott területen: a kráter 2020. május 15. és június 9. között keletkezett, míg elsőként július 16-án fedezték fel helikopterről. Bár nem túl sűrűn lakott területről van szó, a kráterek kialakulása a szibériai őslakosok csoportjait, valamint a kőolaj- és földgáz-infrastruktúrát is veszélyezteti.
Ördögi kör
A permafroszt óriási mennyiségű metánt rejt magában, és a jég olvadásával egyre több gáz szivárog a légkörbe. Vagyis a metán szivárgását a klímaváltozás okozza (az Északi-sarkvidék felmelegedésének üteme kétszerese a globális átlagnak), cserébe a szén-dioxidnál is veszélyesebb üvegházhatású gáz még tovább fokozza a klímaváltozást. Szakértők szerint a permafroszt vidékén kétszer annyi szén-dioxid található a talajban, mint a légkörben, így a terület védelme kiemelten fontos a klímaváltozás megfékezése céljából.
A krátereket általában helikopterről veszik észre, esetleg rénszarvaspásztorok figyelik meg, de a kutatóknak egyelőre nincsenek túl hatékony eszközeik a metánrobbanások előrejelzésére. A massachusettsi Woodwell Klímakutató Intézetben mindenesetre azon dolgoznak, hogy az arktiszi táj változásai (például az említett dombok növekedése) alapján egy algoritmus segítségével előre meg tudják mondani, hol lehet számítani hasonló kráterek kialakulására. A mesterséges intelligenciát hasznosító modell visszamenőlegesen már sikerrel járt a korábbi kráterek előrejelzésében, és három új potenciális helyszínt is megállapított.
* * *
Az Energiahajó legújabb részében szakértőink arról vitáznak majd, hogy ki áll nyerésre Európa energiaellátásáért folyó harcban, és vajon milyen arcát fogja nekünk mutatni az orosz medve a következő években? Február 22-én, hétfőn 18:00-tól Facebook Live-on. Ne maradj le!
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: