Magyarországon még hontalannak lenni sem egyszerű
Alkotmánybírósághoz fordult az év elején a Fővárosi Törvényszék bírói tanácsa, mert szerintük alaptörvény-ellenes szabályt rejt magában az egyes migrációs törvények módosítása, amelyet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtott be 2018-ban. A szabály nagyon kevés hontalanságot kérelmezőt érint, de esetükben önkényes döntésre ad lehetőségét a nemzetbiztonsági szakhatóságoknak.
Kik a hontalanok?
A hontalanságról szóló nemzetközi egyezmény 1954-ben született meg. Az első és a második világháború olyan kényszerű népmozgásokkal járt együtt, amelyek indokolttá tették, hogy az üldözött menekültek mellett a nem feltétlenül üldözött, de állampolgárként egyik állam által sem elismert emberek is kaphassanak valamiféle védelmét. Ők lettek a hontalanok.
Az egyezmény 1960-ban lépett hatályba, akkor még csak húsz ország aláírásával. Azóta már 93 ország részese az egyezménynek, és biztosítja a tartózkodási jogot a hontalanná, azaz állampolgárság nélkülivé vált személyeknek. Magyarország 2001. november 21-én csatlakozott az egyezményhez, azóta garantáljuk, hogy az itthon hontalanként kérelmet benyújtókat – a feltételek teljesülése esetén – védelembe vesszük.
600 ezer hontalan Európában
A hontalanokért is felelős ENSZ-szervezet, a UNHCR szerint a hontalanság tipikus oka, ha egy állam nem engedélyezi az állampolgárságot bizonyos vallási, etnikai csoportoknak. Előfordulnak azonban más okok is. Ma például 25 olyan ország van a világban, ahol ha egy gyermek apja ismeretlen, akkor pusztán az anya állampolgársága révén a gyermek nem szerez állampolgárságot. Nemcsak Szaúd-Arábia, de Jordánia, Irak, Irán és Malajzia is ezek közé az országok közé tartozik.
Persze előfordul olyan hontalansági ok is, mint amit a Terminál című filmből ismerhetünk: megszűnik, szétesik egy korábban létező állam, és a helyén olyan entitások jönnek létre, amelyek nem ismernek el mindenkit állampolgárként. A UNHCR szerint Európában jelenleg 600 ezer olyan ember él, aki így veszítette el állampolgárságát.
Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság statisztikai adatai szerint a legutóbbi tíz évben Magyarország 111 embert ismert el hontalanként, tehát nem lehet azt mondani, hogy ez a kérdés társadalmilag jelentős mértékben érintené a magyarokat.
2021. január 31-én 118 hontalan tartózkodott Magyarországon, de fontos, hogy nem mindenki a hontalansága miatt lehet itt: vannak köztük, akik magyar állampolgárok hozzátartozójaként élnek az országban, illetve akiket más állam ismert el hontalanként, és hozzánk már dolgozni vagy tanulni érkeztek.
Az államok – az egyezménnyel összhangban – biztosíthatják, hogy ne lehessen visszaélni ezzel az eljárással, és tényleg csak az arra jogosultak kapjanak védelmet, azaz hontalanként tartózkodási jogot.
Így nem kaphat ilyen jogot, aki
- az ENSZ szerveitől vagy szervezeteitől védelemben vagy segélyben részesül;
- annak az országnak az illetékes hatóságai, ahol a lakóhelye van, olyan személynek ismerik el, akit megilletnek az adott ország állampolgárságának birtoklásával járó jogok és kötelezettségek. (Tehát nem állampolgár ugyan, de valami védelemben mégis részesül egy államtól.)
- Akiről komolyan feltételezhető, hogy nemzetközi okmányokban megfogalmazottaknak megfelelően béke elleni, háborús vagy az emberiség elleni bűnöket követett el;
- vagy súlyos, nem politikai bűncselekményt követett el a tartózkodási helyének minősülő országon kívül, mielőtt oda bebocsátást nyert;
- vagy az ENSZ céljaival és elveivel ellentétes cselekmények elkövetésében vétkes.
- Továbbá aki állampolgárságát szándékosan, a hontalan státusz megszerzésének céljából szüntette meg.
És van még egy speciálisan magyar szabály: nem kaphat hontalanként védelmet, akinek tartózkodása sérti vagy veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát. Ez a kikötés nem szerepel a Magyarország által is aláírt nemzetközi egyezményben, ezt a plusz megszorító feltételt a jogalkotó mégis beépítette az addig is meglévő kizáró okok közé 2019. január 1-jei hatállyal.
Mi a baj a magyar elutasítási okkal?
Két probléma is van ezzel. Az egyik, hogy megsérti az aláírt nemzetközi egyezményt: olyan, mintha az állam kötelezte volna magát valamire, és valami egészen mást csinálna helyette. Ezért fordult a Fővárosi Törvényszék bírói tanácsa az Alkotmánybírósághoz egy palesztin származású, de a hazájától védelmet nem kapó személy ügyével kapcsolatban. A bírák szerint ez a nemzetközi szerződést kiegészítő szabály alaptörvény-ellenes, hiszen ellentétes az önként vállalt nemzetközi kötelezettségünkkel.
A másik problémával nem foglalkozik ugyan a bírói indítvány, de fontos megjegyezni, hogy a nemzetbiztonság veszélyeztetése egyszerre aduász és gumiszabály a jogrendszerben. Nem lehet ugyanis megismerni azokat az iratokat, amelyekben a szakhatóságként eljáró Alkotmányvédelmi Hivatal és a Terrorelhárítási Központ a nemzetbiztonságra veszélyességet indokolja.
Próbáljunk elképzelni egy olyan eljárást, amelyben azt mondja rólunk a hatóság, hogy veszélyeztetjük a nemzetbiztonságot, de nem mondja meg, hogy miért.
Persze mondhatjuk, hogy a messziről jött hontalanok tényleg lehetnek veszélyesek. Igen, de ha ez bizonyos esetekben így van, akkor a hatóságnak megvan a lehetősége, hogy eljárjon velük szemben: nyomozhat, emelhet vádat, bizonyíthat nyíltan, garanciák mellett, független bíróság előtt. Az ismeretlen tényeken alapuló, ismeretlen következtetéseket levonó megállapítás azonban óriási teret ad a hatósági önkénynek.
Valószínűleg az évi néhány vagy néhány tucat hontalanként elismerés akkor sem nőne nagyságrendekkel, ha ezt az önkényességnek teret adó szabályt az Alkotmánybíróság megsemmisítené.
Mit jelent, ha valakinek nincsen állampolgársága? Nem utazhat útlevél nélkül sehova, de nem tehet túl sok mindent a tartózkodási országában sem: a legtöbb országban nem köthet házasságot, korlátozottan szerezhet tulajdont, nem vállalhat munkát, nem vehet részt a közügyek alakításában. Pária, bárhova is megy a világban.
A szerző jogász, a Szegedi Egyetem Állam és Jogtudományi Karának doktorandusza, korábbi cikkei itt olvashatók.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
