A jegesmedvéknek négyszeres erővel kell küzdeniük a túlélésért az Északi-sarkvidék olvadása miatt

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Az északi jégvilág csúcsragadozóinak, a jegesmedvéknek négyszer nagyobb energiát kell kifejteniük a túlélés érdekében, mióta a klímaváltozás miatt olvadásnak indult Északi-sarkvidéken rohamosan csökken az életterük, és ezért az evolúció során szerzett képességeikre is egyre kevesebb szükségük van.

A fiziológiailag a lehető legkevesebb energia kifejtésére berendezkedett jegesmedvék a jégbe vájt lyukakon keresztül vadásznak a fókákra, általában úgy, hogy megvárják, míg a zsákmány elérhető közelségbe kerül. A gyűrűs és szakállas fókák energiában gazdag zsírján élő jegesmedvék azonban egyre kevesebbszer találkoznak ezekkel az álatokkal, miután az 1980-as évektől kezdve minden évtizedben átlagosan 13 százalékkal csökkent a tengeri jég területe.

Kutatások szerint a jegesmedvék ma már átlagosan három napig úsznak, hogy fókát találjanak, vagy épp megpróbálnak kevésbé tápláló szárazföldi zsákmányokra vadászni, jóval nagyobb távolságokat megtéve. A szárazföldi forrásokkal azonban nehéz jóllakni: „Egy jegesmedvének nagyjából 1,5 rénszarvast, 37 sarkvidéki szemlinget, 74 sarki ludat, 216 sarkilúd-tojást vagy 3 millió szem fekete varjúbogyót kell elfogyasztania, hogy egyetlen felnőtt gyűrűs fóka zsírjának megfelelő energiához jusson” – írják a kutatók a Journal of Experimental Biologyban.

Csontsovány jegesmedve egy jégtáblánFotó: Wikimedia Commons

A jegesmedvékhez hasonlóan a narválok is 3–4-szeres erővel kénytelenek a túlélésért küzdeni. A vízi emlősök akár 1500 méteres mélységig is képesek lemerülni kedvenc étkükért, a fekete laposhalért, de ehhez megbízható lyukakra van szükségük a jégtáblákon, hogy tudják, hol találnak sokat belőlük. A lyukak a jég mozgása miatt azonban más és más helyeken bukkannak fel, vagy egyszerűen a táblák szétválásával eltűnnek.

„Az Arktisz világa sokkal kiszámíthatatlanabbá vált ezen állatok számára. Az izmaik és a vérük véges oxigénszintje miatt azt látjuk, hogy a narválok spórolnak a sebességükön, valamint a merülésük mélységével és időtartamával, hogy ne fussanak ki a levegőből. Ha egyszer elszámolják magukat, megfulladhatnak” – mondta a Guardiannek Terrie Williams, a tanulmány egyik szerzője és a Santa Cruz-i Kaliforniai Egytem evolúcióbiológusa. A lassú úszóként ismert narválokat továbbá egy újabb csúcsragadozó is veszélyezteti: az arktiszi ökoszisztémához a klímaváltozás miatt nemrég csatlakozott kardszárnyú delfinek.

A jegesmedvék és a narválok populációinak várható hanyatlása a kutatók szerint a teljes arktiszi ökoszisztémára hatással lesz – leghamarabb a belugák, a sarki rókák és a keleti pézsmatulkok kerülhetnek hasonló veszélybe.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: