Évtizedeken át szennyezhette a talajt és a talajvizet Budakalászon az egykori Lenfonó és Szövőgyár
Gázolajat, pakurát, valamint kenőolajok fő alkotórészeit, a már kis mennyiségben is toxikus illékony, monoaromás vegyületeket (benzolt, toluolt, etil-benzolt és xilolokat), továbbá policiklikus aromás szénhidrogéneket találtak a szakértők az egykori Lenfonó és Szövőgyár területén Budakalászon. A határértéken felüli szennyezettségre azután derült fény, hogy az önkormányzat tervbe vette a helyi zeneiskola bővítését és új városi közösségi terek megnyitását.
Rejtélyes műtárgyak
Tavaly az önkormányzat munkatársai bejárták a jelenleg raktározásra bérbe adott egykori gyárterületet, és észrevettek két, körülbelül 20 centiméter átmérőjű, a földből fél méter magasságra kiálló, kupakokkal lezárt acélcsövet. „Mint később kiderült, két megfigyelő kutat fedeztek fel, amelyekről hivatalosan korábban nem volt tudomása az önkormányzatnak, és az illetékes hatóságok sem tudtak tájékoztatást adni” – vázolta az előzményeket a Qubitnek Laborczi Dóra, az önkormányzat kommunikációs vezetője, aki a budakalasz.hu oldalon számolt be az ügyről.
Bár a városvezetés korábban is tervezett egy környezetvédelmi vizsgálatot a területen, a megfigyelő kutak felfedezése után sürgősen pályázatot írtak ki, azt gyanítva, hogy a műtárgyakat környezetvédelmi okokból építették ki korábban.
A tendert elnyerő debreceni székhelyű Mertcontrol HL-Lab tavaly november kezdett feltáró fúrásokat az egykori Lenfonó és Szövőipari Vállalat telephelyén, az építkezés tervezett területén öt mintavételi ponton. A napokban elkészült részletes állapotjelentésük szerint a tervezett közintézmények helyén a talajban és a talajvízben jelentős koncentrációban találhatók magas környezeti és egészségügyi kockázatú vegyületek. Vagyis a már említett gázolaj, pakura, valamint kenőolajok fő alkotórészei, a már kis mennyiségben is toxikus illékony, monoaromás vegyületek (benzol, toluol, etil-benzol és xilolok), továbbá policiklikus aromás szénhidrogének.
Az önkormányzat február 22-én tájékoztatta az eredményről a Pest Megyei Kormányhivatalt és a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságot. Laborczi szerint a bejelentés után a rendelkezésre álló információk alapján a hatóságok dönthetnek arról, hogy szükséges-e bármilyen korlátozást bevezetni, és rendelkeznek a tényfeltárás és az esetleges kármentesítés folyamatáról.
Évtizedes mérgek
Nem holmi lokális problémáról van szó: az egykori gyártelep az 1990-es évek végétől úgynevezett vízbázisvédelmi terület, része a Szentendre Regionális Déli Vízbázis 50 éves elérési idejű hidrogeológiai B övezetének. Ez a hidrogeológiai modellek alapján azt jelenti, hogy az itteni szennyezés 50 év alatt érheti el az ivóvízkutakat.
A budakalászi önkormányzat munkatársai a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat Központi Vízföldtani Adattárának nyilvántartása alapján kiderítették, hogy a BUDA-FLAX Lenfonó és Szövőipari Vállalat területén 1986-ban helyezték üzembe a K-24 és K-25 számú megfigyelő kutakat, vagyis akkor már minden bizonnyal ezeken keresztül szondázták, hogy milyen és mekkora mennyiségű szennyező anyag juthat a talajvízbe. A fénykorában közel 6 ezer dolgozót foglalkoztató gyár BUDA-FLAX Budakalászi Textil Rt. néven ugyan még túlélte a rendszerváltozást, végül azonban felszámolás lett a sorsa, budakalászi telephely pedig 1996-ban került önkormányzati tulajdonba.
Akkor „a felszámolóbiztos nem adott tájékoztatást a gyárterület környezeti állapotáról, az adásvételhez kapcsolódóan kizárólag a korábban évtizedekig a szövőgyár területéről a Barát-patakba vezetett üzemi szennyvizek” kerültek szóba, „illetve a patakmeder helyreállításáról, a rekultivációs költségek viseléséről és a munkálatok befejezésének határidejéről volt érdemi intézkedés” – olvasható az önkormányzat honlapján megjelent beszámolóban.
Kiderült az is, hogy az egykori vállalat korábban sem adott ki információkat a talaj és a talajvíz szennyezésről az illetékes hatóságoknak, legalábbis ez derül ki abból, hogy sem a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság nyilvántartásában nem szerepelnek ilyen dokumentumok, de a Pest megyei kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Bányafelügyeleti Főosztályának adattárából sem került elő ilyesmi.
Bár a nemzetközi környezetvédelmi szabályozás egyik alapelve, hogy a szennyező fizet, jelenleg nem tudható, hogy a terület megtisztításának, rekultivációjának költségeit ki állja. A budakalásziak szerint azonban mindenekelőtt a terület teljeskörű felmérését kell elvégezni.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: