Száz éve kihaltnak hitt méhet azonosítottak Ausztráliában
A Pharohylaeus lactiferatus nevű méhfajról utoljára 1923-ban született tudományos publikáció, ekkor azonosították egy példányát Queenslandben, de korábban sem számított gyakorinak, mindössze hatszor írták le egy-egy példányát. James Dorey ausztrál entomológus nem törődött bele a méh elvesztésébe, és a keresésére indult. Sikerrel is járt, de úgy tűnik, hogy hiába nem haltak ki a méhek, nagyon kevés él belőlük.
Ennek az egyik oka az, hogy az állatok a jelek szerint két ausztrál növényhez, a tűzkerékfához (Stenocarpus sinuatus) és a juharlevelű lángfához (Brachychiton acerifolius) ragaszkodnak. A kutatók korábban úgy gondolták, hogy ezeknek a beporzását leginkább madarak végzik, talán azért is kerülte el a figyelmüket a kihaltnak hitt méh, de Dorey több más méhfajt is megfigyelt a növények környékén. Ez a tűzkerékfa és a lángfa szempontjából jó hír: ha a méh kipusztulna, a fák még megmaradhatnának, de ez fordítva valószínűleg már nem igaz.
A kutató szerint az, hogy a méhek a jelek szerint erre a két növényre koncentrálnak, rossz hír lehet a faj túlélése szempontjából: azok a Queensland környékén található erdők, ahol ezek a fajok élnek, erősen megszenvedték az európai kolonizációt, az erdőirtások mellett pedig a rendszeres bozóttüzek is pusztítják ezeket az élőhelyeket. Dorey szerint nem volt olyan év 1988 és 2016 között, hogy ne pusztítottak volna erdőtüzek a környéken, a tavalyi hatalmas tűzvészek pedig dupla akkora területet égettek fel, mint bármelyik korábbi természeti katasztrófa.
Alig tudnak róla valamit, de veszélyben lehet
Dorey szerint könnyen lehet, hogy sajátos igényei miatt a Pharohylaeus lactiferatus máris a kihalás szélére sodródott, de mivel ilyen kevés példányt sikerült begyűjteni a faj tagjaiból, pontosan nem ismert, mennyi él belőlük. A helyzet felmérését tovább nehezíti, hogy sok kutató eleve kizárta, hogy a rovarok kifejezetten az élénk piros színű virágokhoz vonzódjanak, ezek a méhek viszont a mostani kutatás alapján kizárólag az előbb említett két növényhez ragaszkodnak.
Nem ez a méhfaj az egyetlen, ami csak Queensland környékén található meg: Dorey hat más méhet is felsorol, amely kizárólag ezen a vidéken él, de egyik sem tűnik olyan válogatósnak, mint a Pharohylaeus lactiferatus, ezért az entomológus az eleve fragmentált élőhelyek további védelmének fontosságára hívja fel a figyelmet, emellett pedig a faj további kutatását indítványozza, hogy kiderüljön, mekkora veszélyben vannak az állatok. Az európai kolonizációnak Queensland eredejei látták leginkább kárát Ausztráliában: mintegy 40 százalékuk elpusztult, a fennmaradt erdős területeket pedig fátlan pusztaságok választják el egymástól.
Dorey 245 helyszín vizsgálata után mindössze három helyen azonosította a méhet, így azt is javasolja, hogy kössék össze a fragmentált populációkat, hogy keveredhessenek egymással a faj tagjai. Az entomológus szerint úgy tűnik, hogy a specializációjuk miatt ezek a méhek különösen érzékenyek a környezeti változásokra, de hogy a két növényen kívül vajon mik is lehetnek ezek, azt még nem ismerik: valószínű, hogy a Pharohylaeus lactiferatusnak az egész életciklusa során különleges feltételekre van szüksége, de hogy milyen más fajokkal van összekötve a sorsa, azt még további kutatásoknak kell feltárniuk.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: