A felmelegedéssel a tenger alatti permafroszt olvadása is felgyorsulhat, tovább erősítve a klímaváltozást

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A 18 ezer évvel ezelőtti glaciális maximum után, vagyis amikor a jégtakaró kiterjedése a legnagyobb volt az északi féltekén, a mai Jeges-tenger óriási területeket öntött el, ezzel a szárazföldi permafroszt is víz alá került. A számos szerves és szervetlen anyagot rabul ejtő örökké fagyos talaj köztudottan hatalmas mennyiségű metánt és szén-dioxidot tárol, ám az arktikus óceán alatti részeiről eddig keveset lehetett tudni.

Az IOP Enviromental Research Letters folyóiratban most megjelent tanulmány pótolja ezt a hiányt. A nemzetközi Permafrost Carbon Network (PCN) koordinálásával 25 permafroszt-kutató az elérhető mérési eredmények és új vizsgálatok alapján azt állítja, hogy a Jeges-tenger alatti kontinetális self 60 milliárd tonna metánt és 560 milliárd tonna – szén-dioxidként felszabaduló – szerves szenet tartalmaz. Összehasonlításként: az ipari forradalom kezdete óta szén-dioxidként összesen mintegy 500 milliárd tonna szén került a Föld légkörébe emberi tevékenység következtében. 

A kutatók szerint a Jeges-tenger 1-2 Celsius-fokos hőmérséklete miatti olvadás következtében a víz alatti permafroszt folyamatosan bocsát ki metánt és szén-dioxidot az elmúlt 10 ezer évben – szén-dioxidból évente mintegy 140 millió tonnát, metánból pedig 5,3 millió tonnát. Ez a mennyiség nagyságrendileg egyenlő a mai Spanyolország teljes üvegházhatásúgáz-lábnyomával. 

Amennyiben azonban tovább folytatódik a légkör melegedése és nem sikerül megállítani az üvegházgázok növekvő kibocsátását, a tengervíz hőmérséklete is növekedhet a sarkvidéken, ami robbanásszerű folyamatokat indíthat el az arktikus óceánfenéken – figyelmeztetnek a kutatók, akik szerint az eddigi klímaforgatókönyvek nem számoltak ezzel a veszéllyel. 

Permafroszt a szibériai Laptyev-tenger partjainálFotó: P. Overduin

Korábbi kapcsolódó cikkeink: