A világjárvány mentette meg az elnéptelenedéstől a festői falut, ahol Picasso alkotott
Óriásit fordult a világ a koronavírus-világjárvány kirobbanása óta, és miért lenne ez másként az urbanizáció és a vidékre költözés kérdéskörében? A bezártság, illetve a hagyományos társasági és kulturális élet befagyasztásának hatására még azok az urbánus lelkek is vágyakozással gondolnak az egyébként nem létező vidéki idillre, akik normál körülmények között sosem költöznének a Nagykörúton kívülre.
A városokból való kivonulás attitűdje a világ számos országában már számszerűen kimutatható. Az Egyesült Államokban például 2020 végén a Gallup készített egy felmérést, amely azt mutatta, hogy ha bárhol lakhatnának, az amerikaiak inkább a vidéket (31 százalék) vagy egy kisvárost (17 százalék) választanának, mint egy nagyvárost. A vidéki életet preferáló amerikaiak aránya 2018-hoz képest jelentősen, 9 százalékponttal nőtt, pedig 2001 és 2018 között a falusi, kisvárosi miliő népszerűsége stabilan csökkent.
A vidéki és kisvárosi közeg által kínált tér, a természet közelsége, valamint a városi ingatlanárakhoz képest megfizethető lakhatás más országokban, például Kanadában is elkezdte vidékre vonzani a városiakat. Járványidőszakban a kevésbé lakott területekre menekülés pedig még inkább felerősödik, ráadásul a pandémia első időszakában az Egészségügyi Világszervezet tavaly nyári jelentése szerint még úgy tűnt, hogy a vidéket jobban megkíméli a koronavírus. António Guterres ENSZ-főtitkár július 28-án azt mondta, a koronavírusos esetek 90 százaléka urbánus területeken koncentrálódik. Habár azóta ez a kép megdőlt, a home office és a távmunka állandósulásával a vidék vonzereje még a hiányos infrastruktúra ellenére sem csökkent, sőt. Aki megteheti, elgondolkodik a kertes ház vásárlásán vagy állandó székhelyévé teszi a nyaralóját.
Ez az attitűdváltás Magyarországon a Balatonra költözésben nyilvánult meg, de megfigyelhető Spanyolországban is, ahol az új trend a teljes elnéptelenedéstől mentett meg egy 140 lakost számláló hegyvidéki falucskát, Gósolt.
Falumentő koronavírus
Egykor a spanyol-francia határ közelében megbúvó Gósol fölött kecses kastély magasodott, amely termőföldek és erdők sűrű szövetére nézett, az 1960-as évek óta azonban a lassú enyészet lepte be a környéket: folyamatosan és kitartóan fogyott a falu lakóinak száma, a diákok hiánya miatt a bezárást fontolgatta a helyi iskola, és mára a kastélyból is csak a romok maradtak. Korábban a kétségbeesett polgármester egy tévés bejelentésben próbálta rávenni a spanyolokat, költözzenek Gósolba, különben a falucska végleg eltűnhet.
A világjárványnak kellett eljönnie a fordulathoz. A 140 fős településre 20-30 új lakó költözött be tavaly óta, köztük egy 37 éves nő, akinek a turizmus és a vendéglátóipar bezuhanása miatt kellett bezárnia Barcelonához közeli, tengerparti szórakozóhelyét, valamint egy jelenleg távmunkában dolgozó webdizájner, akinek régebben a nagyszülei laktak a faluban, és a COVID-19 hatására döntött úgy, hogy három gyermekével és férjével inkább a vidéki közegben vészeli át a pandémiát. Mivel az újonnan jövők elkezdték gyerekeiket beíratni a helyi iskolába, az intézménynek sem kellett végleg bezárnia. A falu nyugdíjazott postása, aki évek óta nézi, ahogy a fiatalok a városokba költöznek, a New York Timesnak azt mondta, a COVID nélkül bezárt volna az iskola, és ha ez történt volna, a falu is kitehette volna a zárva táblát.
Üres Spanyolország
Gósol korántsem az egyetlen spanyol falu az eltűnés határán, és Portugáliában is évtizedek óta küzdenek a jelenséggel. A kőhidakkal és ókori, kacskaringós utakkal átszőtt spanyol vidéket az 1960-as évektől kezdve a fiatalok fokozatosan otthagyták a városokért a jobb megélhetés és élhetőbb infrastruktúra reményében. Az exodus még nevet is kapott: La España Vacía, avagy „az üres Spanyolország”.
Mára a többnyire valóban üres utcákon idősödő lakosság tölti az időt, a településeken pedig nincs iskola, óvoda, csupán néhány bolt tengődik. 2005-ben egy brit férfi Galíciában egy egész falut vásárolt meg magának 45 ezer euróért, három éve pedig Gwyneth Paltrow, az amerikai felső tízezernek minden tudományos alapot nélkülöző életmód-tanácsokat osztogató Goop nevű oldalán ajánlotta megfontolandó karácsonyi ajándékként a mintegy háromezer elnéptelenedett település bármelyikének megvételét.
Pedig Gósol sok másik sorstársához képest jobb túlélési esélyekre számíthatott, figyelembe véve a múltját. A tehetős autonóm közösségében, Katalóniában, azon belül pedig Lleida tartományban foglal helyet a Pireneusok egyik festői völgyében, ahol eddig nyaranta számos turista megfordult. A környék olyannyira festői, hogy Pablo Picasso is töltött időt a településen 1906-ban, amikor még 745 lakossal büszkélkedhetett a falu. Picasso Gósolban festette rózsaszín korszakának jelentős részét, a hegyi falucska azonban annyi inspirációt már nem jelentett a spanyol zseninek, hogy huzamosan ott is maradjon. (Az alábbi videón egy katalán kurátor mutat műveket Picasso madridi és gósoli korszakából.)
Válságok mozgatják Gósol lakosságát
2015-re Gósol helyzete tarthatatlanná vált. Az állandó lakosok száma egyre fogyatkozott, végül 120-ra csökkent. A polgármester ekkor döntött úgy, hogy a tévé képernyőjén kér segítséget. Beszámolt arról, hogy már csak öt diák maradt a helyi iskolában, és kétségbeesetten várják a faluba a kisgyermekes családokat.
A felhívás hatására a 2008-as gazdasági válságban vállalkozását elvesztő Rafael López és több százan indultak el Gósolba megnézni, mennyire lakható a település, de a barátságos atmoszféra ellenére végül mindössze López és még két család költözött a faluba. A férfi a New York Timesnak úgy fogalmazott, hogy az elszigetelt falusi életnek megvannak a hátulütői. Tavaly egy téli vihar például két napra áram – és sok házban fűtés -ó– nélkül hagyta a családokat, a nehézségek miatt pedig a vele együtt költöző két másik család rövid idő után az elköltözés mellett döntött.
A koronavírus terjedésével Spanyolország tavaly a 2008-ashoz képest még nagyobb gazdasági válságba zuhant, ez pedig Gósolba is elhozta a régóta áhított vérfrissítést. Ekkor költözött a faluba a 37 éves, háromgyerekes Gabriela Calvar, akinek a járványintézkedések elsöpörték Barcelona-közeli bárját, és a falu két vegyesboltja közül átvette az egyiknek a vezetését. Ez igazi örömhír volt Gósolnak, ugyanis az üzletet egy 90 éves néni vitte, aki eddig nem tudott nyugdíjba menni, mivel senkit nem talált, aki továbbvinné a boltot. Calvar beíratta a helyi iskolába két fiát is, ahol most már tizenhatan tanulnak, és így a két tanító is megtarthatta a munkáját.
Jelenleg stabil a helyzet, de mi lesz, ha véget ér a koronavírus-járvány? A Barcelonából Gósolba költözött, jelenleg távmunkában dolgozó webdizájner, María Otero azt mondta, tudja, hogy a nyomás hatására végül visszatérne Barcelonába, de nem akarja, hogy Gósol végleg eltűnjön. A falu nyugalmazott postását szintén aggasztja a település sorsa, hiszen sokakat látott elköltözni az évek során, és most sem tudható, az újak meddig maradnak.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
