Miért nem a gazdagok fizetnek a klímaváltozásért, ha egyszer az ő környezetszennyezésük a legkárosabb?
A leggazdagabb néprétegeknek radikálisan változtatniuk kell az életstílusukon, ha nem akarnak szembesülni az éghajlatváltozás katasztrofális következményeivel – állapította meg egy új jelentés. A dokumentum szerint a földlakók leggazdagabb 1 százaléka kétszer annyi szén-dioxid-kibocsátásért felelős, mint a legszegényebb 50 százalék. 1990 és 2015 között a leggazdagabb 5 százalék, az úgynevezett szennyező elit juttatta a légkörbe a globális kibocsátás 37 százalékát.
A jelentés szerzői felhívták a figyelmet a közös teherviselés fontosságára, megoldási javaslatként – többek között – büntetőadókkal sújtanák a terepjárók vezetőit és a gyakori repülőket. Ezenkívül felszólították az Egyesült Királyság kormányát, hogy állítsák vissza a légiutasok vámolását az országba visszatérő járatokon, és indítsák újra a zöldotthon-támogatási programot, a Green Homes Grantet.
Műszaki fejlesztés vagy önmérséklet?
A dokumentumot az egyesült királyságbeli Cambridge-i Fenntarthatósági Bizottság állította össze. A panelnek 31 független tagja van, akik az emberek és a környezetük viselkedését tanulmányozozák. A paneltagokat arra kérték, hogy sorolják fel a leghatékonyabb eszközöket, amikkel visszaszorítható lenne a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyisége.
A kritikusok szerint az emisszió csökkentését nem népszerűtlen intézkedésekkel, hanem műszaki fejlesztésekkel lehet visszafogni. Sam Hall, a Conservative Environment Network munkatársa a BBC-nek azt mondta: fontos, hogy a tisztességességre törekedjünk a kibocsátáscsökkentésben, és olyan szabályozásokat hozzunk, amik az emberek és iparágak kizöldülését támogatják, de ehhez kezdeményezésekre, célzott szabályozásokra és ösztönzőkre lenne szükség.
Hall szerint a tiszta technológiák támogatása hatékonyabb környezetvédelmi eszköz lehet, mint az életstílusra kirótt büntetőadók. A jelentés vezető szerzője, Peter Newell, a Sussex-i Egyetem professzora másként látja a dolgokat.
„Teljes mértékben támogatjuk a műszaki fejlődést és a hatékonyabb termékeket, de világos, hogy drasztikus lépésekre lesz szükség, mert a kibocsátás mértéke egyre csak nő. Vissza kell fognunk a túlfogyasztást, márpedig a túlfogyasztás visszafogását a szennyező elit köreiben kell megkezdeni, akik a népességarányuknál jóval nagyobb mértékben veszik ki a részüket a szén-dioxid-kibocsátásból. Ők repülnek a legtöbbet, nekik vannak a legnagyobb autóik, az övék a legnagyobb házak, és mivel könnyűszerrel megengedhetik maguknak, hogy felfűtsék őket, nem aggódnak az épület szigetelése miatt sem. Pedig ők azok, akik valóban megengedhetnék maguknak a hatékony hőszigetelést és a napelemeket – ha akarnák.”
– mondta Newell a BBC Newsnak. A professzor úgy látja, hogy csak akkor vehetjük fel a harcot a klímaváltozással szemben, ha kollektív erőfeszítéseket teszünk érte. Az is ilyen erőfeszítés, ha a gazdagok példát mutatnak a szegényeknek.
„ A gazdagok, akik sokat repülnek, talán úgy gondolják, hogy csökkenthetik a kibocsátásukat, ha faültetési kezdeményezéseket támogatnak, vagy olyan programokat, amik a légköri szén-dioxid megkötését célozzák. Az ilyen rendszerek hatékonysága azonban vitatható: hosszú távon nem tudták bizonyítani a működőképességüket. [A gazdagoknak] egyszerűen kevesebbet kellene autózniuk és repülniük. Hiába közlekednek elektromos terepjáróval, az továbbra is terhelést jelent az energiaellátó rendszereknek.”
Miért ne fizethetnének a gazdagok?
Newell professzor szerint a mai politikai struktúrák lehetővé teszik a gazdag vállalatoknak és egyéneknek, hogy hatékonyan lobbizzanak azon társadalmi változások ellen, amik negatívan érintenék a gazdagok életstílusát.
Newell nincs egyedül ezzel a gondolattal. A brit Klímaszövetség korábbi jelentése például azt javasolta, hogy kárenyhítésként együnk kevesebb húst és tejterméket; hogy tiltsák be a legszennyezőbb személyautókat; és hogy szabjanak ki felárakat a légi közlekedés törzsutasaira. A brit pénzügyminisztérium szerint ez nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik: ehhez személyes adatokat kéne gyűjteniük minden utasról. Azon túl, hogy ez milyen információbiztonsági és adatkezelési problémákkal járna, nem tudnák nyomon követni a több útlevelet használó utasokat sem.
A jelentés ugyanakkor hangsúlyozza: a párizsi klímaegyezmény céljai nem tarthatók radikális életmód-változások nélkül, és ez elsősorban a tehetősebb rétegeket fogja érinteni.
„Ha a klímacélok teljesítéséhez szükséges változtatások sebességéből és mértékéből indulunk ki, fontos, hogy csökkentésre és megosztásra rendezkedjünk be, és egyenlőbben osszuk el a szén-dioxid-költségvetést.”
– olvasható a jelentésben.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: