Mesterséges intelligencia buktatta le a Holt-tengeri tekercsek szerzőit

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Egy kutatócsoport mesterséges intelligencia segítségével bebizonyította, hogy a Holt-tengeri tekercsek egy része két írnok nevéhez köthető. A tesztet a leghosszabb dokumentumrészlettel, a Nagy Ézsaiás-tekercs néven ismert szöveggel végezték el. A teszteredmények azt mutatták, hogy a tekercs szövegeit két, máig ismeretlen ismeretlen írnok másholhatta le, akiknek csaknem azonos volt a kézírásuk.

A tekercsek, amelyek a Biblia általunk ismert legrégibb változatát is tartalmazzák, nagy vihart kavartak 70 éve, a felfedezésük idején. Az első tekercseket egy beduin barlangban találták meg a Holt-tenger partján, Qumran környékén; a terület a mai Ciszjordániához tartozik. A tekercsek között (többnyire) héber, arámi és görög nyelven írt kéziratok tartoztak; a szakértők szerint az időszámításunk előtti III. századból származnak.

Az Ézsaiás-tekercs csak az egyike annak a 950 különböző dokumentumnak, amelyeket 1940 és 1950 fedeztek föl. A dokumentumokat az teszi igazán egyedivé, hogy az 54 oszlopból álló szöveget két részre osztották, és csaknem teljesen egységes stílusban írták meg őket.

Ha felitatjuk a tintát, láthatjuk, hogy ketten voltak

A hollandiai Groningeni Egyetem kutatói alaposan megvizsgálták az Ézsaiás-tekercset; ehhez a legkorszerűbb mintafelismerő eljárásokat és mesterséges intelligenciákat használták. A PLOS ONe-ban megjelent tanulmány három szerzője, Mladen Popovic, Maruf A. Dhali és Lambert Schomaker elsősorban a héber álef betűt vették alapul, ami több mint 5000-szer fordul elő a tekercsek szövegeiben.

A Holt-tengeri tekercsek vizsgálatát nemcsak a kézírás és a több ezer éves nyelvek teszik bonyolulttá, hanem a dokumentumok állapota is. Ritka az egészben maradt, könnyen olvasható szöveg; a kutatóknak többnyire apró papírfecnikből kell összelegózniuk az oldalakat.Fotó: Gali Tibbon / AFP

A kutatók a BBC-nek azt mondták: az eljárás során sikerrel kivonták azokat az ősi tintanyomokat a tekercsekről, amik csak digitális képeken láthatók.

„Az ősi tintanyomok közvetlenül egy adott személy izommozgásához kapcsolódnak, és ennléfogva személyspecifikusak. Valószínű, hogy két írnok szorosan együttműködve dolgoztak, és bár megpróbálták felvenni ugyanazt az írási stílust, mégis elárulják magukat, az egyéniségüket.

– mondták a kutatók. Mint kifejtették, a technológiai elemzéssel sikerült bizonyítékot találniuk rá, hogy a tekercseken egynél több írnok dolgozott.

A kutatók szerint a tekercseken látható kézírások hasonlóságát az is megmagyarázhatja, hogy a skriblerek esetleg egy helyről tanulhattak írni. Nem elképzelhetetlen: lehet, hogy az egyik írnok egy apa volt, a másik pedig a fia, aki az apjától tanult írni. Hogy a tanítás milyen eredményes volt, azt jól példázza, hogy a másolat annyira jól sikerült, hogy a modern tudomány mostanáig nem is tudta megkülönböztetni a kétfajta kézírást.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: