Név szerint ismerik egymást az együttműködő delfinbandák tagjai
Évtizedek óta ismert, hogy egyes delfinfajok mozgalmas és összetett társadalmi életet élnek. A populációkon belül kialakuló szövetségekről sokáig azt feltételezték a kutatók, hogy a táplálékszerzési, illetve utódnevelési stratégia részei. Kiderült azonban, hogy a hímek nemcsak a vadászatok során állnak falkába, hanem máskor is egy bandát alkotnak.
Az UNESCO által világörökségnek nyilvánított nyugat-ausztráliai Cápa-öböl palackorrú delfineit (Tursiops truncatus) az 1980-as évek eleje óta megszakítás nélkül tanulmányozzák a viselkedésbiológusok. Ausztrál, amerikai, svájci és német kutatók most a Nature Communications folyóiratban publikálták legújabb eredményeiket, amely szerint hímeknél olyan komplex kommunikáción alapuló együttműködő viselkedést figyeltek meg, amelyet eddig csak embereknél tapasztaltak.
Az már korábban kiderült, hogy a hím palackorrú delfinek jellemzően párban vagy trióban működnek együtt, amit a kutatók elsőrendű szövetségnek neveznek. Ezek a kis csoportok, legalábbis a Cápa-öbölben közösen kutatják fel a termékeny nőstényeket az ivarzási időszakban, és gyakran csoportosan és erőszakosan termékenyítik meg őket.
A hímek másodrendű szövetségeket is alkotnak, ezek az akár 14 fős bandák veszik fel a harcot a nőstények után kajtató rivális társaságokkal. A kutatók azt is megfigyelték az elmúlt évtizedekben, hogy néhány másodrendű szövetség még nagyobb, harmadrendű szövetségbe tömörül, és az ilyen csoportok hímjei még nagyobb eséllyel találnak szövetségeseket. A viselkedésbiológusok előtt az is nyilvánvaló, hogy az elsőrendű szövetségek összetétele gyakran változik, míg a másodrendű csoportok évtizedekig változatlanok, a hímek társadalmának központi egységének számító társaságokban a hímek akár életük végéig is együtt maradnak – ami ez esetben akár 40 évet is jelenthet.
A friss kutatási eredmény szerint a csoportösszetartozás kulcsa a delfinek egyedi füttyneve. Tudható ugyanis, hogy a palackorrúaknál minden egyes egyednek saját neve van, az a szignál, amelyen anyjuk „szólította” őket születésüktől kezdve, és amelyet maguk is használnak saját maguk azonosítására.
A kutatók 2016-tól drónok és víz alatti mikrofonok segítségével 14 hím egyedi füttynevét azonosította és rögzítette, majd 2018-tól egy éven át azzal kísérleteztek, hogy víz alatti hangszórokon visszajátszva azokat, videóra vegye a különféle szituációkban tapasztalható reakcióikat.
A kutatók azt várták, hogy az elsőrendű szövetségi partnereik füttyét halló hímek reagálnak a legerőteljesebben. Amikor azonban kielemezték a videókat, azt találták, hogy a legerősebb reakciókat a másodrendű szövetségeseihez tartozó hímek adták - olyan állatok, amelyek évtizedekig stabilan együttműködve harcoltak velük a rivális bandák ellen.
Az esetek 90 százalékában azok a delfinek reagáltak azonnal, amelyek a másodrendű szövetség tagjainak füttynevét hallották. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy az emberekhez hasonlóan a delfineknél is létezik a csoporttagság társadalmi koncepciója, amely az egyén korábbi kooperatív viselkedése alapján alakul ki.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: