Összefügg a mentális egészséggel, hogy ki mennyire képes home office-ban dolgozni

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Szétfolyik az idő, hol ide kapsz, hol oda kapsz, olyan, mintha sose ülnél egy helyben tíz percnél hosszabb ideig. A hónap végén mégis meglepetten tapasztalod, hogy több munkát végeztél el otthon, mint a munkahelyeden szoktál? Akkor úgy tűnik, hogy minden nehézség és panaszkodás ellenére a te produktivitásodra is pozitív hatással van az otthoni munka.

Meglepően sokan vannak, akik hatékonyabb munkaerőnek érzik magukat home office-ban, és 2020-2021 fordulóján egy felmérésben több cégvezető találta termelékenynek az otthoni munkát, mint fél évvel korábban, amikor az otthoni munkarend hirtelen tömegessé vált. 

A cégek nagy része nem méri rendszeresen az alkalmazottak teljesítményét, és emiatt a vállalatvezetők közül sokan biztosra veszik, hogy akkor számíthatnak a legjobb eredményre, ha a munkavállalók szoros felügyelet alatt és minél hosszabb munkaidőben dolgoznak. Mostanra viszont még a legnagyobb cégek is meggyőződtek a távmunka hasznáról, és állandó lehetőségként ajánlják fel ezt a munkarendet az alkalmazottaknak.

Vannak ugyanakkor olyan vállalatok is, amelyek ragaszkodnának a hagyományos munkarendhez, mert szerintük a home office a lébecolás melegágya, és emiatt hosszú távon nem fenntartható. David Solomon, a Goldman Sachs vezérigazgatója például egyenesen olyan „aberrációnak” nevezte a távmunkát, amit „amilyen hamar csak lehet, ki fognak javítani”.

A Conversationben megjelent cikkében Stephen Bevan, a Lancasteri Egyetem foglalkoztatástudományi intézetének HR kutatás-fejlesztési vezetője azt vizsgálta, miért hat egyesekre ösztönzőleg a távmunka, másokra meg épp ellenkezőleg.

Nagyobb termelékenység otthon

Bevan közreműködött egy brit nemzeti felmérésben, amelyben 1085 válaszadót kérdeztek ki teljesítményükről a home office-ban. A Work After Lockdown projekt keretében elvégzett felmérésben a közgazdászok által használt mércével mérték a produktivitást, azaz az egy óra alatt megtermelt termék vagy szolgáltatás értékét vették figyelembe, tehát nem csak azt, hogy milyen hosszú ideig dolgoztak a nyilatkozók.

A résztvevőket arról is megkérdezték, hogy mennyire érezték magukat termelékenynek a szokásos, lezárások előtti munkahelyi teljesítményükhöz képest. A válaszadók 54 százaléka úgy látta, hogy „kicsivel” vagy „sokkal” több munkát tudott elvégezni egy óra alatt, mint korábban. Azokkal együtt, akik úgy gondolják, hogy nagyjából a munkahelyi teljesítményüket nyújtják otthon is, csaknem 90 százalék azoknak az aránya, akiknek a munkahatékonysága ugyanazon a szinten maradt, vagy még javult is az irodaihoz képest. 

Hasonló eredményre jutott a Cardiffi Egyetem és a Southamptoni Egyetem nyári elemzése, amely a koronavírus évében elvégzett brit társadalmi felmérés hat-hét ezer ember megkérdezésével szerzett reprezentatív adatait használta. Az otthoni munka gyakorisága a járvány előtti 6 százalékról 2020 áprilisára 43 százalékra nőtt az Egyesült Királyságában. Az otthonról dolgozók többsége e felmérés szerint is legalább annyira termelékeny volt, mint a lezárások előtt, és 88 százalékuk jelezte, hogy szeretne a jövőben is inkább home office-ban maradni legalább részlegesen.

Ebben a 2020. júniusi felmérésben a válaszadók 41 százaléka nyilatkozta, hogy ugyanannyi munkát képes elvégezni, mint fél évvel korábban, 29 százalékuk pedig még hatékonyabbnak is érezte magát. Itt nagyobb, 30 százalék volt azoknak az aránya, akik viszont úgy érezték, hogy csökkent a termelékenységük.

Egy tudáson alapuló munkakörökben dolgozók körében elvégzett tavaly nyári felmérés eredményei arra utalnak, hogy a megnövekedett termelékenység az önálló munkaszervezésnek is köszönhető: a résztvevők kevesebb időt töltöttek mások kéréseinek teljesítésével, illetve olyan feladatokkal, amiket fárasztónak éreztek (például értekezletekkel), nőtt viszont az általuk is fontosnak vélt feladatok gyakorisága és a kapcsolattartás külső ügyfelekkel.

Ki úszik el jobban az otthoni munkával?

Tehát tízből csak egy-három ember érezte úgy, hogy a lezárások és otthoni munka idején kevesebb munkát végzett volna. Mi lehet az oka annak, hogy ők másképp élik meg az otthoni munkát, mint a többség?

Bevan és kollégái a felmérésben a résztvevők mentális állapotát is vizsgálták a WHO ötfokozatú indexét használva. Az eredmények nagyon egyértelmű összefüggést mutattak a jobb mentális egészség és a nagyobb otthoni termelékenység között. A magukat legproduktívabbak érző dolgozók mentális egészség pontszámai kétszer olyan magasak voltak, mint azoké, akik a legkevésbé érezték magukat hatékonynak.

A függőleges tengelyen a WHO-besorolás szerinti mentális egészség mértéke, a vízszintesen az otthon elvégzett munka érzékelt mennyisége a „sokkal többet elvégzek otthon"-tól a „sokkal kevesebbet végzek el otthon"-igIllusztráció: The Conversation / Stephen Bevan / Work After Lockdown

Az összefüggés persze nem oksági, még nem tudni biztosan, hogy a megrendült mentális egészség okozza vagy hozzájárul-e a romló teljesítményhez, vagy pedig éppen az növeli a mentális jóllétet, ha az ember termelékenynek érzi magát. Bevan szerint az tűnne logikusnak, hogy mindkét hatás működik.

Hogy ennek a két jelenségnek az összefüggéseit mélységükben is megismerjék, a kutatók megvizsgálták a válaszadók változó környezethez való alkalmazkodókészségét, valamint azt a képességüket, hogy leküzdjék a munkában hátráltató zavaró tényezőket – ezeket összefoglalva önszabályozó képességnek is nevezik a szakirodalomban. A kutatócsoport arra számított, hogy akinél az önszabályozás szintje jó, az tartósabban tud koncentrálni a feladatára, és ennek következtében termelékenyebb is lesz – amit alá is támasztották az adatok.

A válaszadók több mint 90 százaléka állította, hogy képes sokáig koncentrálni egyetlen tevékenységre, 94 százalékuk pedig, hogy a munkaadója által adott autonómiával élve értelmesen át tudja rendezni a feladatait. 85 százalék úgy gondolja, hogy képes uralkodni a munkától őt eltérítő gondolatai fölött, 83 százaléknak nem okoz problémát, hogy folytassa a koncentrált munkát, miután félbeszakították. Az önszabályozásnak ezek a dimenziói mind pozitívan korreláltak az egy óra munkából kihozható produktivitás nagyobb mértékével.

Fontos megjegyezni, hogy azok közül, akik a lezárások idején home office-ban dolgoztak, sokan olyan mentális egészséget kikezdő problémákkal küzdöttek, mint az elszigeteltség, az anyagi gondok, egy családtag ápolása, az otthoni iskoláztatás megszervezése vagy egészségügyi problémák. Ha a cégek hosszabb távon is kísérleteznének a távmunkával, és szeretnék fenntartani az alkalmazottak termelékenységét, nagyon megtérülnének a munkavállalók pszichikai jóllétét célzó befektetések.

A felmérés alapján öt tényező segíti elő, hogy a dolgozó a WHO skálája szerint jó mentális egészségnek örvendjen távmunka közben:  

  • ha nem kínozzák fizikai tünetek, 
  • ha annyi ideig dolgozik, amennyit a szerződése előír,
  • ha gyakrabban kapcsolatba lép a főnökével,
  • ha elégedett a munka-magánélet egyensúllyal az életében,
  • ha extrovertáltnak tartja magát (némileg ellentmondva egy másik kutatásnak, amely szerint a járványban az introvertáltaknak áll a pálya).

Az otthoni munkarend veszélyei

Magának a hosszú távon otthon végzett munkának is megvan az a veszélye, hogy az emberek kiborulnak tőle, és az egyensúlyvesztés miatt a produktivitásuk is visszaesik – különösen azoké, akiknek a munkájában, ötleteik kifejlesztésében a kollégákkal és ügyfelekkel folytatott eszmecsere is nagy szerepet játszik. Emiatt aggódott például Andy Haldane, a Bank of England társaságkedvelő vezető közgazásza, aki szerint a közös kreativitást felőrlő ereje van, ha a kollégák sose találkoznak személyesen. A Bevan-féle felmérésben is a válaszadók nagy többsége (73 százaléka) úgy képzeli, hogy azért nem örökké dolgozna egyedül a négy fal között, hanem aszerint variálná a munkavégzés helyét, hogy éppen milyen feladata van.

Emiatt is egyre népszerűbb az úgynevezett hibrid munkavégzés egyelőre eléggé homályos koncepciója. Ahhoz hogy a jövő munkahelyein ez valóban működőképes legyen, a cégeknek világosan meg kellene szabniuk, milyen feladatokat lehet otthonról is elvégezni, és melyek azok, amikhez muszáj bemenni. Ehhez pedig először azt kell eldönteni, hogy mely munkaköröket kell egy bizonyos helyen és időben ellátni.

Nem tűnik bonyolultnak, de ha ezt az átállást elrontják, az a munkavállalók mentális jóllétét veszélyezteti, például ha a távmunka az elszigeteltség vagy a munkaintenzitás növekedéséhez vezet. Az ugyanis, hogy a termelékenység a tömeges távmunka első évében felszökött, nem jelenti azt, hogy ez mindig így is marad. Néhány cég, például az adatfeldolgozással foglalkozó Splunk, a pénzügyi technológiai Affirm és a Microsoft már nyáron érzékelte, hogy a munkahelyi interakciók hiánya hogyan billenti ki egyensúlyukból az eleinte lelkes alkalmazottakat.

Ha az otthoni munkát nem sikerül okosan menedzselni, a munkáltatók nem fogják tudni fenntartani azt a megnövekedett termelékenységet sem, amit nyilván a lezárások utáni időszakra is szívesen bebiztosítanának. Ha sikerül tömegesen megvalósítani az átállást a hibrid munkarendre, akkor pedig az a kérdés merül fel, milyen technológiai eszközökkel lehet támogatni ezt a bizonyos otthoni termelékenységet úgy, hogy azzal ne korlátozzák a munkavállalók magánszférához fűződő jogait.

Járvány, klímaváltozás, forradalmak – mindez csak három dermesztő arca annak a felbolydult világnak, ami ránk vár. Lesz még neki jó pár. Ha teheted, segítsd a munkánkat, mi megháláljuk a bizalmadat, és ebben a nagy zavarodottságban hitelesen, alaposan és közérthetően magyarázzuk el, hogy a legégetőbb kérdésekre milyen válaszokat adnak a sárgolyó legnagyobb elméi. Maradj velünk. Támogatom a Qubit szerkesztőségét!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: