Áttörés történt a mikroműanyagok kutatásában: kiderült, hogy a mézelő méhek a pollen mellett mikroműanyagokat is szállítanak a testükön, ami egyrészt rossz hír, mert így a műanyag a mézbe is bejut, másrészt valamennyire jó is, mert a méhek vizsgálatával könnyebb lehet megtudni, hogy milyen mértékű a szennyezettség azokon a területeken, ahol virágport gyűjtenek.

A kutatás eredményei egyúttal arra is rávilágítanak, hogy a mikroműanyag-szennyezés korunk egyik legnagyobb környezeti problémája: korábban már kiderült, hogy a levegőben is több ezer tonna műanyagrészecske lebeg, de a szennyezés pontos mértékét nehéz megállapítani, ebben is segítséget nyújthatnak a méhek.

A méhek testén lévő szőrszálak elektrosztatikus töltése segít a virágpor megtapadásában, de emiatt könnyen rájuk ragadnak az apró műanyagdarabkák is. A kutatásban vizsgált 19 méhcsalád esetében a dolgozó méhek legtöbbjén találtak műanyagot, némileg meglepő módon pedig ebben nem találtak jelentős eltérést a vidéki és városi méhek között. Tíz vizsgált kaptár Koppenhága belvárosában volt, ezekben az esetekben valamivel több mikroplasztikot találtak az állatokon, mint a vidéki méhcsaládoknál.

Még nem tudják, hogy mekkora a baj

A vizsgált minták 52 százaléka műanyagtörmelék, 38 százaléka pedig száldarabka volt. Ez azért érdekes, mert segíthet megállapítani, hogy honnan származik a műanyag, ezt ugyanis még nem tudták megmondani a kutatók: elképzelhető, hogy egy része a méhészfelszerelésekből kerül a méhekre, de valószínűbb, hogy a szél szállította részecskék is megtapadnak a rovarok testén.

A tanulmány szerzői szerint a mikroműanyagok elemzésével pontosabb képet kaphatunk arról, hogy milyen mértékű és összetételű műanyagok szennyezik a környezetet, a nyolc kilométeres körzetben is gyűjtögető, mikroműanyagot is szállító méhek pedig egyúttal a szennyezés terjesztéséért is felelősek lehetnek. Bár egyre több kutató állítja, hogy ez a fajta szennyezés komoly problémát jelent, azt még mindig nem tudja senki, hogy pontosan mit okoz – de az világos, hogy globális jelenségről van szó, a mikroműanyagok a tenger mélyén ugyanúgy jelen vannak, mint az Antarktisz érintetlennek hitt hórétegében.

A kutatók még nem tudják, hogy milyen hatással van a műanyagokkal való érintkezés a méhekre, de valószínűleg nem tesz nekik jót: az eddigi vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a polisztirollal érintkező rovarok mikrobiomjának diverzitása csökkent, és az ilyen szennyezésnek kitett méhcsaládok általános állapota is romlott.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: