A műanyag benne van az esőben, a hóban, az óceánokban és az emberi szervezetben is

A műanyag volt a legutolsó dolog, amire Gregory Weatherbee számított, amikor mikroszkóp alatt elemezte a coloradói Sziklás-hegységben gyűjtött esővízmintákat. Az amerikai kormányzati Geológiai Kutatóprogramban (United States Geological Survey, USGS) dolgozó kutató leginkább talajrészecskékre és ásványokra számított, ehelyett sokszínű, mikroszkopikus műanyag szálakat, szemcséket és szilánkokat talált.

A felfedezést bemutató tanulmány komoly kérdéseket vet fel a levegőt, a vizeket és a talajt globálisan szennyező műanyag mennyiségét illetően. A szerző szerint a legfőbb megállapítás, hogy jóval több műanyag vesz minket körül, mint amennyit a szemünkkel látunk. „Benne van az esőben, a hóban, része a környezetünknek.”

Anyagában színes eső a coloradói hegyekből.Fotó: pubs.usgs.gov

Weatherbee eredetileg nitrogénszennyeződésre vadászott, így a mikroszkópos vizsgálatok eredményei kisebbfajta sokkal értek fel. A műanyagszennyezés ténye ugyanakkor összhangban áll egy másik friss tanulmánnyal, amely a Pireneusok francia oldalán talált műanyagrészecskék alapján felvetette, hogy a plasztikszemcsék a széllel több száz, akár több ezer kilométert is megtehetnek. Korábbi kutatások találtak már mikroműanyagot az óceán legmélyebb régióiban, az Antarktiszon, delfinek gyomrában és magyarországi folyókban is, sőt egy kutatásból nemrég az is kiderült, hogy egy ember átlagosan negyed kiló műanyagot fogyaszt el évente. 

Esszük, isszuk, belélegezzük

A mikroműanyag-szennyezés nagyrészt a szemétből származik: a plasztikhulladék 90 százaléka nem újrahasznosított, így a természetbe kerülve lassan kisebb és kisebb darabokra hullik. Mikroműanyagszálak szakadnak le és kerülnek a vízkörforgásba a nem természetes anyagból készült ruhákról is, valahányszor kimossuk őket, emellett számos ipari gyártási folyamat mellékterméke is mikroműanyag – mondta Sherri Mason, a Penn State Behrend főiskola mikroműanyag-kutatója és fenntarthatósági felelőse.

Patak a coloradói Clear Creek megyében, a Sziklás-hegységben.Fotó: Patrick Gorski/NurPhoto

Az apró műanyagszemcsék származási helyének meghatározása lehetetlenség, de Mason szerint majdnem minden, ami műanyagból készült, mikroműanyagokat bocsáthat ki a légkörbe. Ezek a részecskék aztán bekerülnek a vízcseppekbe, amikor esik, onnan pedig a folyókba, tavakba, tengerekbe és a talajvízbe.

Bár a kutatók már több mint tíz éve tanulmányozzák az óceánok műanyag-szennyezettségét, csak annak 1 százalékáról tudnak számot adni. Még ennél is kevésbé ismeri a tudomány az édesvizeket és a levegőt szennyező műanyagok természetét – mondta Stefan Krause a Birminghami Egyetemről. 

Ezek után nyilván az a kérdés is nyitott még, hogy elméletileg lehetséges-e az összes műanyagot kiöblíteni a természetből, és mennyi ideig tartana ez. „Még ha most egy varázsigével teljes egészében megszüntetnénk a műanyagfogyasztást, akkor sem lehetne tudni, hogy még mennyi ideig keringene a plasztik a vizeinkben. Annak alapján, amit a mélyen rejtőző talajvizekben és folyókban felgyűlt műanyagokról tudunk, szerintem évszázadokig” – tette hozzá Krause.

Egy-egy coloradói esőcsepp tartalma közelebbrőlFotó: pubs.usgs.gov

Az állatok és az emberek a táplálékkal és vízzel együtt mikroműanyagot is magukhoz vesznek, sőt valószínűleg be is lélegzik a mikro- és nano-műanyagrészecskéket, de ennek egészségügyi hatásairól még keveset tudni. Annyi biztos, hogy a mikroműanyag-szemcsék előszeretetettel kapcsolódnak olyan nehézfémekhez, mint a higany, és vegyszerekhez, illetve kártékony baktériumokhoz is szívesen csatlakoznak. Krause szerint a bútorok és szőnyegek kezeléséből származó tűzgátló vegyületek mérgezőek lehetnek az emberre.

„Mivel születésünk pillanatától fogva több száz mesterséges vegyületnek vagyunk kitéve, nehéz megmondani, vajon tovább élnénk-e, ha nem így lenne. Talán sosem leszünk képesek felmérni a műanyagok egészségre gyakorolt hatásait – mondta Mason. – De ahhoz már eleget tudunk, hogy azt mondhassuk, a műanyag belélegzése valószínűleg nem jó, és el kellene kezdenünk radikálisan csökkenteni a műanyagtól való függésünket.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Magyarok korszakalkotó találmánya a transzformátor, amiért Edison nem akart fizetni

A transzformátor három magyar feltaláló szabadalma, magát a szót is ők találták ki abban a korszakban, amikor a magyar mérnöki tudás a műszaki fejlődés élvonalához tartozott. Edison cégének kezdetben a Ganz szállította a technológiát, de úgy kellett kiperelni tőle a szabadalmi járulékot. Hogyan forradalmasította a transzformátor az elektromos áram felhasználását?

Miért bukik el újra és újra az Alzheimer-kór elleni harc?

2050-re 100 millióan lesznek a világon, akik Alzheimer-kór okozta demenciában szenvednek, mégis siralmas a betegséget célzó gyógyszerkísérletek statisztikája,. A kudarcban közrejátszhat, hogy a kór szakemberek szerint már évtizedekkel azelőtt elkezdődhet, hogy megjelennének az első tünetek. Azért léteznek biztató új kutatási irányok.

Csaknem 10 millió eurót nyert a legrangosabb európai kutatási pályázaton Sándor Judit, a Qubit szerzője és csapata

Az Európai Kutatási Tanács Szinergia pályázatán a lehető legmagasabb támogatást nyerte el a magyar jogász–bioetikus és Németországban, az Egyesült Királyságban, illetve Bulgáriában kutató társai. Kutatásuk célja, hogy új megközelítésből vizsgálják az összeurópai identitás második világháború utáni formálódását.