Zajos, felhergelt kisebbség vezérli a magyar oltásellenességet, de valójában egyre többen vállalnák az oltást
Amikor a járvány súlyosságát tagadó és a korlátozó intézkedések értelmét kétségbe vonó gyógyszerészt, Gődény Györgyöt tavaly decemberben elvitték a rendőrök, a közösségi oldalakon egyből megerősödött az oltásellenesek hős szabadságharcos narratívája, és szaporodtak a hivatalos szervek iránti bizalmatlanságot kifejező vélemények. A magyar társadalom nemzetközi összehasonlításban is oltásellenes, legalábbis ha a koronavírus elleni vakcináról van szó. A reprezentatív felmérések alapján ugyanakkor kevésbé vészes a helyzet, mint ha a közösségi oldalakon zajló párbeszédet vizsgáljuk, ahol a valós számukhoz képest jelentős az oltásellenesek és a világjárvány veszélyeit relativizálók dominanciája – derült ki a Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) által szervezett kedd esti beszélgetésen.
A TK kutatói három módszerrel közelítették meg a COVID-19-cel, illetve a vakcinával kapcsolatos attitűdöket. Készült egy Magyarország felnőtt lakosságára reprezentatív felmérés, amellyel 2020-ban többször is monitorozták a lakosság hozzáállását; szövegbányászati módszerekkel vizsgálták az online térben zajló kommunikáció dinamikáját, kulcsfogalmait; illetve kvalitatív elemzésnek vetették alá a Facebookon a koronavírusról és az oltásokról szóló diskurzust, megvizsgálva a kommenteket is.
A Röst Gergely matematikus, a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézet docensének vezetésével működő járványmodellező csoport MASZK kutatásának országos reprezentatív felméréseiben a kutatók április óta vizsgálták 1000 és 1500 fős mintákon a koronavírussal és a vakcinával kapcsolatos magyar attitűdöket telefonos kikérdezéssel. Koltai Júlia, a TK tudományos munkatársa kedd este a legfrissebb – azaz a szeptemberi, november eleji, november végi és december közepén felvett kutatásokból kirajzolódó – eredményeket ismertette. Látható, hogy szeptembertől decemberig nem változott jelentősen a COVID-19 megítélése, de szeptemberben, amikor még alacsonyabb volt a fertőzések és a halálesetek száma, többen értettek egyet a járványveszélyt alábecsülő állításokkal. Novemberre és decemberre két állítás veszített nagyobb mértékben a népszerűségéből: hogy a koronavírus olyan, mint egy nátha, illetve hogy aki egészségesen él, annak nem kell félnie.
Érdekes részeredmény, hogy az immunerősítést a magyar lakosság a maszkviselésnél és a távolságtartásnál is hatékonyabbnak tartja a fertőzés megelőzésében, holott az „immunerősítés”, jelentsen az bármit is, soha nem szerepelt a tudományosan, illetve hatóságilag javasolt védekezési módok között. Viszont a magyarok körében is leginkább elismert kézmosás legalább igen. Az eredményekből az is kiderült, hogy az idő előrehaladtával egyenletesen nőtt azoknak a tábora (a szeptemberi 59,2-ről a decemberi 70,9 százalékra), akik változtattak az idős rokonaikkal, ismerőseikkel való kapcsolattartáson.
Kérdés, hogy ki milyen forrásból tájékozódva alakítja ki az álláspontját. Az oltásokkal kapcsolatos attitűdökben a kutatók e téren más dinamikát figyeltek meg, mint a koronavírushoz való hozzáállásban. Az orvosokat és a tudományos eredményeket az oltások tárgykörében kevésbé gondolják megbízható forrásnak, mint ha a koronavírusról általánosságban van szó. Mint az alábbi dián is látható, az oltások megítélésében a harmadik helyre futott be az az álláspont, hogy
„csak saját magamra hallgatok”,
ami azért is különösen figyelemre méltó, mert a kérdőíven nem szerepelt, a felmérés résztvevőinek több mint 15 százaléka az egyéb válaszoknál fogalmazta meg ezt az állítást. A koronavírus problémáját viszont a válaszadók elhanyagolható hányada gondolja saját kútfőből megoldani.
Ki hajlandó beoltatni magát, és ki nem?
Mivel egy járványban az immunitás közös cél, nem csoda, hogy a nagy számú, száz fős hallgatóságot leginkább az a kérdés foglalkoztatta, hányan lehetnek Magyarországon az oltást megtagadni szándékozók, kik ők, és mi motiválja őket. Míg 2018-as adatok alapján a magyar társadalom nemzetközi összehasonlításban is kifejezetten oltáspárti volt, a koronavírus elleni oltás esetében ez nem mondható el. Kora ősszel, amikor az oltás még csak ígéret volt, egy felmérés azt találta, hogy globálisan a válaszadók 71 százaléka beadatná vagy valószínűleg beadatná magának a koronavírus elleni vakcinát, ezzel szemben a Euronews november eleji reprezentatív felmérésében a magyarok 47 százaléka elzárkózott az oltástól, és mindössze 17 százalék mondott igent. A KSH is méri az oltással kapcsolatos vélekedéseket, és míg a karácsony előtt ismertetett felmérésében csak 14,9 százalék mondta egyértelműen, hogy oltatna, az oltásellenesek aránya pedig 35,6 százalék volt, a szilveszter környékén felvett adatok már 21,9 százalékos oltási hajlandóságot mutatnak 31,8 százalék ellenzővel szemben.
A TK kutatásaiból az derült ki, hogy a koronavírus elleni oltást kerek-perec megtagadók aránya 35 százalék körül stagnál, függetlenül attól, hogy a járvány éppen milyen szakaszában jár. Az oltásra igent mondók aránya már a szeptemberi és a november eleji felmérésben is meghaladta az egyötödöt, és amint kézzelfogható közelségbe kerültek a vakcinák (emiatt a kérdésfeltevés is változott), 41, majd 47 százalék fölé nőtt azoknak a tábora, akiknek a nemzetközi vakcinafelhozatalból legalább egy típus megfelel. A kutatók az oltások származási helye alapján is feltették a kérdést, és így kiderült, hogy a kínai és az orosz vakcinák elutasítottsága nagyobb, mint az európai vagy amerikai készítményeké.
A kutatók megvizsgálták, milyen demográfiai változók határozzák meg itthon az oltásellenességet, és ehhez azokat a válaszadókat vizsgálták, akik a decemberi felmérésben elutasították a vakcinát. Kiderült, hogy a nők körében többen, Budapesten kevesebben vannak az oltásellenesek. A megyeszékhelyeken megint csak többen vannak, mint a kisebb településeken. A végzettséggel nem korrelál az oltásellenesség, mert míg a diplomások körében alulreprezentáltak az oltást elutasítók, az érettségizettek között többen vannak, mint az alacsonyabb végzettségűeknél.
A fiatalok lanyhább oltási hajlandósága érthető, hiszen az idősebbek nagyobb kockázatnak vannak kitéve a COVID-19 miatt. Megfigyelhető azonban egy kevésbé magyarázható kelet-nyugati törés is, azaz az ország keleti felében többen vannak az oltást elutasítók, mint a Tiszától nyugatra.
A koronavírussal kapcsolatos fő tájékozódási pontok is mutattak összefüggést az oltásellenességgel: akik azt jelölték meg, hogy a politikusokra hallgattak, azok között nagyon magas a magukat beoltatni akarók aránya, és szintén kevés az oltásellenes az orvosokra és a tudományra figyelők körében. Nem meglepő módon azok között a legmagasabb, 77 százalékos a koronavírus-vakcinát elutasítók aránya, akik azt jelölték meg, hogy elsősorban a saját fejük után mennek.
A kutatásban a koronavírussal kapcsolatos tévhiteket is összevetették az oltásellenességel, és a válaszok alapján laikusként úgy tűnik, hogy minél nagyobb őrültséget gondol valakit igaznak, annál valószínűbb, hogy elutasítja a vakcinát. Ha valaki elhiszi a járvány kezdetén felbukkanó kormányzati narratívát, miszerint a migránsok hurcolták be a vírust, az a jelek szerint kedvezően hat az oltási kedvre, hiszen körükben kisebb az oltást megtagadók aránya, mint az országos mintában.
Akik rosszul bírják a korlátozásokat, azok között az 50 százalékot is eléri az oltásellenesek részaránya, pedig minél kevesebben oltatnak, annál tovább tartanak a korlátozások – jegyezte meg ezen a ponton Koltai. Az eredményekből az is kiderült, hogy az oltásellenesség semmilyen szinten nem függ össze azzal, hogy az illetőnek, illetve vele élő családtagjának volt-e, van-e koronavírus-fertőzése.
Koronavírus az online szövegekben
Kmetty Zoltán és kutatótársai az online térben végzett szövegelemzéssel igyekeztek azonosítani a koronavírusról és az ellene kifejlesztett oltásokról szóló diskurzus főbb elemeit. A Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratóriummal közösen végzett kutatási projektjük hosszú távú célja, hogy az online térben keletkező szövegeket felhasználva minél jobban modellezzék adatokkal a társadalom működését, később pedig létrehozzanak egy olyan platformot, amely lehetőleg valós időben mutatja a lakossági attitűdöket különböző témákban, és ezzel támogatja a szakpolitikai döntéseket – mondta előadása elején a TK tudományos munkatársa.
Mivel szövegbányászati projektről van szó, első lépésben egy jól definiált korpuszt kellett összehozni a kérdéses tartalmakról. Több mint ötszázezer online tartalmat vizsgáltak át, amiből az elemzésben végül a cikkeket és posztokat használták fel, a kommenteket nem elemezték külön. Az adatokat elő is kellett készíteni: kiszűrni a duplikációkat, megkeresni a szavak alapalakjait, összevonni a gyakran előforduló szavakat, külön figyelmet fordítani a tagadásra, ami a magyar nyelvben nem éppen egyszerű dolog.
Ez a kutatás még az elején tart, a nagy projektnek most zárult az explorációs szakasza, jelenleg csoportosítják a megtalált tartalmakat, és keresik a kulcsfogalmakat. Annyi máris kiderült a korpuszban összegyűlt szövegekből, hogy a koronavírussal kapcsolatos tartalmak márciusban tetőztek. Hiába volt Magyarországon súlyosabb a második hullám, a keletkező tartalmak mennyisége nem érte el többé a márciusi dömpinget, miközben az oltásokról szóló szövegek ezen belüli aránya nagyjából egyenletesen nőtt, és novemberre megközelítette a 10 százalékot.
A tartalmak tematikus csoportosításánál kristályosodott ki, hogy milyen témakörök uralták 2020-ban a COVID-19-cel kapcsolatos diskurzust. Meglepően gyakorinak bizonyult például a téma nemzetközi kontextusban való tárgyalása, még a gazdasági vetületeknél is jobban foglalkoztatta a nyilvánosságot.
A korpusz 21 százaléka származott a Facebookról, a kutatók itt megvizsgálták azt is, hogy az egyes tartalomtípusok átlagosan mennyi és milyen típusú reakciót váltottak ki. Az alábbi ábra önmagáért beszél: míg a külföldi hírek és a hazai statisztikák kapták a legtöbb jóváhagyó, illetve együttérző reakciót, addig a magyar kormány COVID-évben hozott intézkedései váltották ki a tartalomtípusok közül a legtöbb ironikusan röhögő és dühös visszajelzést.
A kutatócsoport neurális háló alapú vektormodellt is készített a vakcinák említéseire koncentrálva. Ilyenkor a rengeteg szöveget egy kevés dimenziós térben sűrítik össze, és az egymáshoz közeli, hasonló kontextusban szereplő szavak a vektortérben is közel kerülnek. Az erősebb vonal az erősebb kapcsolatot jelöli. Az alábbi ábrán látható Pfizer-oltóanyag említései például a hatásossággal, a szállítással és egyéb gyakorlati problémákkal kapcsolódtak össze, a politikai vonal kevésbé jelent meg (a Moderna vakcinájához hasonlóan).
Az orosz Szputnyik oltóanyag (és a kínai vakcinák) esetében a vektormodell erősebb politikai kontextusra és kétségekre, például mellékhatásokkal kapcsolatos bizonytalanságra utal, ami alátámasztja az előbbi kutatás eredményét a keletről érkező koronavírus-vakcinák nagyobb elutasítottságáról.
Egyre rosszabb hangulat a kommentszekcióban
A Bauer Zsófia szociológus, az Ynsight Research piackutató cég kutatási igazgatója által ismertetett kutatás is az online térben vizsgálta az oltással kapcsolatos narratívákat, de kvalitatív megközelítést alkalmazott. Mivel netnográfiai kutatásról van szó, ebben nagy szerepe volt az egyszerű olvasásnak, ugyanis a kutatók így találták meg a témagócokat, amelyek mentén kategorizáltak, de a Talkwalker szoftvere is a segítségükre volt. Kutatótársaival áprilistól kezdve egészen mostanáig vizsgáltak hatalmas mennyiségű kommentet nemcsak a közösségi csatornákon a Facebooktól a YouTube-ig, hanem a szerkesztett tartalmak kommentszekcióiban is. A COVID-19-cel kapcsolatban 2,38 millió megjelenést és 36,63 millió interakciót találtak, míg az oltásról szóló diskurzusban csaknem 274 ezer megjelenés mellett 3,48 millió interakciót foglaltak bele a kutatásba. Az oltással kapcsolatos diskurzus legfőbb színtere Magyarországon a Facebook, utána messze lemaradva következnek az online hírek, cikkek (és kommentjeik), majd a blogok, a Twitter, a fórumok és a YouTube. Az idő előrehaladtával a koronavírus helyett fokozatosan az oltás vette át a főszerepet a dikurzusokban és a tartalmakra érkező interakciókban is.
A kutatás alátámasztotta, amit a legtöbb facebookozó érezhet: a diskurzus hangulata növekvő mértékben negatív, ahogy sem a vírus, sem a miatta elrendelt korlátozások nem tágítanak. A megszólalások 56 százaléka bizonyult negatívnak. Ebben a kérdésben egyelőre együtt kezelték magát a vírust és a vakcinát – mondta Bauer. Némileg ellentmond a cikk elején ismertetett reprezentatív felmérés eredményének – amely az oltásellenesség stagnálását mérte az utóbbi hónapokban –, hogy Bauerék azt találták, egyre hangosabb az oltásellenesek hangja, és egyre több a negatív vélemény. További ellentmondás, hogy míg a reprezentatív adatokban csökken a COVID-tagadók aránya, az online térben nem ez a helyzet.
Régi és új oltásellenesek
Bauerék egy 2018-as kutatásukban 2007-ig visszamenőleg vizsgálták, mi jellemzi az oltásellenes csoportokat. 2017-ben ez még izolált, marginális közösség volt, az új vírus és a vele járó új tapasztalatok azonban megváltoztatták az eleve oltásellenes, illetve az alternatív tényekre fogékony közönség méretét és típusait. A COVID- és oltástagadó influencerek már a járvány korai szakaszában felpezsdültek, és idővel egyre nagyobb szerepet vittek a diskurzusban. Egy folyamatábrából az is kiderült, hogyan erősítik különböző tényezők a koronavírus esetében az oltásellenesek hangját, és hogyan alakul ki végül egy méretes, zajos, felhergelt csoport. A korlátozásokkal járó kellemetlenségek, az újabb és újabb konteók, a téma átpolitizáltsága mind az oltásellenes csoport dominanciáját segíti elő az interneten zajló beszélgetésekben. Az út utolsó – az alábbi képen még üres – stációja a tudatos szabályszegés.
A boldog békeidőkben (azaz kb. két éve) még egészen más jellemezte az oltástagadók csoportját, mint manapság. Elsősorban kisgyerekesekről volt szó, összeesküvés-elméleteik régiek voltak, politikamentesen szerveződtek, és túlnyomó többségük azért alávetette magát a szabályoknak. A mai oltásellenes közösségek azonban másként építkeznek, tagjaik hiperaktívak a saját közösségeikben, de a mainstream oldalakon is dominálják a kommunikációt. Új összeesküvés-elméletekből építkeznek, vezetőiknek személyes ambícióik vannak, hangsúlyozzák felsőbbrendűségüket az „agymosott” többséghez képest, a nagybetűs Igazság keresése közben egyfajta nemzetközi szabadságharcos narratívába élik bele magukat. Nagyon aktívan tájékozódnak, de túlnyomórészt verifikálatlan, általuk viszont tudományosnak tekintett forrásokból. Fontos különbség továbbá, hogy ők már aktívan szegik a szabályokat.
Nehéz kiragadni egy-egy oltásellenességet erősítő tényezőt, a COVID-szkepticizmus, az oltásellenesség és az intézkedések feletti elégedetlenség egymást erősítő viszonyrendszere inkább egy ilyen bonyolult folyamatábrán érzékeltethető:
Az oltásellenesek érvelése négy témakör köré szerveződik. A hatalmi elithez, valamint a külső kontrolltól való félelemhez kapcsolódó szokásos konteós álláspontok mellett az egészséghez kapcsolódó félelmek és a magyar politikai diszfunkcionalitás is szerepet kap Bauerék kutatása szerint. Ezek közül az jelenik meg a leggyakrabban, hogy a vakcina „túl gyorsan készült el”, illetve hogy különféle hatalmi vagy politikai érdekeket szolgál a beadása.
Hogyan erősíthető az oltási kedv?
Kérdés, hogy miért erősödhettek meg ennyire az online térben az oltásellensek. Koltai szerint azért, mert számottevő a közösségi oldalak visszhangkamra- vagy buborékhatása. Mivel az oldalaknak elemi érdekük, hogy a felhasználók minél több időt töltsenek ott, algoritmusaik a saját véleményüket visszatükröző, kellemes tartalmakat szolgáltatnak nekik. Így egy esetlegesen téves percepció, vélekedés is erősödhet. Ez a spirális online hatás erősíti meg az oltáselleneseket, hiába képeznek valójában kisebbséget a magyar társadalomban.
Magyarországon azonban az oltást valóban megtagadók aránya magasabb, mint sok más országban (ahol ugyanúgy van közösségi médiás buborék). Bauer a Qubitnek erre a felvetésére azt mondta, hogy tágabb kontextusban ez a bizalom rendkívül alacsony hazai szintjével függ össze, és egyelőre kevés olyan kezdeményezés van, amely szisztematikusan a bizalmatlanságot építené le. A beszélgetést moderáló Ságvári Bence, a TK tudományos munkatársa hozzátette, hogy mára nagyon jó indikátorává is vált a bizalmatlanságnak, hogy valaki beoltatja-e magát. Idézett egy részadatot egy még zajló kutatásból, ahol azt a kérdést tették fel, hogy beoltatná-e magát a válaszadó, ha a saját országában fejlesztettek volna jóváhagyott, elismert vakcinát. A válasz 60 százalékban nem volt, 40 százalékban igen, és ez az arány Ságvári szerint nem fog egyhamar megfordulni. A magyar kontextus pontosabb meghatározásához mindazonáltal még hónapokra lesz szükség.
Az oltási kedv növelését Bauer szerint az segítené elő, ha mindenki egy platformon kommunikálná, hogy ez fontos ügy. Ha lehet, ezt ne politikusok, hanem szakértők tegyék, ugyanis ahogy egy kérdés politikai mezőbe kerül, már lényegében elveszett, és minél inkább sikerül orvosi, szakmai mederben tartani, annál nagyobb teret kaphatnak a valódi tények. Koltai szerint érdekesek lehetnek az elkövetkező hónapok, ahogy egyre többen lesznek a beoltottak, akik reklámozhatják, hogy még mindig élnek, sőt még csak nem is chip vezérli őket. A kutató abban bízik, hogy ahogy szeptember óta csökkent a COVID-19-et szimpla náthának gondolók száma, úgy ennek is lehet az oltási kedvet fokozó hatása.
Addig meg vigasztaljon mindenkit, hogy a valóság nem olyan drámai, mint ahogy az a Facebook-kommentekből kirajzolódik.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
