Már az 1 órával korábbi kelés is jelentősen csökkenti a depresszió kockázatát egy gigantikus kutatás szerint

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Az eddigi legerősebb bizonyítékot szolgáltatták amerikai tudósok a kronotípus és a depresszióra való hajlam összefüggéseire. Ha valaki csupán egy órával hozza előbbre a reggeli felkelés időpontját, azzal is 23 százalékkal csökkenti a súlyos depresszió kockázatát – derült ki a május végén az Amerikai Orvosi Társaság JAMA Psychiatry folyóiratában publikált tanulmányból.

A kutatás, amelyben a Coloradói Egyetem, a Harvard Egyetem és a Massachusettsi Műegyetem (MIT) kutatói vettek részt, 840 ezer ember adatait vizsgálta. A hatalmas mintájú tanulmány azt is megmutatta, hogy csekély mértékű változtatás is kihathat a mentális egészségre.

A publikáció azért is időszerű, mert a távoktatás és távmunka terjedése miatt sokan későbbre hozták az ébredésük időpontját az elmúlt évben, hónapokban.

Pacsirták, baglyok és a depresszió

Mint Celine Vetter, a Coloradói Egyetem integratív fiziológiával foglalkozó docense, a tanulmány rangidős szerzője elmondta, egy ideje ismert, hogy az alvás időzítése és a hangulat között vannak összefüggések, de kíváncsiak voltak, mennyivel korábbra kell hangolniuk az embereket ahhoz, hogy az pozitív hatással legyen a kedélyükre.

Korábbi megfigyelések már megmutatták, hogy az úgynevezett éjszakai baglyoknál (akik sokáig fennmaradnak este) kétszer akkora a depresszió kockázata, mint a pacsirtáknál (akik korán kelnek, korán fekszenek) – függetlenül az alvás időtartamától. Ám mivel maguk a hangulatzavarok is befolyásolják az alvásmintázatot, a vizsgálatok nehezen tudták elkülöníteni az okot az okozattól.

Más tanulmányokkal az volt a probléma, hogy túl kevés alannyal dolgoztak, csak egyetlen időpontban vizsgálták az összefüggéseket, vagy nem vették figyelembe az alvás időzítését, illetve a hangulatot befolyásoló környezeti tényezőket. Vetter maga 2018-ban publikált egy nagy tanulmányt, amely 32 ezer nővér utánkövetéses vizsgálatával arra a következtetésre jutott, hogy a korán kelőknél akár 27 százalékkal kisebb a depresszió kialakulásának kockázata a megfigyelt négyéves időszakban. 

A gének szerepe az alvásban

A mostani tanulmány vezető szerzője, Iyas Daghlas orvos genetikai adatok használatával igyekezett csökkenteni a lehetséges torzulások mértékét. A brit orvosbiológiai adatbank, a UK Biobank adatai mellett a DNS-teszteléssel foglalkozó 23 and Me-től szerzett információkat is felhasználta. Az adatokat az összetett genetikai variációk ok-okozati viszonyainak meghatározásához használt mendeli randomizáció módszerének vetette alá, így a genetikai összefüggések által elkülönült az ok az okozattól. A Harvard orvosi karán nemrég végzett Daghlas szerint a gének tanulmányozásával kizárhatók azok a bizonytalansági tényezők, amelyek sok epidemiológiai tanulmány eredményeit torzítják.

Az emberi kronotípust 340 gyakori génváltozat szabályozza, köztük az óragénként is emlegetett PER2 változatai. A genetika összességében 12-42 százalékban magyarázza, hogy az ember mikor szeret és tud inkább aludni.

Egyértelmű összefüggés

A kutatók összesen 850 ezer ember nem beazonosítható genetikai adataihoz fértek hozzá. Köztük volt 85 ezer olyan személy, akik hét napig alváskövetőt hordtak, továbbá 250 ezer másik, akik pedig az alvási szokásokról érdeklődő kérdőívet töltöttek ki. Mindez már pontosabb képet adott arról, hogy a gének variálódása hogyan befolyásolja a preferált lefekvési és ébredési időpontokat.

A vizsgált személyek legnagyobb csoportját, mintegy harmadát tették ki azok, akik saját bevallásuk szerint hajnali pacsirták voltak, 9 százalék vallotta magát vérbeli bagolynak, a többiek pedig valahol a kettő között helyezkedtek el. Az alvás átlagos középpontja hajnali 3 óra volt, azaz átlagosan este 11-kor feküdtek, és reggel 6-kor keltek az emberek.

Ennek az információnak a birtokában a kutatók egy másik mintához nyúltak, amely a genetikai információkat tartalmazta az anonimizált orvosi és gyógyszerelési adatokkal, valamint a súlyosabb depresszióról szóló diagnózis előfordulását firtató felmérések eredményeivel együtt.

Ezek után statisztikai módszerekkel vizsgálták meg azt a kérdést, hogy vajon a korán kelésre hajlamosító génváltozatokkal rendelkező személyeknél kisebb-e kockázat a depresszió kialakulására. A válasz egyértelmű igen volt.

Minden egyes órával, amivel korábbra esett az alvás középideje (vagyis a lefekvés és a felkelés közötti idő középpontja), 23 százalékkal csökkent az esély a súlyos depresszió kialakulására. Tehát ha valaki rendszeresen hajnali 1 órakor megy aludni, de úgy dönt, hogy holnaptól éjfélkor fekszik le, és ugyanannyit alszik, mint máskor, majdnem negyedével csökkenti a depresszió valószínűségét, ha pedig már 11 órakor ágyba bújik, 40 százalékkal csökkenti a kockázatot. 

Az nem derül ki a tanulmányból, hogy aki eleve korán fekvő, annak is jót tesz-e, ha még korábbra hozza a lefekvés idejét. De akik a közepes kategóriába tartoznak, vagy mindig bőven éjfél után alszanak el – különös tekintettel a megrögzött alváshalogatókra –, biztosan jól járnak, ha megpróbálják egy kicsit jobban a fényviszonyokhoz igazítani az alvásukat.

Mi lehet a magyarázat?

Legtöbbször a téli, vagyis a standard időszámítás (világos reggelek, sötét esték) állandósítása mellett érvelő szövegekben lehet olvasni arról, miért használ az emberi szervezetnek (és ezek szerint a kedélynek is), ha minél inkább a nap járásához igazítják az elalvás és az ébredés időpontját. A téli sötét reggeleken erőltetett felkelés élettanilag hátrányos, és egyre több tudományos bizonyíték szól arról, hogy a túl korai ébredés, ahogy a késő esti napfény is, rosszul hat a közérzetre, a szellemi frissességre, az iskolai, sőt a gazdasági teljesítményre is. 

Egyes kutatások szerint ha napközben több fényt kap az ember, ami a korán kelőkre inkább igaz, az kihat a hangulatot befolyásoló hormonok termelődésére. Más szakértők arra mutatnak rá, hogy az önmagában is depresszív hatású, ha az ember belső órája, cirkadián ritmusa nagyon eltér a többségétől. Daghlas úgy látja, hogy a társadalom a reggel aktív embereket támogatja, az esti emberek pedig gyakran úgy érezhetik, hogy belső időszámításuk sehogy sem egyezik a többségével.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy egy nagy és randomiziált klinikai kísérletre is szükség lenne annak meghatározásához, hogy a korábbi fekvés vajon valóban csökkenti-e a depresszió előfordulását. De az biztos, hogy ez a tanulmány jelentős bizonyítékot mutat fel amellett, hogy az alvás időzítése és a depresszió között ok-okozati összefüggés áll fent.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: