Ha esik Afrikában, bőséges bogáncslepke-kínálatra lehet számítani Európában
A bogáncslepkék (Vanessa cardui) gyakori vendégnek számítanak egész Európában, de eltérő, hogy évente milyen tömegben jelennek meg, két egymást követő évben akár százszoros is lehet a különbség. Az Exeteri Egyetem kutatói frissen megjelent tanulmányukban arra keresték a választ, hogy egészen pontosan hol telelhetnek az állatok, mielőtt elindulnának északra, és arra is, hogy miért akadnak olyan évek, amikor tömegével jelennek meg.
A két kérdés persze összefügg: azt már korábban is gyanították, hogy a hirtelen bőség valószínűleg a telelőhely kedvező körülményeivel függ össze. A bogáncslepke szinte az egész világon megtalálható, Dél-Amerikát és az Antarktiszt kivéve, az európán átvonuló rovarok 12 ezer kilométert vándorolnak, és Észak-Afrikából egészen Skandináviáig jutnak el, mielőtt elindulnának visszafelé.
21 év
Jason Chapman, az Exeteri Egyetem ökológusa és kollégái 21 év lepkeészlelési adatait vizsgálták át Nyugat-Afrikától Nyugat-Európáig, majd összevetették ezeket a műholdfelvételekkel, amelyeken a vegetáció állapotát vizsgálták. Ehhez hozzávették még az időszak időjárási adatait is, és arra jutottak, hogy Európában akkor tapasztalható különösen intenzív lepkejelenlét, ha az előző évben a szubszaharai régióban bőséges monszuneső esett.
Az adatok alapján így történt ez 2009-ben, 2015-ben és idén is. Constanty Stefanescu, a tanulmány társszerzője szerint ez ugyan jól mutatja, hogy minek köszönhető a bőséges rajzás, de arra is rámutat, hogy ha Afrikában a klímaváltozás szárazságot okoz, az kihat Európa egyik leggyakoribb lepkéjére is.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: