A melegvérű halak másfélszer gyorsabban úsznak, mint változó testhőmérsékletű társaik
A ragadozó és vándorló életmódot folytató halaknál evolúciós előnyt jelenthet, hogy képesek szabályozni a testhőmérsékletüket – derül ki egy nemrégiben a Functional Ecology folyóiratban publikált tanulmányból.
Az ír, ausztrál, japán és amerikai tengerbiológusokból álló nemzetközi kutatócsoport a halaknak azt a közkeletűen melegvérűnek mondott csoportját vizsgálta, amelybe egyebek mellett a fehér cápa (Carcharodon carcharias) és a kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) is tartozik. A halak túlnyomó része változó testhőmérsékletű, azaz poikiloterm, vagyis testhőmérsékletük a környezet hőmérsékletétől függően változik, átlagban alig 0,5 - 1 Celsius-fokkal magasabb annál. Ám egyes fajok képesek a madarakéhoz vagy az emlősökéhez mérhető endoterm hőtermelésre.
A kutatók a tulajdonság evolúciós okaira voltak kíváncsiak. Közelebbről arra, hogy vajon a melegvérűség a nagyobb úszási sebesség elérésében vagy/és a szélesebb tengeri hőmérséklet-tartományhoz való alkalmazkodásban segíti-e az állatokat. Hipotézisük szerint amennyiben az utóbbinak is kedvez ez a tulajdonság, akkor az ilyen halfajok kevésbé kitettek az antropogén klímaváltozás negatív hatásainak.
A kutatók az általuk befogott és szenzorokkal felszerelt, majd szabadon engedett vadon élő példányok és meglévő adatbázisok információt használták kutatásaikhoz. Az általuk kifogott állatok uszonyaira erősített eszközökkel a környezet hőmérsékletét, az úszási sebességet és a víz mélységet mérték.
Az eredmények azt mutatták, hogy a melegvérű halak körülbelül 1,6-szor gyorsabban úsznak, mint változó testhőmérsékletű rokonaik, de nem éltek szélesebb hőmérsékleti tartományban. Ez utóbbi viszont azt jelenti, hogy ugyanolyan mértékben veszélyeztetik őket az óceánok felmelegedése, mint a többi halat.
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
Megvan a genetikai kulcsa, hogy miért olyan profi búvár a vízicickány
Az aprócska rovarevők az izmaikban lévő nagy mennyiségű mioglobin nevű fehérjének köszönhetően tudnak hosszú ideig a víz alá merülni, hasonlóan mint a bálnák vagy a fókák. Ez a tulajdonság ráadásul már vakond rokonaiknál is kialakult az evolúció során.
Valahogy megúszták a kihalást a cápák, de majdnem a dinoszauruszok sorsára jutottak
Egy friss amerikai kutatás szerint 19 millió évvel ezelőtt a cápák gyakorlatilag eltűntek a világ vizeiből: az állatok nagyjából 90 százaléka elpusztult, pedig látszólag nem történt semmi, ami ezt indokolhatná. A kutatók szerint a cápafajok még mindig nem heverték ki ezt a csapást.
Melegszik a tenger, költöznek a cápák
Egy friss kutatás szerint 2014 óta a fiatal fehér cápák nagyjából 600 kilométerrel északabbra is megélnek, mint eddig, a csúcsragadozók felbukkanása pedig komoly gondot okoz a helyi élővilágnak. A legnagyobb baj persze nem a cápák költözése, hanem az ezt okozó klímaváltozás, bár a kutatók több cápatámadásra is számítanak.