A 21. századi precíziós növénytermesztés nem csupán az űrkutatással vetekedő távérzékelés vagy a szintén műholdas navigáció szántóföldi alkalmazását jelenti: a műholdas termésbecslés és a GPS-szel szántó-vető-arató munkagépek már több mint egy évtizede részei a mindennapi mezőgazdálkodásnak.

A Budapesten a múlt héten megrendezett 13. Európai Precíziós Mezőgazdasági Konferencián (ECPA 2021) az agrárképzést virtuális valósággal és aprólékosan kidolgozott farmszimulátorokkal gamifikáló oktatási megoldások, a vegyszeres növényvédelmet drónrajokkal környezetkímélőbbé tevő technológiák és a parcellák talajélettani állapotát okosszenzorokkal monitorozó felhőalapú rendszerek számítottak a legkurrensebb témáknak. A precíziós mezőgazdálkodás gyakorlatáról a konferencia alatt a Holland Királyság magyarországi nagykövetsége által rendezett workshopon lehetett még többet megtudni.

Wageningen kontra Bugac

A megszokott nagyüzemi eszközöknél bonyolultabb, az élő és élettelen környezet állapotának folyamatos műszeres mérése és elemzése mellett egyszerre több munkafázist végző gépekkel operáló gazdálkodás Hollandiában is csak a 2000-es években kezdődött. „A technológia újdonságokra nyitott burgonyatermesztők voltak az elsők, akik az elméletet a gyakorlatban is alkalmazták” – számolt be a kezdetekről Corné Kempenaar, az agrárfelsőoktatás első számú fellegvárának számító Wageningeni Egyetem kutatóprofesszora. Ahhoz azonban, hogy a talaj-növény-állat-ember-talaj útvonalat bejáró tápanyagciklust figyelembe vevő, a legfrissebb akadémiai kutatásokon alapuló agrártechnológia elterjedjen, korántsem volt elég a tudományos ismeretterjesztés. Ehhez Kempenaar szerint kellett a tradicionális paraszti mintakövetés, vagyis hogy „a gazdák lássák, a szomszédok is így csinálják”.

A fenntartható növénytermesztést segítő technológiák közül szinte minden holland gazdaságban alkalmaznak valamilyet, ám a telefonos agrármeteorológiai applikációktól a termőföld fizikai és kémiai paramétereit szondázó szenzorokon át a kíméletes betakarítást szavatoló berendezésekig a teljes termelést lefedő rendszerek még ott is csak most kezdenek igazán terjedni. Kempenaar szerint ennek az is az oka, hogy az átlagosan 100-200 hektár méretű gazdaságok számára az elmúlt években lett elérhető árú a technológia, és mostanra lett nyilvánvaló, hogy a szó szoros értelmében megéri az agrárökológia elvei mentén termelni.

„A gazdálkodó csak akkor fejleszt, ha hasznot remél belőle” – erősített rá a holland kutató mondandójára Börcsök András, a workshop magyar előadója, aki a kiskunsági homokhátságon, a bugaci határban gazdálkodik 1500 hektáron.

A Bugaci Aranykalász Zrt. tulajdonosa azután lett a precíziós módszertan híve, hogy mezőgazdasági gépészmérnökként évekig az Egyesült Államokban tanult és dolgozott, hogy aztán hazatérve átvegye édesapjától a gazdaságot. Börcsök szerint ahhoz, hogy olyan vetőgépre költsön valaki, amely menet közben szenzorokkal soronként méri a talaj nedvességtartalmát, hőmérsékletét és szervesanyag-tartalmát, és ehhez igazítja, hogy milyen mélyre helyezi el az adott vetőmagot, többféle motiváció is szükséges. Ő maga azért kezdett precíziósan gazdálkodni, mert a magyar átlagnál jóval alacsonyabb termőképességű földekkel rendelkezik. Tanulmányai és tapasztalatai azonban azt sejtették, hogy az új technológiákkal ezeken a területeken is lehetséges a a hagyományos tömegtermelésnél magasabb haszonnal növényt termeszteni.

Adatgazdálkodás

A holland mezőgazdasági attasé, Geert Kits Nieuwenkamp kezdeményezésére megrendezett, a nagykövetség mezőgazdasági híroldala által támogatott workshop hallgatósága többször is rákérdezett az előadóknál arra, hogy miként birkóznak meg a rendelkezésükre álló geoinformatikai és meteorológiai, valamint a precíziós eszközök szenzorai által begyűjtött szerteágazó adatmennyiséggel. Börcsök szerint a „dataprocesszing” ugyan elviheti a munkaidő 15-20 százalékát is, de megéri, mert az adatok alapján programozhatók a traktorok és kombájnok fedélzeti számítógépei, amely révén a hagyományosnál nagyságrendekkel hatékonyabbá válik szinte valamennyi termelési fázis. „A pazarlást márpedig nem engedhetjük meg magunknak” – mondta a bugaci gazdálkodó. Gondot szerinte első sorban az okoz, hogy a platformok gépgyártóként és márkánként is változnak, az összehangolást így jelenleg külön szoftverrel próbálják megoldani.

Kempenaar szerint az adatmegosztás szintén kényes kérdése a precíziós gazdálkodásnak. Hollandiában ugyan törekszenek rá, hogy egységes agráriformatikai rendszerbe integrálják az egyes gazdálkodók adatait, de a közös boldogulást szolgáló, bárki által elérhető adatbázis létrehozásához mindenekelőtt tisztázni kellene, hogy kit illet a magántulajdonú termőföldekről szinte mindent eláruló naprakész információk tulajdonjoga.

Börcsök azt a közkeletű tévhitet is tisztázta, miszerint a precíziós gazdálkodásnak az átlagosnál jelentősebb volna a beruházási igénye. A magyar agrármérnök szerint kétségtelen, hogy egy komplett új eszköz eurószázezrekbe kerülhet, de a szenzortechnológia ma már ott tart, hogy egy nagyságrenddel olcsóbb használt berendezés is okossá tehető némi hozzáértő átalakítással az „internet of things” mintájára. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy 50 éves Belarusz traktor is felturbózható volna a precíziós gazdálkodásra.

Eladhatóság

A nagykövetség agrárosztálya által rendezett workshop holland és magyar előadója szerint a precíziós módon előállított termények piacképessége azon múlik, hogy mindenkinek nyilvánvaló legyen az így termesztett gabona, zöldség vagy gyümölcs magasabb minősége.

Kempenaar és Börcsök szerint minél gyakrabban és minél szélesebb körben mesélni kell a szó szerint egyedi elbánásban részesülő növényekről és termesztésükről, arról, hogy hányféle változótól függ míg a fogyasztó elé kerülnek. És ehhez be kell mutatni a legjobb gyakorlatokat, nem beszélve arról, hogy nem csak az egyetemi képzésbe kell bekerülniük azoknak az ismereteknek, amelyek a fenntartható mezőgazdálkodáshoz szükségesek.

A Holland Királyság budapesti nagykövetségének médiapartnere a Qubit volt.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: