Etikai botrányt szült a 14 napos szabály eltörlése az embriókutatásban
![](https://assets.4cdn.hu/kraken/755b6gw0n9VNEfFvs-xxs.jpeg?width=96&height=96&fit=crop)
Az elmúlt hónapokban olyasvalami zajlott le az orvostudományban, amihez hasonló a történelem számos korszakát jellemezte: a technológiai fejlődés etikai problémákat vetett fel, és a két világ ütközésével új szabályok keletkeztek. Ezúttal a méhen kívül, laborban növesztett emberi embriók kutatását helyezték új alapokra: eltörölték az embriók vizsgálatának idejét korlátozó 14 napos szabályt.
A Nemzetközi Őssejtkutató Társaság (ISSCR) azért tette hangsúlyossá ezt az irányelvet 2016-ban, mert a kutatók ekkor jutottak el odáig, hogy 12-13 napig is életben tudtak tartani emberi embriókat az anyai szervezeten kívül. A szervezet azzal érvelt a korlátozást mellett, hogy az akkor még csak labdaszerű sejttömegként létező embrió kéthetes korában kezd testet ölteni: ez az a pont a fejlődési folyamatban, amikor a csíralemezek elkülönülnek, és intenzív sejtvándorlás kezdődik.
Az ISSCR öt éve alkotott véleménye szerint ezt a pontot etikai vétség lenne átlépni, ezért a laborban növesztett embriókat legfeljebb a 14. napon meg kell semmisíteni. Ezt a szabályt idén májusban a tudóstársadalom nyomására szüntette meg a szervezet, miután számos kutató hangoztatta, hogy a 14. és a 28. nap között kialakuló veleszületett rendellenességek sorát lehetne tanulmányozni, és idővel akár megelőzni, ha engedélyezett lenne az embriók vizsgálata ebben az időszakban.
Arról azért nincs szó, hogy most szabad kezet kapnának a sci-fibe illő őrült tudósok: ahelyett, hogy egyszerűen kitolta volna a 14 napos korlátot, az ISSCR szakmai és társadalmi vitát kezdeményezett a kérdésről, és általános szabályok helyett egyedi elbírálást javasolt a 14 napon túli embriókutatási projektek esetében. Egyértelművé tették azt is, hogy az emberi klónozásra, a következő generációkra átörökíthető génszerkesztésre, az emberi sejtek állati méhbe ültetésére, valamint az ember-állat kimérák létrehozására egyelőre tiltás vonatkozik, mivel az ilyen kísérletek tudományosan nem indokolhatók, etikai szempontból viszont erősen aggályosak.
Már vannak kutatók, akik felkészültek a 14. napon túli vizsgálatokra, a 2016-os áttörésben is részt vállaló New York-i Rockefeller Egyetemen például egy 21 napos kutatásra nyújtottak be kérelmet az egyetem szabályozói testületének. Az őssejtkutatók szerint a vizsgálat fényt deríthetne az első agysejtek kifejlődésének genetikai folyamatára, valamint a négy üreggel rendelkező szív működésének molekuláris alapjaira, ami nagyban segítené számos idegfejlődési zavar és veleszületett szívbetegség mechanizmusának megértését.
A technológia utolérte a törvényeket
2016 májusában két egymástól független kutatócsoport is szenzációs eredményekről számolt be a Nature kiadványaiban: cambridge-i és londoni őssejtkutatók, valamint a New York-i Rockefeller Egyetem embriológusai egyaránt laborban (in vitro) növesztett emberi embriókon végeztek kísérleteket, és a megtermékenyítés után 12-13 napig sikerült életben tartani őket, míg a különböző korábbi kutatások során legfeljebb hét napig tudták fenntartani az embriókat.
![Laborban növesztett emberi embrió a megtermékenyítés utáni 12. napon Laborban növesztett emberi embrió a megtermékenyítés utáni 12. napon](https://assets.4cdn.hu/kraken/7eHcyqR607yFK8GAs.jpeg)
Bár a labortechnológia fejlődésének köszönhetően akár tovább is tudták volna vizsgálni a fejlődő embriókat, a brit és amerikai kutatók végül maguk állították le kísérleteiket. Ezt az úgynevezett 14 napos szabály ismeretében tették, amely általános érvényű irányelvként évtizedek óta létezik, de az egyes országokban másképp rögzült a törvények szintjén – míg az Egyesült Államokban a tudóstársadalom megvetése mellett, de legálisan folytathatták volna a vizsgálatot, a brit kutatók már törvényt sértettek volna ezzel.
Az USA-ban annak ellenére nincs törvényi korlátja az emberi embriók kutatásának, hogy a 14 napos szabály onnan ered: az amerikai egészségügyi minisztérium etikai tanácsa egy 1979-es jelentésben adott engedélyt az embriókutatásra, azzal a feltétellel, hogy az embriókat „nem tartják életben in vitro a beágyazódás végét jelző szakaszon (a megtermékenyítés utáni 14 napon) túl.” Öt évvel később egy brit bioetikai bizottság is hasonló eredményre jutott, de egy másik jelenséghez kötötte a 14 napos korlátot: a primitív csík megjelenéséhez, ami az agy és a gerincvelő előfutára.
Bár az ezekhez hasonló etikai viták végigkísérték az in vitro fertilizáció (IVF, szervezeten kívüli megtermékenyítés) aranykorának számító 1980-as éveket, az első jogszabályt csak 1990-ben alkották meg, Nagy-Britanniában: a kutatók persze ekkor még csak néhány napig tudták életben tartani az embriókat a laborban, de az elméleti korlátot ennek ellenére bevezették. A brit törvény mintájára azóta számos ország átvette a 14 napos szabályt: egy 2019-es felmérés szerint a vizsgált, kutatásokban gazdag 22 ország közül 17-ben engedélyezett az emberi embriók kutatása (ezt Németország, Ausztria, Olaszország, Oroszország és Törökország tiltja), és közülük 12 országban él törvényi szinten is a 14 napos szabály, többek között Ausztráliában, Kanadában, Dél-Koreában vagy Hollandiában.
Az ISSCR 2016-os irányelvei három fő kategóriába sorolják az embriókutatási projekteket: az 1. kategóriába az általános engedélyezési procedúra alá első kutatások, míg a 2. kategóriába a speciális engedélyhez kötött kutatások esnek, a 3. kategória pedig a tiltott kutatásokat szabályozza. Idén májusban az történt, hogy a 3. kategóriából kikerültek azok az embriókutatások, amelyek „14 napon, vagy a primitív csík megjelenésén túl esnek,” vagyis most már ezeket is speciális engedélyhez kötik.
![Őssejtek mikroszkópos vizsgálata Őssejtek mikroszkópos vizsgálata](https://assets.4cdn.hu/kraken/7eHda1znOQ1Y1Qi14Xs.jpeg)
Az állati modellek egy ponton túl már nem segítenek
Az emberi embriók kutatásának támogatói szerint az ilyen kutatások nemcsak az embriófejlődés korai szakaszainak jobb megértését szolgálják, hanem a korai vetélések, a meddőség és számos veleszületett rendellenesség okaira is fényt deríthetnek. A kutatók szerint ezeket egy ponton túl csak emberi embriókon lehet vizsgálni, így az állati modellek, például az egérkísérletek már nem segítenek. „Ha megnézünk egy egérembriót, a kezdeti szakaszokban nagyon hasonlít az emberi embrióra. Mindkettő úgy néz ki, mint két sejt” – mondja Kirstin Matthews, a houstoni Rice Egyetem tudománypolitikai szakértője. A kéthetes határon túl kezdődő változások, például az idegszövetek vagy a szív kialakulása azonban már emberi sajátosság, ezért Matthews szerint „ha ezt nem tudjuk modellezni, akkor nem igazán értjük, hogy mi történik, vagyis nem tudjuk a fejlődési rendellenességeket vizsgálni.”
A 14 napon túli vizsgálatokkal így az emberi szervezet fejlődését lehetne még pontosabban modellezni. „Ha megértjük a később az egyes szervek kialakításában részt vevő sejtek korai rendeződésének folyamatát, az abban is segítséget nyújthat, hogy azt le tudjuk utánozni, és ezt a tudást akár a sejtterápiában fel tudjuk használni” – mondta az ausztrál ABC-nek Megan Munsie őssejtkutató, az ISSCR ajánlásait kidolgozó munkacsoport egyik tagja.
A 2016-os cambridge-i kutatást vezető Magdalena Zernicka-Goetz különösen fontos lenne az emberi embriók fejlődésének második, harmadik és negyedik hetében vizsgálatokat végezni, mivel ezekben a szakaszokban ultrahangos vizsgálatra nincs lehetőség, de a szervek fejlődése már megkezdődik. A génkifejeződés például kulcskérdésnek számít: Zernicka-Goetz kutatócsoportja végezte el az emberi embriók valaha volt legrészletesebb vizsgálatát, amelyben 16 embrió összesen 4820 sejtjét elemezték a fejlődés 5. és 11. napja között. A kutatás során megállapították, mely gének kapcsolnak ki, és melyek kapcsolnak be abban a szakaszban, amikor az embrionális őssejtek a totipotens állapotból pluripotenssé válnak – vagyis már nem képesek bármilyen szövet és szerv létrehozására.
![Laborban növesztett emberi embrió a megtermékenyítés utáni 10. napon – lilával azok a sejtek, amelyekből később a magzat kifejlődik Laborban növesztett emberi embrió a megtermékenyítés utáni 10. napon – lilával azok a sejtek, amelyekből később a magzat kifejlődik](https://assets.4cdn.hu/kraken/7eHcylZXjhxRCuCus.jpeg)
A cambridge-i kutató és társai mellett már a Rockefeller Egyetem őssejtkutatói is felkészültek arra, hogy mit vizsgálnának, ha engedélyt kapnak a 14 napon túli embriókutatásra. Ali Brivanlou szerint az agyat és a szívet érintő fejlődési rendellenességekről már akkor sokkal többet tudhatna meg az orvostudomány, ha egy héttel tovább, a 21. napig engednék tanulmányozni az embriókat – ekkor jelennek meg azok a struktúrák, amelyekből később kialakul az agy, a gerincvelő, a csont, a szív, a vér, az arc és az izmok. Idővel pedig akár arra is képesek lehetnek a kibővített időkerettel rendelkező kutatók, hogy emberi embriók méhszövetbe való beágyazódásának legyenek tanúi a laborban.
Mi a kevésbé etikus: embriókon kísérletezni, vagy ellehetetleníteni az életmentő kutatásokat?
Az új irányelvek kritikusai szerint felelőtlenség volt az ISSCR részéről, hogy úgy szüntették meg a 14 napos szabályt, hogy nem jelöltek ki új végpontot. Jianping Fu, a Michigani Egyetem egészségügyi mérnöke, aki maga is részt vett a 18 hónapon és több mint 100 Zoom-híváson át tartó egyeztetési folyamatban, azt állítja, hogy a tudomány felgyorsult fejlődése miatt képtelenség volt egy újabb határt húzni, hiszen azt hamarosan megint újra lehetne tárgyalni, ezért inkább az egyes kutatások ellenőrzésére és az engedélyezési procedúrára helyezték a hangsúlyt.
A bioetikusok körében megosztó volt az ISSCR döntése. Josephine Johnston, a Hastings Center nevű bioetikai kutatóintézet munkatársa szerint a korlátozás eltörlése azért volt hiba, mert egy meghatározott limit puszta ténye azt jelzi a társadalom felé, hogy a tudományos közösség érti és tiszteletben tartja az emberi élet és az embriók értékét, így a szabályok gyengítése a tudományba vetett bizalmat gyengítheti.
Az etikai aggályokat óvatosabban megfogalmazó szakértők mellett megjelentek azok is, akik a másik véglet felé mennének el, és egyfajta „0 napos szabály” mellett érvelnek. „Hova jutott a világunk, amikor a tudomány szakértői arra biztatnak, hogy élő embereket nevelgessünk laborban, üvegekben? Az embereket nem lenne szabad olyan kutatási eszközként felhasználni, amit a fejlődési szakaszuktól függetlenül bármikor létrehozhatnak, manipulálhatnak és eldobhatnak. A már önmagában etikátlan és önkényes 14 napos szabály eltörlése a tudomány elfajzásához vezet, és horrorisztikus, korlátok nélküli lombikbébi-kísérletek előtt nyit kaput” – írták egy közleményben az abortuszellenes Charlotte Lozier Intézet sejtbiológusai.
A kutatók szerint azonban az elmúlt években minden jel arra mutatott, hogy a tudomány számára jelenleg sötét foltként létező 14-28 napos szakasz vizsgálata óriási előnyökkel járhat, vagy ahogy Brivanlou fogalmazott: „Szó szerint életeket menthet a következő generációban.” Az őssejtkutatók és az embriológusok így éppen azt tartanák etikátlannak, ha nem engedélyeznék a 14 napon túli kutatásokat, mivel azok számos veleszületett betegség megelőzését tennék lehetővé, és a vetélések számát is csökkenthetné, így a korlátozás tényleges emberi életek megmentésének szab gátat.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: