Etikai botrányt szült a 14 napos szabály eltörlése az embriókutatásban
Az elmúlt hónapokban olyasvalami zajlott le az orvostudományban, amihez hasonló a történelem számos korszakát jellemezte: a technológiai fejlődés etikai problémákat vetett fel, és a két világ ütközésével új szabályok keletkeztek. Ezúttal a méhen kívül, laborban növesztett emberi embriók kutatását helyezték új alapokra: eltörölték az embriók vizsgálatának idejét korlátozó 14 napos szabályt.
A Nemzetközi Őssejtkutató Társaság (ISSCR) azért tette hangsúlyossá ezt az irányelvet 2016-ban, mert a kutatók ekkor jutottak el odáig, hogy 12-13 napig is életben tudtak tartani emberi embriókat az anyai szervezeten kívül. A szervezet azzal érvelt a korlátozást mellett, hogy az akkor még csak labdaszerű sejttömegként létező embrió kéthetes korában kezd testet ölteni: ez az a pont a fejlődési folyamatban, amikor a csíralemezek elkülönülnek, és intenzív sejtvándorlás kezdődik.
Az ISSCR öt éve alkotott véleménye szerint ezt a pontot etikai vétség lenne átlépni, ezért a laborban növesztett embriókat legfeljebb a 14. napon meg kell semmisíteni. Ezt a szabályt idén májusban a tudóstársadalom nyomására szüntette meg a szervezet, miután számos kutató hangoztatta, hogy a 14. és a 28. nap között kialakuló veleszületett rendellenességek sorát lehetne tanulmányozni, és idővel akár megelőzni, ha engedélyezett lenne az embriók vizsgálata ebben az időszakban.
Arról azért nincs szó, hogy most szabad kezet kapnának a sci-fibe illő őrült tudósok: ahelyett, hogy egyszerűen kitolta volna a 14 napos korlátot, az ISSCR szakmai és társadalmi vitát kezdeményezett a kérdésről, és általános szabályok helyett egyedi elbírálást javasolt a 14 napon túli embriókutatási projektek esetében. Egyértelművé tették azt is, hogy az emberi klónozásra, a következő generációkra átörökíthető génszerkesztésre, az emberi sejtek állati méhbe ültetésére, valamint az ember-állat kimérák létrehozására egyelőre tiltás vonatkozik, mivel az ilyen kísérletek tudományosan nem indokolhatók, etikai szempontból viszont erősen aggályosak.
Már vannak kutatók, akik felkészültek a 14. napon túli vizsgálatokra, a 2016-os áttörésben is részt vállaló New York-i Rockefeller Egyetemen például egy 21 napos kutatásra nyújtottak be kérelmet az egyetem szabályozói testületének. Az őssejtkutatók szerint a vizsgálat fényt deríthetne az első agysejtek kifejlődésének genetikai folyamatára, valamint a négy üreggel rendelkező szív működésének molekuláris alapjaira, ami nagyban segítené számos idegfejlődési zavar és veleszületett szívbetegség mechanizmusának megértését.
A technológia utolérte a törvényeket
2016 májusában két egymástól független kutatócsoport is szenzációs eredményekről számolt be a Nature kiadványaiban: cambridge-i és londoni őssejtkutatók, valamint a New York-i Rockefeller Egyetem embriológusai egyaránt laborban (in vitro) növesztett emberi embriókon végeztek kísérleteket, és a megtermékenyítés után 12-13 napig sikerült életben tartani őket, míg a különböző korábbi kutatások során legfeljebb hét napig tudták fenntartani az embriókat.
Bár a labortechnológia fejlődésének köszönhetően akár tovább is tudták volna vizsgálni a fejlődő embriókat, a brit és amerikai kutatók végül maguk állították le kísérleteiket. Ezt az úgynevezett 14 napos szabály ismeretében tették, amely általános érvényű irányelvként évtizedek óta létezik, de az egyes országokban másképp rögzült a törvények szintjén – míg az Egyesült Államokban a tudóstársadalom megvetése mellett, de legálisan folytathatták volna a vizsgálatot, a brit kutatók már törvényt sértettek volna ezzel.
Az USA-ban annak ellenére nincs törvényi korlátja az emberi embriók kutatásának, hogy a 14 napos szabály onnan ered: az amerikai egészségügyi minisztérium etikai tanácsa egy 1979-es jelentésben adott engedélyt az embriókutatásra, azzal a feltétellel, hogy az embriókat „nem tartják életben in vitro a beágyazódás végét jelző szakaszon (a megtermékenyítés utáni 14 napon) túl.” Öt évvel később egy brit bioetikai bizottság is hasonló eredményre jutott, de egy másik jelenséghez kötötte a 14 napos korlátot: a primitív csík megjelenéséhez, ami az agy és a gerincvelő előfutára.
Bár az ezekhez hasonló etikai viták végigkísérték az in vitro fertilizáció (IVF, szervezeten kívüli megtermékenyítés) aranykorának számító 1980-as éveket, az első jogszabályt csak 1990-ben alkották meg, Nagy-Britanniában: a kutatók persze ekkor még csak néhány napig tudták életben tartani az embriókat a laborban, de az elméleti korlátot ennek ellenére bevezették. A brit törvény mintájára azóta számos ország átvette a 14 napos szabályt: egy 2019-es felmérés szerint a vizsgált, kutatásokban gazdag 22 ország közül 17-ben engedélyezett az emberi embriók kutatása (ezt Németország, Ausztria, Olaszország, Oroszország és Törökország tiltja), és közülük 12 országban él törvényi szinten is a 14 napos szabály, többek között Ausztráliában, Kanadában, Dél-Koreában vagy Hollandiában.
Az ISSCR 2016-os irányelvei három fő kategóriába sorolják az embriókutatási projekteket: az 1. kategóriába az általános engedélyezési procedúra alá első kutatások, míg a 2. kategóriába a speciális engedélyhez kötött kutatások esnek, a 3. kategória pedig a tiltott kutatásokat szabályozza. Idén májusban az történt, hogy a 3. kategóriából kikerültek azok az embriókutatások, amelyek „14 napon, vagy a primitív csík megjelenésén túl esnek,” vagyis most már ezeket is speciális engedélyhez kötik.
Az állati modellek egy ponton túl már nem segítenek
Az emberi embriók kutatásának támogatói szerint az ilyen kutatások nemcsak az embriófejlődés korai szakaszainak jobb megértését szolgálják, hanem a korai vetélések, a meddőség és számos veleszületett rendellenesség okaira is fényt deríthetnek. A kutatók szerint ezeket egy ponton túl csak emberi embriókon lehet vizsgálni, így az állati modellek, például az egérkísérletek már nem segítenek. „Ha megnézünk egy egérembriót, a kezdeti szakaszokban nagyon hasonlít az emberi embrióra. Mindkettő úgy néz ki, mint két sejt” – mondja Kirstin Matthews, a houstoni Rice Egyetem tudománypolitikai szakértője. A kéthetes határon túl kezdődő változások, például az idegszövetek vagy a szív kialakulása azonban már emberi sajátosság, ezért Matthews szerint „ha ezt nem tudjuk modellezni, akkor nem igazán értjük, hogy mi történik, vagyis nem tudjuk a fejlődési rendellenességeket vizsgálni.”
A 14 napon túli vizsgálatokkal így az emberi szervezet fejlődését lehetne még pontosabban modellezni. „Ha megértjük a később az egyes szervek kialakításában részt vevő sejtek korai rendeződésének folyamatát, az abban is segítséget nyújthat, hogy azt le tudjuk utánozni, és ezt a tudást akár a sejtterápiában fel tudjuk használni” – mondta az ausztrál ABC-nek Megan Munsie őssejtkutató, az ISSCR ajánlásait kidolgozó munkacsoport egyik tagja.
A 2016-os cambridge-i kutatást vezető Magdalena Zernicka-Goetz különösen fontos lenne az emberi embriók fejlődésének második, harmadik és negyedik hetében vizsgálatokat végezni, mivel ezekben a szakaszokban ultrahangos vizsgálatra nincs lehetőség, de a szervek fejlődése már megkezdődik. A génkifejeződés például kulcskérdésnek számít: Zernicka-Goetz kutatócsoportja végezte el az emberi embriók valaha volt legrészletesebb vizsgálatát, amelyben 16 embrió összesen 4820 sejtjét elemezték a fejlődés 5. és 11. napja között. A kutatás során megállapították, mely gének kapcsolnak ki, és melyek kapcsolnak be abban a szakaszban, amikor az embrionális őssejtek a totipotens állapotból pluripotenssé válnak – vagyis már nem képesek bármilyen szövet és szerv létrehozására.
A cambridge-i kutató és társai mellett már a Rockefeller Egyetem őssejtkutatói is felkészültek arra, hogy mit vizsgálnának, ha engedélyt kapnak a 14 napon túli embriókutatásra. Ali Brivanlou szerint az agyat és a szívet érintő fejlődési rendellenességekről már akkor sokkal többet tudhatna meg az orvostudomány, ha egy héttel tovább, a 21. napig engednék tanulmányozni az embriókat – ekkor jelennek meg azok a struktúrák, amelyekből később kialakul az agy, a gerincvelő, a csont, a szív, a vér, az arc és az izmok. Idővel pedig akár arra is képesek lehetnek a kibővített időkerettel rendelkező kutatók, hogy emberi embriók méhszövetbe való beágyazódásának legyenek tanúi a laborban.
Mi a kevésbé etikus: embriókon kísérletezni, vagy ellehetetleníteni az életmentő kutatásokat?
Az új irányelvek kritikusai szerint felelőtlenség volt az ISSCR részéről, hogy úgy szüntették meg a 14 napos szabályt, hogy nem jelöltek ki új végpontot. Jianping Fu, a Michigani Egyetem egészségügyi mérnöke, aki maga is részt vett a 18 hónapon és több mint 100 Zoom-híváson át tartó egyeztetési folyamatban, azt állítja, hogy a tudomány felgyorsult fejlődése miatt képtelenség volt egy újabb határt húzni, hiszen azt hamarosan megint újra lehetne tárgyalni, ezért inkább az egyes kutatások ellenőrzésére és az engedélyezési procedúrára helyezték a hangsúlyt.
A bioetikusok körében megosztó volt az ISSCR döntése. Josephine Johnston, a Hastings Center nevű bioetikai kutatóintézet munkatársa szerint a korlátozás eltörlése azért volt hiba, mert egy meghatározott limit puszta ténye azt jelzi a társadalom felé, hogy a tudományos közösség érti és tiszteletben tartja az emberi élet és az embriók értékét, így a szabályok gyengítése a tudományba vetett bizalmat gyengítheti.
Az etikai aggályokat óvatosabban megfogalmazó szakértők mellett megjelentek azok is, akik a másik véglet felé mennének el, és egyfajta „0 napos szabály” mellett érvelnek. „Hova jutott a világunk, amikor a tudomány szakértői arra biztatnak, hogy élő embereket nevelgessünk laborban, üvegekben? Az embereket nem lenne szabad olyan kutatási eszközként felhasználni, amit a fejlődési szakaszuktól függetlenül bármikor létrehozhatnak, manipulálhatnak és eldobhatnak. A már önmagában etikátlan és önkényes 14 napos szabály eltörlése a tudomány elfajzásához vezet, és horrorisztikus, korlátok nélküli lombikbébi-kísérletek előtt nyit kaput” – írták egy közleményben az abortuszellenes Charlotte Lozier Intézet sejtbiológusai.
A kutatók szerint azonban az elmúlt években minden jel arra mutatott, hogy a tudomány számára jelenleg sötét foltként létező 14-28 napos szakasz vizsgálata óriási előnyökkel járhat, vagy ahogy Brivanlou fogalmazott: „Szó szerint életeket menthet a következő generációban.” Az őssejtkutatók és az embriológusok így éppen azt tartanák etikátlannak, ha nem engedélyeznék a 14 napon túli kutatásokat, mivel azok számos veleszületett betegség megelőzését tennék lehetővé, és a vetélések számát is csökkenthetné, így a korlátozás tényleges emberi életek megmentésének szab gátat.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: