Ma délután útnak indul a Perseverance, ami végre kiderítheti, hogy volt-e valaha élet a Marson

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

UPDATE: 13:50-kor sikeresen elindult a Perseverance az Atlas V rakéta fedélzetén a floridai Kennedy Űrközpontból. 14:43-kor az űrszondát Mars-felé tartó pályára állította a Centaur harmadik rakéta fokozat, amelyről a szonda 14:48-kor rendben levállt. 15:16-kor megérkeztek az űrszonda jelei az amerikai űrügynökség ausztráliai Deep Space Network rádióantennáihoz.

Ma délután útjára indul az amerikai űrhivatal, a NASA történetének egyik legambiciózusabb küldetése, amelynek célja, hogy kiderítse, létezett-e egykor élet a Marson, és kőzetmintákat juttasson vissza a Földre. A Perseverance marsjáró a hozzácsatolt Ingenuity marshelikopterrel július 30-án, csütörtökön, magyar idő szerint 13:50-kor  hagyja majd el a Földet egy Atlas V rakéta fedélzetén a floridai Cape Canaveral űrközpontból.

A szonda hét hónap utazást követően, 2021. február 18-án landol majd a Marson a Jezero-kráterben, hogy megkezdje legalább kétéves küldetését. A Jezero ősi folyódeltái több mint 3 milliárd évvel ezelőtt megfelelő környezetet nyújthattak az élet számára, és megőrizhették annak potenciális kémiai nyomait.  A 2012 augusztusában sikeresen Marsot ért Curiosity marsjáróra épülő Perseverance célja lesz ezeknek a nyomoknak a megtalálása, valamint kőzet és talajminták összegyűjtése. A mintákat a NASA az európai űrhivatal, az ESA segítségével készül visszahozni a Földre, a tervek szerint még 2031 előtt.

A Perseverance emellett feltárja majd a Jezero-kráter egykor folyékony vízben gazdag környezetét; meghatározza, lakható volt-e mikroorganizmusok számára és vizsgálja a Mars történetének környezeti és klímatikus változásásait.  A Perseverance ezzel a Gale-kráterben mai napig hibátlanul működő Curiosity munkáját folytatná, amely 8 éve tartó küldetése során igazolta, hogy legalábbis egyes helyeken rendelkezésre állt a Marson az élethez szükséges megfelelő környezet és az élő szervezetek felépítéséhez és anyagcseréjéhez szükséges kémiai elemek.

A Perseverance marsjáró munka közben a NASA illusztrációjánIllusztráció: NASA/JPL-Caltech

Míg a Curiosity bonyolult kémiai laboratóriumaiban vizsgálta a fúrója segítségével vett kőzetmintákat, a Perseverance-nél a NASA más stratégiát választott. A szonda a kőzeteket távolról, vagy robotkarja segítségével vizsgálja majd, a szakemberek pedig ennek alapján döntik majd el, hogy érdemes-e az adott kőzetből mintát venni, illetve azt későbbi Földre való visszahozatalra előkészíteni. A Perseverance összesen 43 kőzet- és talajmintát tud venni, amelyeket hipersteril fémhengerekbe helyez, majd hermetikusan lezárja őket. 

A mintákat tartalmazó hengereket a marsjáró az irányítók által választott helyeken lerakja a marsi talajra, ahonnan aztán - mint arról januári cikkünkben írtunk - a tervek szerint a 2020-as évek vége felé egy kis európai marsjáró majd összegyűjti és bepakolja őket egy amerikai leszállóegységen lévő indítórakétába pakolja. A mintákat szállító kapszulát Mars körüli pályára állítják, ahol egy európai keringőegység elkapja és visszahozza a Földre. Ha mindez sikerül, ez lesz az űrkutatás történetében az első alkalom, hogy egy másik bolygó felszínéről kőzetmintákat hozunk vissza a Földre - amely jóval nagyobb kihívást jelent, mint kisbolygóról, üstökösről, vagy akár a Holdról történt korábbi mintavételek.

A későbbi minta-visszahozatalt leszámítva a Mars 2020 küldetés talán legkockázatosabb eleme az Ingenuity marshelikopter, amely, ha minden jól alakul, az első levegőnél nehezebb repülő eszköz lesz, amely felszáll egy másik bolygó felszínéről. Az Ingenuity feladata, hogy tesztelje a Mars légkörében való repülés körülményeit, és madártávlatú felvételek készítsen a bolygó felszínéről. Ha az Ingenuity jól teljesít, megágyazhat a jövőbeli felderítő drónoknak, amelyek marsjárók és emberes küldetések munkáját segíthetik majd.

A Perseverance a rajta lévő helikopterrel együtt a Curiosity módosított légidarus leszállási rendszerével ér majd Marsot 2021. februárjában. Az elmúlt évek fejlesztései minden eddiginél precízebb landolást tesznek lehetővé, így a szonda egy előre meghatározott, közel 10 kilométeres átmérőjű landolási ellipszisbe érkezik majd. Emellett a leszállóegységen és a marsjárón olyan kamerák és mikrofonok kaptak helyet, amelyek rögzítik a szinte teljes leszállási folyamatot, és példátlan betekintést engednek a landolás körülményeibe.

A Mars 2020 küldetés keretében elinduló Perseverance-t és az Ingenuityt a korábbi nyolc, a Marson sikeresen landoló leszállóegységhez vagy marsjáróhoz hasonlóan a NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) kutatóintézete készítette és irányítja.

Három marsjáró indult volna el ezen a nyáron, végül kettő lett belőle

Az idei, nagyjából kétévenként megnyíló marsi indítási ablakban a NASA mellett három másik űrügynökség szeretett volna szondát indítani a Marsra. Az Egyesült Arab Emírségek japán és amerikai segítséggel az arab világ első marsi keringőegységét bocsátotta útjára július 19-én, míg Kína egy keringőegységet, leszállóegységet és kis marsjárót tartalmazó szondaegyüttest indított útnak július 23-án.

A negyedik az európai űrügynökség Rosalind Franklin (korábban: ExoMars) marsjárója lett volna, amelynek célja, hogy egykori vagy jelenlegi életnyomok után kutasson a Mars Oxia Planum régiójában, amely ősi folyódeltákat és agyagos kőzeteket foglal magában. A sikeres leszálláshoz elengedhetetlen szuperszonikus ejtőernyő 2019-es tesztelése során azonban komoly problémák jelentkeztek. Ezeket az európai mérnökök a JPL segítségével elkezdték kijavítani, de az új koronavírus-járvány miatt a tesztelést már nem tudták befejezni, így két évvel el kellett halasztani az indítást.

Ahogy arról korábban írtunk a Qubit-en, az Egyesült Államok és Kína közt zajló stratégiai, gazdasági és katonai versengés a világűrre is kiterjed, így könnyen úgy tűnhet, hogy a szinte egyszerre induló kínai és amerikai marsküldetések is ebbe a mintázatba illeszkednek. Kínának kétségtelenül óriási presztízst jelentene, ha az Egyesült Államok után a második ország lehetne, amely képes sikeresen a Marsra juttatni egy leszállóegységet. Amerikai oldalról nézve azonban nem nagyon kell mit bizonyítani, hiszen a NASA évtizedek óta tartó marsprogramja felelős a bolygóról meglévő ismereteink túlnyomó többségéért és a JPL-nek technológiai vagy tudományos szinten gyakorlatilag nincs riválisa.

A tudományos közösség szempontjai szülték a küldetést

Az amerikai tudományos közösség bolygókutatási prioritásai, legalábbis azok fő irányai olyan szakmai folyamat során születnek meg, amilyenre évtizedenként nagyjából egyszer kerül sor. Az emiatt Planetary Science Decadal Survey-nek nevezett tanulmány legújabb kiadását, amely a 2013-2022 közötti időszakot fedi le, 2011-ben tették közzé. A szakemberek ebben a legfontosabb bolygókutatási prioritásként marsi kőzetminták Földre való visszahozatalát nevezték meg, hogy azokat földi csúcstechnológiás laboratóriumokban lehessen vizsgálni. A tanulmány egy, a Perseverance-hez hasonló marsjárót vázolt fel az első lépés megtéteére.

A Mars 2020 küldetés tervét a NASA szinte rögtön a Curiosity 2012 augusztusi landolása után jelentette be, 2012 decemberében. A szinte teljesen elődjére épülő marsjáró műszereit 2014-ben véglegesítették.

Perseverance = Curiosity 2.0

Első ránézésre nem könnyű megkülönböztetni a Curiosity (balra) és az új Perseverance (jobbra) marsjárótIllusztráció: NASA/JPL-Caltech

A Perseverance első ránézésre nehezen megkülönböztethető a Curiositytől: lényegében annak továbbfejlesztett és kőzetminták gyűjtésére optimalizált változata. A kisebb autó méretű, több mint ezer kilogrammos marsjárót elődjéhez hasonlóan egy nukleáris áramforrás, úgynevezett rádióizotópos termoelektromos generátor (MMRTG) működteti, amely a plutónium bomlásából származó energiát alakítja hővé és elektromos árammá. A Curiosity és a Perseverance is az MMRTG által előállított közel 110 wattal tölti  az akkumulátorait, és végül ezek látják el energiával a szondákat. Az MMRTG-nek köszönhetően a Curiosity és Perseverance üzemideje több mint egy évtizedben mérhető, és a korábbi napelemes marsjárókkal szemben nem zavarják munkájukat porviharok és évszakos változások. A Földdel való kommunikációt a Perseverance a megszokott módon, főleg Mars körüli keringőegységek átjátszásával bonyolítja majd le UHF rádióján. Emellett egy forgatható X-hullámhosszon működő gyors adatátvitelt lehetővé tevő high-gain antenna és egy tartalék, lassabb adatátvitelű antenna is helyet kap rajta, közvetlenül a Földdel való kapcsolattartásra.

A Curiosity kerekeit az apró, éles sziklák meglehetősen kikezdték az évek során,  ezért a Perseverance megerősített alumínium-titánium kerekeket kapott, nem beszélve a fejlettebb szoftverről, amely hozzájárul ahhoz, hogy a masjáró hatékonyabban és nagyobb autonómiával tudja elvégezni napi feladatait. Az új szoftver például lehetővé teszi, hogy a marsjáró magától eldöntse, a nap mely időszaka optimális egy-egy feladat elvégzésére,  és akár háromszor gyorsabban érkezhet majd meg úti céljához a Mars felszínén, mint elődje. A Perseverance emellett minden eddiginél több és jobb minőségű kamerát szállít a Marsra, és helyet kapott rajta több mikrofon is, amelyek most először először rögzítik majd a marsi landolás, a felszín és talán a marsjáró működésének hangjait.

43 kőzet- és talajminta a tarsolyban

A Perseverance elején elhelyezett 2 méteres robotkar két lényeges szempontból különbözik a Curiosityétól. A Perseverance feladata a kőzetminták visszahozatalra, míg a Curiosity aját fedélzeti laboratóriumaiban vizsgálta a mintákat. A Perseverance robotkarjának végén található műszeregyüttes emellett nagyobb méretű, hogy elférjen rajta a fúró, két tudományos műszer és egy színes kamera is. A Perseverance egy 2,7 cm átmérőjű, cserélhető fúrófejekkel ellátott, forgó ütvefúrót használ a kőzetmintavételre, és akár 6 cm mélységű lyukakat is tud fúrni marsi kőzetekbe. Emellett a cserélhető fúrófejnek köszönhetően képes lesz talajminták gyűjtésére is.

A Perseverance fedélzetének elején található a mintákat a robotkaron lévő fúrótól felvevő és tároló mintavételi rendszer. Ennek a komplex berendezésnek lesz a feladata a kőzetminták különösen steril fémhengerekbe való elhelyezése, kamerákkal történő vizsgálata és végül a csövek lezárása. Ezeket a 10-15 grammnyi anyagot tárolni képes mintatároló hengereket a Perseverance a fedélzetén raktározza, majd az irányítók döntése alapján a megfelelő helyen a marsi talajra helyezi őket, ahonnan később összegyűjtik őket.  Összesen 43 mintatároló kapott helyet a marsjárón, és a küldetés során legalább 20-at szeretnének gyűjteni a szakemberek.

Távérzékelésre és nem hosszan tartó elemzésre optimalizált műszerek

A Curiosityvel ellentétben tehát az új marsjáró feladata nem kőzetminták alapos, fedélzeti laborokban való vizsgálata, hanem a legértékesebb, legizgalmasabb minták kiválasztása. A szonda műszerei is ennek megfelelően alakultak.

A Perseverance műszereiIllusztráció: NASA/JPL-Caltech

A környezet felderítését és célpontok kiválasztását a marsjáró árbocán elhelyezett Mastcam-Z kamerarendszer végzi. A kamerák, amelyek elsősorban nagy felbontású, színes felvételeket készítenek majd a felszínről és a légkörről, zoomolni és videózni is tudnak, sőt 3D felvételeket is készítenek, ami nagyban segíti a földi irányítók munkáját a marsjáró navigáció során.

A MastCam-Z felett helyezkedik el a SuperCam, amely egy sokoldalú lézerspektrométert ötvöz egy távoli megfigyeléseket lehetővé tevő mikroszkópos kamerával és egy beépített mikrofonnal. A SuperCam így kőzetek ásványi és kémiai összetételét tudja vizsgálni, és szerves anyagok után kutat majd. A lézerindukált plazma-spektrometria (LIBS) mellett képes lesz más hullámhosszakon is dolgozni, például Raman-spektroszkópiai, időbontásos fluoreszencia spektroszkópiai (TRF), valamint optikai és infravörös spektroszkópiai megfigyeléseket végezni. Mindezek segítenek majd a kutatónak távolról, akár 7-12 méterről megállapítani egy-egy érdekes kőzet ásványi és molekuláris összetételét. Az egyik, a SuperCam-en elhelyezett mikrofon emellett a kőzetek lézer-spektroszkópos vizsgálata során információkkal látja majd el a kutatókat a kőzetek összetételéről.

A marsjáró robotkarjának végén két tudományos műszer kapott helyet, amelyek kőzetek közeli, alaposabb vizsgálatát teszik lehetővé. Az egyik a SHERLOC ultraibolya lézeres spektrométer, amely vizes környezetre utaló ásványok, szerves anyagok és potenciális biomarkerek után kutat majd. A műszer ultraibolya lézere 5 centiméterről vizsgálja a kiválasztott kőzetet, és képes Raman és fluoreszcens spektroszkópiai vizsgálatok elvégzésére. A másik műszer a PIXL, amely egy röntgen-fluoreszcens spektrométert és egy mikroszkópos kamerát tartalmaz. A PIXL feladata a kőzetek legapróbb részleteinek feltárása és kémiai összetételük vizsgálata. A PIXL elméletben képes lesz egykori potenciális marsi mikrobák által hátrahagyott formációk vagy szerves anyagok azonosítására is.

A Curiosityhez hasonlóan a Perseverance-en is lesz egy környezeti és időjárási állomás, a MEDA. Ez a légnyomás változását, a légköri por mennyiségét, a felszínt érő sugárzás intenzitását, a légkör nedvességtartalmát, a hőmérsékletet, valamint a szélerősséget és szélirányt méri, amivel nemcsak értékes tudományos információt szolgáltat, hanem a marsjáró munkáját is segíti.

A felszín alatti környezetet a RIMFAX radar fogja vizsgálni, amely akár 10 méteres mélységben deríti majd fel, hogy mi található a marsi talaj alatt. A RIMFAX képes jégrétegek, víz és sós oldatok detektálására, valamint a különböző felszín alatti geológiai rétegek feltérképezésére. Ez utóbbi miatt a műszer segíthet a kutatóknak összerakni a Jezero-kráter egykori dinamikus környezetének történetét.

Végül utazik a Perseverance-en egy, a marsi légkörből oxigént előállító kísérleti berendezés is, a MOXIE. Ez a helyi nyersanyagkihasználás (ISRU, In-Situ Resource Utilization) lehetőségeit fogja tesztelni, ami egy későbbi emberes marsutazás során lehet kifejezetten hasznos. A MOXIE a tervek szerint óránként akár 10 gramm oxigént állít elő a marsi légkör 96 százalékát kitevő szén-dioxidból, elektromos energia felhasználásával. A MOXIE felskálázott, továbbfejlesztett utódai által termelt oxigént nemcsak emberi belélegzésre lehetne használni, hanem üzemanyagként is, amit így nem kellene a Földről a Marsra szállítani.

Helikoptert a Marsra!

A Perseverance aljára csatolva ér majd Marsot az Ingenuity helikopter, amely a marskutatók régi álmát valósítja majd meg. Ha minden a tervek szerint alakul, ez lesz a legelső levegőnél nehezebb repülő szerkezet, amely eljut egy másik bolygóra, és a legelső, amely egy másik bolygó felszínéről felszállva végez majd repüléseket (a szovjet-európai Vega program keretében 1985 júniusában két ballonszonda sikeresen vizsgálta a Vénusz légkörét.)

A Marson való repülés azért jelent óriási kihívást, mert a bolygó légköre nagyon vékony a Földéhez képest. A felszíni légnyomás a földfelszínihez viszonyítva 159-szer kisebb, így nagyjából a Föld légkörében 30 000 méteren mérhetővel egyezik meg. A marsi gravitáció viszont 2,6-szor kisebb a földinél, ami lehetővé teszi a repülést a Mars vékony légkörében. Ehhez azonban a helikopter rotorjainak percenként 2800-as fordulaton kell pörögniük, sokkal gyorsabban, mint egy földi helikopter rotorjainak.

A helikoptert két, egymással ellentétesen forgó, 1,1 méteres rotorral szerelték fel, melyek felett egy napelem található, ami újratölti a szerkezet akkumulátorait. A rotorlapátok szénszálas anyagból készültek, hogy könnyűek és kellően merevek legyenek. A rotorok alatt a helikopter lábai, valamint egy zárt, hőszigetelt dobozban a működéséhez szükséges rendszerek találhatók, beleértve egy színes kamerát is, amely néhány méteres magasságból készít majd képeket a felszínről.

A helikopter várhatóan néhány héttel a Perseverance landolása után csatolódik majd le a marsjáró aljáról. Miután az biztonságos távolságba gurult, meg is kezdődik a legalább 30 napig tartó, minimum 5 repülést magában foglaló tesztprogram. A helikopter a marsjárón keresztül kommunikál az irányítókkal továbbítja begyűjtött adatait a Földre. A Föld és a Mars közötti távolság miatt a helikopternek autonóm módon, földi irányítók segítsége nélkül kell majd repülnie, amit a felszínt figyelő szoftvere és automatikus landolási képessége tesz majd lehetővé.

Az Ingenuity kifejezetten kockázatos teszt a NASA számára, ugyanakkor ha beválik, valószínűleg minden további leszállóegységen utaznak majd továbbfejlesztett változatai, hogy segítsék a terep felderítését – remélhetőleg egyszer majd emberes küldetések során is. Ha pedig a helikopterrel valami gond adódik, az semmilyen szinten nem befolyásolja majd a Perseverance munkáját vagy a kőzetminta-visszahozatalt. Ugyanígy, a helikopter sikerétől függetlenül kerül majd sor az űrkutatás történetének másik legambiciózusabb küldetésére, amelynek során a NASA 2026-ban egy Perseverance-hez hasonló méretű drónt indít a Szaturnusz Titán holdjára.

Leszállóhely: a Jezero-kráter

Az amerikai űrhivatal még 2018 végén választotta ki véglegesen a Perseverance landolási helyét, a Jezero-krátert, egy több éves szakmai folyamat eredményeként, amelyről itt számoltunk be. A Mars Nili Fossae régiójában elhelyezkedő Jezero egy közel 4 milliárd éves, 45 kilométer átmérőjű becsapódási kráter.

Ezen a hamis színes képen a Mars 2020 leszállóhelye, a Jezero-kráter és az abba torkolló egyik ősi folyódelta láthatóFotó: NASA/JPL

A Jezero különlegességét az a két, kráterbe torkolló egykori folyó és az általuk létrehozott folyódelták adják, amelyek a Mars közel 3,8 milliárd évvel ezelőtti, a mainál jóval nedvesebb időszakában keletkeztek. A kráter ekkoriban egy óriási tónak adott otthont, az abba torkolló és onnan kivezető folyók pedig folyamatosan garantálták az anyagok cserélődését. Ahogy arról korábban írtunk, mindez ideális környezetet jelenthetett a potenciális marsi életformák számára, a deltatorkolatok agyagásványokat és karbonátos kőzeteket tartalmazó üledékes rétegeiben pedig az esetleges élet nyomai évmilliárdok elteltével is megmaradhattak.

A Perseverance az egykori életnyomok és szerves anyagok keresése mellett választ találhat a Jezero-kráterben a marskutatás egyik legnagyobb rejtélyére, nevezetesen arra, hogy milyen volt valójában a bolygó környezete 3,8-4 milliárd évvel ezelőtt. Az egyik lehetőség szerint az egykori marsi környezet nedves és viszonylag meleg volt, és a bolygón kialakult legalább egy északi óceán, emellett krátertavak, valamint aktív folyók is. A másik lehetőség szerint az ősi Mars a maihoz hasonlóan hideg és száraz volt, és a folyékony víz csak különleges időszakokban, például intenzív vulkáni tevékenység hatására jelent meg a felszínén. A Perseverance megfigyelései segíthetnek végre eldönteni, hogy melyik a valószínűbb ezek közül, és a küldetésnek nagy hatása lehet arra is, hogy miként gondolkodunk az egykori marsi élet lehetőségéről. A Jezero-kráterben emellett a szonda tanulmányozni tudja majd a Mars későbbi geológiai korszakainak eseményeit is, így például a kráter egy részét közel 3 milliárd évvel ezelőtt vulkáni kőzetekkel kitöltő vulkáni tevékenységet vagy a marsi eróziós folyamatok azóta tartó hatását.

A landolás

Az egytonnás Perseverance-t lényegében ugyan az a landolási rendszer helyezi majd a Marsra, mint ami a Curiosityt, aminek működését a JPL által készített, 2012-es videó tökéletesen bemutatja:

Ehhez képest a Perseverance rendszere két nagyon fontos fejlesztést kapott. Egyrészt a hővédő pajzs ledobása után a leszállóegység képes lesz a felszín alapján navigálni, hogy a tervezett leszállóhelyhez minél közelebb landoljon a szonda. A lefelé, vagyis a felszín felé néző kamerával készült felvételeket a marsjáró összehasonlítja majd a keringőegységek által készített, előre felöltött képekkel, hogy el tudja dönteni, milyen iránymódosításokra van szüksége a landolás során. A landolást segíti emellett egy új időzítő rendszer is, amely az ejtőernyő kinyitását vezérli majd, attól függően, hogy a landolási helyhez képest hol helyezkedik el a szonda. Ennek a két újításnak köszönhetően a Perseverance landolási ellipszise, amin belül a szonda a felszínre ér, a valaha volt legkisebb, 10 kilométeres lesz (a Curiosity esetén 25 x 20 kilométer volt), és ez a pontosság elengedhetetlen a Jezero-kráterben való leszálláshoz.

Bár már a Curiosity is rögzítette a landolási folyamatát, ezt a Perseverance-nél a NASA teljesen új szintre emeli majd, ami egészen elképesztő felvételeket eredményez majd. Összesen négy kamera és több mikrofon rögzíti, ahogy kinyílik a leszállóegység szuperszonikus ejtőernyője a marsi légkörben, ahogy a leszállóegység rakétás fúvókákkal ereszkedik a felszín felé, illetve két nézőpontból rögzítik majd, ahogy a légi daru leereszti a marsjárót. Mindezt valós időben a kommunikációs és sávszélességi limitációk miatt nem fogjuk élőben látni, de a landolás utáni napok és hetek során a NASA biztosan nyilvánosságra hozza majd a felvételeket.

A Jezero felderítése és a mintavisszahozatal

A Curiosityvel szerzett tapasztalatok alapján a landolás utáni hetek a marsjáró és műszereinek beüzemelésével telnek majd. Ezután kerül sor a leszállóhely közvetlen környezetének felderítésére, az első gurulásokra és a helikopter tesztprogramjára. A következő hónapokban kezdetét veszi a Jezero-kráter deltatorkolatait kitevő üledékes rétegek vizsgálata, megtörténnek az első mintavételek és egy-egy érdekesebb mintát tartalmazó tároló elhelyezése a marsi talajon. Az elmúlt években a NASA-tól érkező információk arra utalnak, hogy a Curiositynél jóval tempósabb küldetést szeretnének, így tényleg nem kizárt, hogy a marsjáró küldetésének első két-három évben elvégzi a tudományos munka nagy részét.

A szakembereknek eközben persze számolniuk kell azzal is, hogy a marsi talajra helyezett mintákat vagy mintakupacokat a 2020-as évek végén érkező másik marsjárónak össze kell tudnia majd szedni, így azok nem lehetnek nagyon távol egymástól. A marsi minták Földre való visszahozatalának lépéseivel és annak kihívásával ebben a cikkünkben foglalkoztunk.

Bár a Jezero sok-sok évnyi vizsgálati lehetőséget ad majd a szakembereknek, nem kizárt az sem, hogy a Perseverance a küldetésének vége felé elhagyja a krátert. Ezt azért tenné, hogy egy Midwaynek nevezett területet vizsgáljon. Ez egy, a Jezero-kráter és a NE Syrtis régió között, a leszállóhelytől 28 kilométerre található terület, ahol a marsjáró víz jelenlétében keletkezett ásványokat és kifejezetten ősi kőzeteket is tudna tanulmányozni.

Magyarországon nincs még egy olyan újság, mint a Qubit. De ahhoz, hogy továbbra is lehessen, arra kérjük kedves olvasóinkat, hogy támogassátok erőfeszítéseinket egyszeri vagy rendszeres adománnyal, és járuljatok hozzá, hogy a Qubit még alaposabb, még hitelesebb, még tudományosabb tudjon lenni.
Támogasd a Qubit munkáját – nekünk minden segítség számít!