A klímaváltozás miatt egyre halványabbá válik a Föld
A legújabb kutatások szerint a Föld – a folyamatosan változó éghajlata miatt – egyre kevesebb fényt tükröz vissza az űrbe. De mi köze az éghajlatváltozásnak a bolygó fényességéhez, kérdezhetitek; a válasz pedig a felhő. A felhők az éghajlatváltozás komplex elemei; a kutatók folyamatosan küszködnek annak a modellezésével, hogy a felhők hogyan reagálnak majd a klímaváltozásra, és hogy ezek a reakciók hogyan változtatják majd meg az éghajlatot a jövőben.
Egy új tanulmány szerint – ami a Geophysical Research Lettersben jelent meg augusztus végén – a Föld fényvisszaverő képességét elsősorban a Csendes-óceán fölötti felhők befolyásolhatják. A tanulmány szerzői két évtizedes megfigyelésekre támaszkodtak, amelyek a bolygófény (earthshine) nevű jelenséget vizsgálják; ez annak a fénynek a mennyiségét jelöli, amelyet a Föld a Hold (egyébként sötét) oldalára ver vissza. A kutatók ezt kombinálták a Föld fényvisszaverő képességét, azaz albedóját vizsgáló műholdas megfigyelések eredményeivel.
A Föld meghatározott területei különbözőképpen tükrözik vissza a fényt. Az óceánok fényvisszaverő képessége igen alacsony, a szárazföldeké nagyjából kétszerese az óceánokénak. A felhők a beeső napfény mintegy felét tükrözik vissza; a munka oroszlánrésze a havas és jeges területekre hárul.
A dél-kaliforniai Big Bear Observatory kutatói 1998 óta tanulmányozzák a bolygófény fluktuációját, és megfigyelik a napi és évtizedes időskálák közötti változásokat. Az új kutatásban a szakértők ezeket az adatokat egyesítették a NASA CERES-projektjéből származó adatokkal. A CERES (Clouds and the Earth’s Radiant Energy System) 1997 óta működik a NASA és a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal közös projektjeként.
A kutatók összehasonlították a két adatkészletet, hogy megállapítsák, hogyan változik a Föld fényessége. Megállapították, hogy a vizsgált két évtizedes periódusban a Föld fényvisszaverő képessége nagyjából 0,5 százalékkal csökkent, ami nagyjából fél wattnyi fényerősség-veszteséget jelent négyzetméterenként. A változás java része az elmúlt három évben következett be. A kutatók azt is megállapították, hogy a nap fényerejének változása – amely a vizsgált időszakban két maximális aktivitási periódust, illetve egy csöndes periódust mutatott – nem állt összhangban a Föld albedójának megváltozásával.
A CERES adatai szerint a veszteségről részben a csendes-óceáni régió alacsony légkörei rétegeiben található felhők számának csökkenése tehet. Ebben a régióban a tudósok jelentős hőmérséklet-emelkedést regisztráltak az óceán felszínén a vizsgált időszakban. Mivel a fény nem verődött vissza az űrbe, megrekedt a földi éghajlati rendszerben, aminek komoly hatásai lehetnek az éghajlatváltozásra nézve.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: