Elnézést, uram, van százmilliárd dollárja? Klímakatasztrófa-elhárításra kéne! Sajnálom, nem ígérhetek semmit
A COP26 klímakonferencián részt vevő fejlődő országok szerint elengedhetetlen, hogy az eheti tárgyalásokon az éghajlatváltozás okozta veszteségek és károk kompenzálására fordított pénzekről is szó essen. Úgy látják azonban, hogy a leggazdagabb országok képviselői igyekeznek félresöpörni a problémát, annak ellenére, hogy az ügy napirendre vételét már évekkel ezelőtt megígérték.
„A károk és a veszteségek kérdése még mindig tabu a fejlett országokban. A tárgyalásokon többször is érveltünk amellett, hogy a fejlett országok klímafinanszírozási jelentéseiben a károkat és a veszteségeket külön rubrikában kell feltüntetni, mert ezek a károk és veszteségek az egész világot érintik.”
– mondta a BBC-nek Oumar Kaloga főtárgyaló, a fejletlen államokat tömörítő blokk és Guinea állam képviselője. Arról is beszélt, hogy a zárt ajtós tárgyalásokon tapasztalt ellenállás azért különösen frusztráló, mert a fejlett országok másról sem beszélnek a klímakonferencián, mint a folyamat átláthatóságának fontosságáról.
A klímakatasztrófában leginkább érintett, főleg afrikai nemzetek érvelése szerint az éghajlatváltozást elsősorban a fejlett és tehetős államok okozták: az ő iparosodásuk juttatta a légkörbe a legtöbb szén-dioxidot, és jóval korábban kezdték a környezetszennyezést a világ más államainál. Ugyanakkor a jóléti társadalmak alkalmasint hatékonyabban vehetik fel a harcot a klímaváltozás káros hatásaival szemben, a klímakatasztrófát sem ők, hanem a legkiszolgáltatottabb régiók fogják a legjobban megszenvedni.
A 2015-ös párizsi klímakonferencián a tárgyaló felek beleegyeztek, hogy a kiszolgáltatott nemzetek kompenzációjának a kérdésével is foglalkoznak majd. Konkrétumokról azonban – vagyis arról, hogy ki kinek mennyit és fizessen – akkor nem esett szó, és úgy tűnik, hogy most sem fog, ha a gazdag nemzeteken múlik. A fejlett országok elzárkóznak az ígéretektől és a nyilvános kötelezettségvállalástól: a BBC cikke ez azért lehet, mert tartanak tőle, hogy elszámoltatják az ígéreteiket, vagy alapot adnak arra, hogy bepereljék őket.
Az OECD 2019-es jelentése szerint a fejlett országokban az éghajlatvédelmi büdzsé 25 százalékát alkalmazkodásra költötték – például az extrém időjárási jelenségekre való felkészülésre, vagy tengeri gátépítésre –, míg a maradékot a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó projektekbe fektették. A szegény országok közösségeit viszont olyan intenzitással sújtja a klímaváltozás, hogy ők már nem tudnak alkalmazkodni: pénzre van szükségük, hogy helyreállíthassák a károkat, vagy élhetőbb régiókba költözhessenek.
Le-Anne Roper, a Kis Szigetállamok Szövetségének kárfelmérési megbeszéléseit vezető főtárgyaló szerint új pénzügyi célt kéne kitűzni a veszteségek és károk finanszírozására. Ezt külön kéne kezelni az egyszer már felajánlott százmilliárd dolláros alaptól – igaz, azt a célkitűzést is 2020-ra ígérték, csak 2023-ra halasztották.
„Csak így biztosíthatunk nagyobb túlélési esélyt az embereknek, ha figyelembe vesszük a válság egyre növekvő méretét, és azt, hogy milyen jelentős intézkedésekre van szükség a veszteségek és károk enyhítéséhez.”
– mondta Roper a BBC-nek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: