A fenntartható fejlődés egész koncepcióját kell újragondolni
A november végén kezdődő Planet Budapest 2021 fenntarthatósági expo egyik legfontosabb üzenete, hogy az ember által okozott klímaváltozás csak akkor fékezhető meg, ha a világgazdaság globális és lokális szereplői átalakítják működésüket. Finnország magyarországi kulturális és tudományos intézete, a FinnAgora a szélesebb közönségnek szóló Finnovation sorozata részeként december 3-án nemzetközi konferenciát rendez az alacsony szén-dioxid-kibocsátású körforgásos gazdaság témakörében.
Az ENSZ-ben és az Európai Parlamentben is közel egy évtizedig dolgozó Eero Yrjö-Koskinent, a FinnAgora igazgatóját a klímapolitikai kilátásokról kérdeztük.
Qubit: Ön szerint a Glasgow-ban rendezett COP26 klímacsúcson kitűzött célok elegendők lesznek a globális felmelegedés elleni küzdelemhez?
Eero Yrjö-Koskinen: Már diákkoromban, a finn környezetvédelmi mozgalom szerveződése idején foglalkoztam a témával, azóta követem a fejleményeket. Tagja voltam nemzeti szakértői csoportoknak, és részt vettem nemzetközi környezetvédelmi testületek munkájában. A 2009-es koppenhágai éghajlatváltozási csúcstalálkozó teljes katasztrófa volt, mivel a kormányok nem fogták fel a helyzet súlyosságát. Később a World Resource Institute készített egy grafikont, amely bemutatta, hogy a 3 Celsius-fokos globális felmelegedés milyen drámai hatással lenne az élelmiszertermelésre. Számos trópusi régióban a terméshozamok a felére csökkennének. Hasonlóképpen, az ivóvíz elvesztése súlyos válságot okozna, és emberek százmilliói kényszerülnének arra, hogy elhagyják otthonaikat, és az északi félteke felé vegyék az irányt. Ennek önmagában elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy felébressze a nemzetközi közösséget, hogy drasztikus intézkedéseket vezessen be a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk csökkentésére. A gond a probléma puszta nagyságrendje. A világgazdaság még mindig nagymértékben függ a fosszilis tüzelőanyagoktól. Általánosságban elmondható, hogy a fosszilis tüzelőanyagok a világ energiafogyasztásának több mint 80 százalékát teszik ki. Bár az alacsony szén-dioxid-kibocsátású alternatívák, például a szél-, a nap- és a vízenergia felhasználása nőtt, részesedésük még mindig csekély a hagyományos fosszilis tüzelőanyagokhoz képest. Ezért egyértelmű, hogy a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonása lesz a legnagyobb változás, amelyet az emberiség az ipari forradalom óta átélt.
Qubit: Hol tartunk most?
Eero Yrjö-Koskinen: Eddig a hőmérséklet 1,1 Celsius-fokkal emelkedett az iparosodás előtti szinthez képest, már csak 0,4 fok van hátra ahhoz, hogy túllépjük a 2015-ös párizsi klímamegállapodásban kitűzött első számú célt. Ha nem történik jelentős változás a szén-dioxid és a többi üvegházhatású gáz éves kibocsátásában, akkor az évszázad végére átlagosan elérjük a 2,7 fokos emelkedést. A Föld északi és déli pólusain a globális átlaghoz képest kétszer akkora lesz a hatás. Következésképpen az Északi-sarkvidéken több mint 5 fokot emelkedhet a hőmérséklet a század végére, ha nem érünk el jelentős változást társadalmaink szén-dioxid-mentesítésében.
Jelenleg az egyik legfontosabb kérdés, hogy globális egyetértést találjunk a szén-dioxid-árképzésről, hogy a CO2-kibocsátást valóban figyelembe vegyük a termékek végső árában. Ez az Európai Unióban már folyamatban van a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) révén, de globális szinten még nem valósult meg. Ezért az uniós intézmények jelenleg arról tárgyalnak, hogy a belső piacon a kívülről érkező termékekre szén-dioxid-határadót vezessenek be, hogy elkerüljék a kibocsátás harmadik országokba történő átterjedését. Ennek célja az európai iparágak harmadik országokba történő áthelyezésének elkerülése, ahol az ETS nem korlátozná őket. Emellett rendkívül fontos, hogy az energiaátállás társadalmi hatásait megfelelően figyelembe vegyék, hogy azok ne okozzanak társadalmi zavargásokat, mint ahogyan az öt évvel ezelőtt Franciaországban a sárgamellényes mozgalom idején történt. E célból az EU kidolgozta az Igazságos Átmeneti Alapot, amely jelentős pénzügyi segítséget nyújtana azoknak a régióknak, amelyeknek fel kell hagyniuk az olyan CO2-intenzív gyakorlatokkal, mint a szén és tőzeg kitermelése és felhasználása. Mondanom sem kell, nemzeti szinten is hasonló intézkedésekre lesz szükség, hogy a szegény családok is segítséget kaphassanak a fosszilis tüzelőanyagokról a villamos energiára való átállás során.
A fenntartható fejlődés egész koncepcióját kell újragondolni. Hagyományosan egy egyenlő szárú háromszöggel szokás ábrázolni a koncepciót, a három egyenlő szár a gazdasági, a társadalmi és a környezeti fenntarthatóság. Eddig a gazdasági fejlődés dominált, a környezetnek pedig ehhez kellett alkalmazkodnia. Most már azonban semmiképp sem téveszthetjük szem elől, hogy a Földön egy olyan szoros ökológiai struktúrában működünk, amelynek határait nem szabad többé túllépnünk. Ezért a korábbi háromszög-koncepciót egy körnek kell felváltania, ahol a környezet jelenti azt a keretet, amelyhez minden más célt, a gazdasági és társadalmi célokat is igazítanunk kell. Ha egyszer sikerül ezt a megközelítést alkalmaznunk, akkor talán lesz esélyünk arra, hogy sikerrel kezeljük a globális felmelegedés problémáját. Abban bízom, hogy a COVID-krízis ráébresztette az embereket és a nemzetközi döntéshozói közösséget is arra, hogy a pandémiához hasonlóan a klímakatasztrófával szemben is csak közösen lehet hatékonyan védekezni.
Qubit: Az emberiség történelmében számos járványhelyzet akadt, világjárványok ellen is védekeztünk már, globális éghajlatváltozásról azonban nincsenek gyakorlati tapasztalataink.
Eero Yrjö-Koskinen: Kétségtelenül így van, ugyanakkor az új koronavírus-járvány ráébresztette az embereket szerte a világon arra, hogy a helyben jelentős egészségügyi, társadalmi és gazdasági válsághelyzetet okozó probléma globális természetű. Csak akkor lehet úrrá lenni a helyzeten, ha az emberek összefognak, és összehangoltan dolgoznak együtt azok, akiket a klíma megváltozása leginkább érint, azokkal, akik ugyan nem a frontvonalban lévő helyeken élnek, de erőforrásaik sokkal nagyobbak. A kritikus helyzetben lévő Délnek és a kevésbé kitett Északnak össze kell fognia. Már csak azért is, mert már most is nyilvánvaló, hogy az extrémitások minden régiót érintenek, a gazdasági és a bevándorlási nyomásban egyértelműen manifesztálódó társadalmi következmények pedig egyértelműek. Vagyis felesleges abba az illúzióba ringatni magunkat, mint amivel egy finn magazin egy évtizeddel ezelőtt nyugtatta az olvasóit, hogy nincs semmi baj a klímaváltozással, hiszen hamarosan ananászt lehet majd termeszteni Finnországban.
A konferencia nyilvános, ezen a linken lehet regisztrálni, de a FinnAgora Youtube csatornáján keresztül is követhető. A rendezvény programja innen tölthető le, a Facebook esemény pedig itt található.
A FinnAgora médiapartnere a Qubit.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: