Megszületett a klímaegyezmény Glasgow-ban: ha csigalassúsággal is, de legalább jó irányba haladunk
Közel kétszáz, a glasgow-i COP26 konferencián részt vevő nemzet írta alá az új klímaegyezményt, ami eddig nem látott egységű elismerése és elfogadása a fosszilis tüzelőanyagok éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának. Ez nagy előrelépés, mivel a COP évek óta próbálta (sikertelenül) elismertetni, hogy a klímahelyzetet a fosszilis üzemanyagok égetése okozza. A szén ugyanis az üvegházhatású gázok elsődleges forrása, és ennek a fokozatos megszüntetése volt a COP26-ot elnöklő brit politikus, Alok Sharma legfontosabb célkitűzése.
A résztvevők két hétig fáradhatatlanul dolgoztak az új egyezményen; és miután India és Kína kedvéért az utolsó pillanatban a szénkivezetést a szénhasználat fokozatos csökkentésére változtatták, Sharma hivatalossá tette a megállapodást.
A CNN-nek Sharma azt mondta: végtelenül hálás a párizsi klímaegyezményben meghatározott 1,5 fokos célkitűzés életben tartásáért. Ez arra irányul, hogy a globális átlaghőmérséklet legfeljebb 1,5 Celsius-fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet, mert a szakértők szerint ennek a túllépése katasztrofális következményekkel járna.
Amiben sikerült megállapodni
A glasgow-i klímaegyezmény tétova lépésnek tekinthető a jó irányba – a baj csak az, hogy nem tétován lépegetve, hanem lélekszakadva kellene ebbe az irányba rohannunk. Ennek ellenére a konferenciának voltak pozitív hozadékai is. Amiről legalább részben sikerült megállapodni:
- A legfeljebb 1,5 Celsius-fok felmelegedésről. A célkitűzést még a 2015-ös párizsi klímaegyezményben fogalmazták meg, de a Glasgow Climate Pact szövegébe is bekerült.
- A klímavédelmi támogatási keret megnöveléséről. A fejlett országok vállalták, hogy a 2019-es 20 milliárd fontról 2025-re 40 milliárdra növelik az új klímaviszonyokhoz való alkalmazkodásra fordítható pénzügyi keret mértékét.
- A fejlődő országok anyagi kompenzációjáról. Az egyezmény hangsúlyozta, hogy a gazdag, iparosodott országoknak a ma előirányzott 100 milliárd dolláros keretnél jóval nagyobb mértékben kell kompenzálniuk azokat a nemzeteket, amiket már ma is súlyosan érint a klímaváltozás. Bár a klímafinanszírozási vállalásokból az érintett országok csak 2023-ra láthatnak valamit, a glasgow-i klímaegyezmény szövegében az aláírók azt sürgették, hogy 2025-re gyűjtsék össze az erre szánt 500 milliárd dollárt.
- A szén és a metán káros hatásainak elismeréséről. A konfrencián kimondták, hogy a legkártékonyabb üvegházhatású gázok – a szén-dioxid és a metán – nagy része az emberi tevékenység hatására kerül a légkörbe, és okoz globális átlaghőmérséklet-emelkedést. A párizsi klímaegyezmény szabálykönyvének legnehezebb kérdéseit így sikerült tisztázni, de a szakértők szerint bőven van még mit finomítani a dolgon.
A kőszén kivezetése és a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának beszüntetése – írja a Másfélfok cikke – először került bele COP döntésbe, így ez kikerülhetetlen része a párizsi klímaegyezmény végrehajtásának. A metánkibocsátás harmincszázalékos csökkenése – amire az aláírók ígéretet tettek – akár 0,2 Celsius-fokkal is csökkentheti a globális átlaghőmérséklet-emelkedés mértékét.
Ilyen célkitűzésekkel nem csak 1,5 fok lesz az emelkedés
A mostani megállapodásról a klímaszakértők úgy látják, hogy bár egyes területeken komoly áttörést ért el, az egyezmény legfeljebb részsikernek nevezhető. A Climate Action Tracker nemrég megjelent elemzése szerint még az új kibocsátás-csökkentési tervek sem elég ambiciózusak: ezekkel legfeljebb 2,4 Celsius-fokban lehetne maximalizálni a globális átlaghőmérséklet-emelkedés mértékét.
Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC), a világ egyik legfontosabb klímakutató szervezete legfrissebb, augusztusban publikált jelentése szerint a klímakatasztrófát csak radikális változásokkal előzhetjük meg, de már most is az utolsó utáni pillanatban vagyunk. Ehhez képest a glasgow-i klímaegyezmény a jövő évtől kezdi számítani a szénfelhasználás csökkenését, holott az IPCC szerint 10 éven belül kéne a mai felére mérsékelnünk a globális kibocsátást.
Sokan nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy végre sikerül tényleges, megvalósítható cselekvési tervvel előállni. Erre egyre nagyobb szükség lenne, mivel az északi féltekén egyre gyakoribbak az extrém időjárási jelenségek, amikről egyértelműen a klímaváltozás tehet. Ha ezek a szélsőségek – tornádók, szélviharok, pusztító szárazságok vagy özönvízszerű esőzések – idővel rendszeressé válnak, annak beláthatatlan következményei lehetnek a Föld élhetőségére nézve. A mostani megállapodáson azonban nem tükröződik, hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk.
„Sok, az éghajlatváltozással foglalkozó ember frusztrált vagy dühös, amiért az elfogadott döntésekből nem sugárzik a valódi erő. Látjuk az előrelépést, de azt is, hogy ez nem elég gyors, ugyanakkor nem is elég lassú ahhoz, hogy feladjuk a dolgot.”
– mondta a BBC-nek Bill Hare, a Climate Analytics nonprofit szervezet vezérigazgatója és vezető kutatója.
A csökkentés és a kivezetés apró különbsége
A szén-dioxid-kibocsátási célkitűzéseket az is alááshatja, hogy két nagy kibocsátó, India és Kína az utolsó pillanatban felpuhította az egyezmény szövegét, így a kivezetés (phase out) helyett a csökkentés (phase down) került a végső szövegbe. (Ebben az Egyesült Államok és Kína is nagy szerepet játszott.) Ez csak látszólag apró szemantikai különbség: az EU figyelmeztetett, hogy így nehezebb lesz tartani a 1,5 fokos küszöbértéket. A fosszilis tüzelőanyagok kivezetése körüli szövegezési anomáliákra Simonetta Sommaruga, Svájc környezetvédelmi minisztere, az Environmental Integrity Group (EIG) vezetője panaszkodott.
„Nem vissza kell fognunk [phase down], hanem ki kell vezetnünk [phase out] a fosszilis tüzelőanyagokat. Ez nem közelebb hoz bennünket a 1,5 Celsius-fokos célkitűzéhez, hanem még jobban megnehezíti az elérését.”
– mondta a CNN-nek Sommaruga. Mint elmondta, az EIG nem állt a megállapodás útjába, de csalódott volt a végeredmény miatt.
Ha az országok a klímacsúcson tett összes, hosszútávú ígéretüket betartják – írja a Másfélfok –, a század végére 1,8 Celsius-fokos melegedés várható, ami még mindig nem elég a biztonságos, élhető földi éghajlat megőrzéséhez. Ráadásul mindezeket a célkitűzéseket törvénybe is kell ültetni és konkrét rövid- és középtávú tervekkel, intézkedésekkel alátámasztani.
Nem kötelező vállalás
A késlekedést az is fokozhatja, hogy bár a COP26 megállapodás tulajdonképpen egy, a következő évtizedre szóló globális klímaforgatókönyv, a ratifikálása nem jelent jogi kötelezettséget az aláírókra nézve, és a vállalásokat sem nemzetközi szervezetek, hanem az egyezményt aláíró tagállamok fogják felügyelni. Remélhetőleg a nullás kibocsátás-csökkentési célkitűzés más nemzetek számára is inspiráló lesz, de sokan attól tartanak, hogy ha a vállalásokat (jogilag) kötelező érvényűvé tennék, sokan még ennyit sem vállaltak volna magukra. Márpedig az efféle konferenciák célja, hogy minden résztvevőt közös felelősségvállalásra ösztönözzön.
Hogy a kibocsátás-csökkentési vállalásokat ki milyen mértékben tartja be, az legkorábban jövőre, az egyiptomi COP27 konferencián kerülhet újból napirendre. Az egyezmény aláíróinak jövő év végéig kell ismét közzétenniük a klímapolitikai célkitűzéseiket, hogy világos legyen a 2030-ig előre ütemezett kibocsátás-csökkentési stratégiájuk.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
