A Nobel-díjas portfólióelmélet mentheti meg a korallzátonyokat
A modern portfólióelméletet (MPT) leginkább a befektetési bankárok, pénzügyi tanácsadók és az óvatos brókerek alkalmazzák a gyakorlatban, de a kockázatkerüléssel elérhető maximális hozam matematizált stratégiája régóta része az alkalmazott társadalomtudományi repertoárnak is.
A brit Guardian beszámolója szerint az 1990-ben közgazdasági Nobel-díjjal jutalmazott Harry Markowitz modelljét legújabban tengerbiológusok és ökológusok vetették be egy nagyszabású nemzetközi természetvédelmi akcióban.
Ismert, hogy a tengeri területek alig 0,2 százalékát kitevő, de a fajok közel negyedének élőhelyet adó, rendkívül magas biodiverzitású korallzátonyokat érinti legsúlyosabban az antropogén klímaváltozás. Egy idén októberben publikált nemzetközi állapotfelmérés azt mutatja, hogy az elmúlt évtizedben 14 százalékos volt az élőhelypusztulás. Az ENSZ kormányközi testülete, az IPCC legutóbbi jelentése szerint a mai korallzátonyok 70-90 százaléka még akkor is eltűnne vagy durván károsodna, ha sikerülne tartani a bűvös 1,5 Celsius-fokos határt, amihez a jelenlegi számítások alapján 2030-ra a 2010-es szint felére kellene csökkenteni a globális szén-dioxid-kibocsátást.
2018 nyarán a korallzátonyok kutatóinak nemzetközi csoportja globális akciótervet publikált. Ebben részletesen kidolgozták azt a nem sokkal korábban, a Hawaii Tengerbiológiai Intézet munkatársai által felvetett ötletet, hogy az MPT segítségével lehetne hatékonyan menedzselni a természetvédelmi beavatkozásokat, kiválasztva a gyors cselekvéssel sikeresen megmenthető élőhelyeket.
A kutatók ehhez 500 négyzetkilométeres bioklimatikus egységekre osztották a világ korallzátonyait, majd öt kategóriában 174 olyan mérőszámot határoztak meg, amelyek jelezték például a hőmérsékleti előzményeket és prognózisokat, a savasodás mértékét, a ciklontevékenységeket, vagy a más zátonyokkal való összeköttetést. Ezután matematikai skálázással becsléseket készítettek minden egyes bioklimatikus egységre. A kutatók ezután az MPT-vel számszerűsítették a kockázatok, illetve azonosították a befektetésként értelmezett természetvédelmi beavatkozásra leginkább alkalmas élőhelyeket. Mindeközben az éghajlatváltozásból eredő jövőbeli kockázatokkal is kalkuláltak.
Az 50 zátony néven futó, számos nemzetközi természetvédelmi szervezet által felkarolt projekt a Közel-Keleten, Észak- és Kelet-Afrikában, Ausztráliában, a Karib-térségben, a csendes-óceáni szigeteken, Dél-Amerikában, Délkelet- és Dél-Ázsiában található zátonyokat azonosította, köztük az ausztráliai Nagy-korallzátony, Vörös-tenger déli részén található élőhelyek egyes részeit, valamint az Indonézia, Malajzia, Pápua Új-Guinea és a Fülöp-szigetek körüli korallháromszög bizonyos területeit. Kimaradt viszont számos ökológiailag jelentős terület, az MPT például Hawaii és Közép-Amerika korallzátonyait is kizárta.
A Guardian beszámolója szerint az akciót a Bloomberg Philanthropies Vibrant Oceans is felkarolta, így a projekt finanszírozására összegyűlt 93 millió dollár már alkalmas a munka megkezdésére.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: