Öt jégkorszaki mamut kifogástalan állapotú maradványaira leltek egy angliai kavicsbányában

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Két felnőtt, két fiatal és egy újszülött mamut maradványaira bukkantak egy kavicsbánya helyszínén, a délnyugat-angliai Swindon közelében. A régészek és a paleontológusok máris az egyik legnagyobb brit felfedezésként tekintenek a kifogástalan állapotú, körülbelül 220 ezer éves maradványokra, amelyek mellett a neandervölgyi emberek által használt eszközöket és más értékes leleteket is találtak – ráadásul a bánya területének csak egy kis részét tárták fel, így további leletekre lehet számítani.

A sztyeppei mamutok mellett olyan állatok maradványai kerültek elő, mint a mai rokonaikhoz képest kétszer akkora jégkorszaki jávorszarvak, a megafaunával együtt fejlődő ganajtúró bogarak, valamint a mamutok által összetaposott csigák. De a helyszínen még különböző magvak, virágporok és más növényi maradványok is fennmaradtak, és több mára kihalt növényfaj nyomaira is bukkantak.

Mindezek most újraírhatják a neandervölgyiek jégkorszaki életkörülményeire vonatkozó ismereteinket, amelyek egyébként sem túl kiterjedtek. A kivételes felfedezésről a BBC One már dokumentumfilmet is készített, az Attenborough és a mamuttemető című műsor december 30-án kerül adásba David Attenborough és Ben Garrod evolúcióbiológus részvételével, akik a DigVentures nevű régészeti csoporthoz csatlakoztak az ásatásoknál.

David Attenborough a leletek egy részévelFotó: DigVentures

„Ez a brit paleontológia egyik legfontosabb felfedezése. Ezek a mamutok pontosan ott fekszenek a földben, ahol negyedmillió évvel ezelőtt elpusztultak” – mondta Garrod az Observernek. A kutatók szerint mamutcsontok maradványai viszonylag gyakran előkerülnek, de ilyen teljes állapotukban csak elképesztő ritkán találnak rá csontvázaikra. „Bizonyítékaink vannak arra, milyen volt a táj. Tudjuk, milyen növények nőttek ott. Az ilyen apró dolgok képesek feltárni ezeknek a nagy, ikonikus óriásoknak a környezetét. Gyakorlatilag visszautazhatunk az időben, ami hihetetlenül fontos ahhoz, hogy megértsük, hogyan hat a klímaváltozás a környezetre, az ökoszisztémákra és az egyes fajokra” – tette hozzá Garrod.

Lisa Westcott Wilkins, a DigVentures régésze elmondta: „Az ebből az időszakból származó régészeti lelőhelyek nagyon ritkák és kulcsfontosságúak a brit és európai neandervölgyiek viselkedésének megértéséhez. Miért pusztult el itt annyi mamut? A neandervölgyiek ölhették meg őket? Mit mond ez nekünk a jégkorszaki Britannia életéről? A leletek sokfélesége egyedülálló lehetőséget ad arra, hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre.”

Fotó: DigVentures

A kutatók szerint a mamutok maradványai és a többi lelet nagyjából 220 ezer évvel ezelőttről származik, az MIS 7 néven ismert, melegebb interglaciális időszakból. Ekkor a csökkenő hőmérséklet délre kényszerítette a neandervölgyieket, a lelőhely pedig ebben az időszakban egy termékeny síkság volt, amely az embereket és az állatokat egyaránt vonzotta.

A legelső mamutok körülbelül 5 millió évvel ezelőtt érkeztek Afrikából a kontinensre, a fajok közül a sztyeppei mamut volt a legnagyobb, amely nagyjából 1,8 millió évvel ezelőtt jelent meg, és 200 ezer évvel ezelőtt halt ki. Az egyedek súlya elérte a 15 tonnát is, ami kétszerese-háromszorosa egy afrikai elefánténak.

Mamutcsontok és neandervölgyi eszközökFotó: DigVentures

Az még nem tiszta, hogyan pusztultak el a helyszínen talált mamutok, de más előkerült leletek a neandervölgyiek közreműködéséről árulkodnak, például a bőrök tisztítására használt, kovakőből készült eszközök, valamint az, hogy a csontok némelyikén némelyikén lehetséges mészárlás nyomait találták. A maradványok egy része a Bristoli Múzeumba kerül, míg a további ásatásokon várhatóan előkerülő leletektől függően egy külön bemutatóközpontot is létrehozhatnak a mamutoknak.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: