Az Epstein–Barr-vírus lehet a sclerosis multiplex fő okozója

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

herpeszvírusok családjába tartozó, életünk során szinte mindenkit megfertőző Epstein–Barr-vírus (EBV) lehet a sclerosis multiplex (MS) fő okozója, mivel a fertőzés után 32-szeresére növeli a központi idegrendszert érintő autoimmun megbetegedés kockázatát – derült ki egy áttörő kutatásból.

Az egyik vezető tudományos folyóiratban, a Science-ben múlt csütörtökön közölt eredmények független kutatók szerint hatalmas előrelépést jelentenek a sclerosis multiplex kialakulásának megértésében. Bár azt eddig is gyanították, hogy az Epstein–Barr-vírus szerepet játszhat a megbetegedés kiváltásában, az emberek 90-95 százalékát megfertőző, és a kezdeti fertőzés után életünk végéig velünk maradó kórokozó, valamint a viszonylag ritka autoimmun megbetegedés közti egyértelmű összefüggés feltárása eddig váratott magára.

A kutatást Patrick Kearns, az Edinburgh-i Egyetemen a vírusok idegrendszerre mért hatásával foglalkozó kutatóorvos rendkívüli teljesítménynek nevezte, és úgy látja, a sclerosis multiplex és az EBV közti összefüggés elképesztően erős és specifikus. Hasonlóan vélekedik Andrew L. Croxford svájci immunológus, aki nagyon meggyőzőnek tartja az eredményeket, bár hozzátette, az továbbra sem világos, hogy a szinte mindenkit megfertőző EBV miért vezet egyeseknél a sclerosis multiplex kialakulásához, míg másoknál nem, így ehhez újabb kutatások kellenek majd.

Két Epstein-Barr vírusrészecske (bal fent, jobb lent) egy elektronmikroszkópos felvételenFotó: Liza Gross

Alberto Ascherio, a Harvard T. H. Chan School of Public Health epidemiológusa és kollégái vizsgálatukat 1993 és 2013 között, 10 millió amerikai katonáról gyűjtött adatok és a tőlük vett vérminták segítségével végezték. Utóbbit az amerikai hadsereg a katonák HIV-fertőzöttségi státuszának megállapítására használja a szolgálat kezdetén, majd kétéves rendszerességgel. A kutatók a katonák között 801 sclerosis multiplex esetet találtak, majd megvizsgálták az általuk adott legelső vérmintát, az MS kialakulása előtti utolsót és egy közteset, és EVB-fertőzést jelző antitesteket kerestek bennük. Ezeket az eseteket utána összevetették két véletlenszerűen kiválasztott kontrollmintával, a nemi, etnikai, életkori, mintavételi és szolgálati azonosság figyelembevételével.

A kutatásban összesen 801 MS esetet és 1566 kontrollt használtak, és az esetek többségében 10 évvel az első vérminta vétele után jelentkeztek az MS első tünetei. A 801 katona közül csak egyetlen egynek volt negatív az utolsó elérhető vérmintája EVB-antitestekre. A szakemberek 35 olyan sclerosis multiplexes személyt, valamint 107 kontrollt találtak, akinek az első mintája negatív volt a vírusra – előbbiek közül szolgálatuk során 34-en megfertőződtek EBV-vel. Az átlagos idő az első EBV-re pozitív minta és az MS tüneteinek kialakulása közt 5–7,5 év volt. A vizsgálat sclerosis multiplexes betegei közül 97 százalékban találtak EBV-antitesteket a kutatók, szemben a megbetegedéssel nem rendelkezőkkel, akik között ez csak 57 százalék volt. Ebből kiderült, hogy az MS kialakulásának kockázata az EBV-fertőzés után mintegy 32,4-szerese a fertőzés hiányában mértnek.

A kutatók ezután ki szerettek volna zárni viselkedési, környezeti vagy egyéni faktorokat, amelyek a fertőzési státusszal vagy az MS kialakulásával függhetnek össze. Ehhez a szerintük ideális kontrollt, a szintén herpeszvírusok közé tartozó cytomegalovírust (CMV) választották. Kiderült, hogy a CMV-vel korábban fertőzöttek körében kissé alacsonyabb volt az MS kialakulásának valószínűsége, mint azoknál, akik negatívak voltak a vírus antitestjeire. Ez a kutatók szerint egybevág a korábbi vizsgálatokkal, és arra mutathat, hogy a cytomegalovírusra adott immunválasz enyhítheti az EBV által okozott káros hatásokat.

A szakemberek még ennél is tovább mentek, és időben is összekötötték az EBV-fertőzést az MS tüneteinek megjelenéséhez vezető folyamatok kezdetével. Ehhez a vizsgált, EBV-re negatív mintákból az MS-re utaló, az idegsejtek axonjainak károsodását jelző sNfL biomarkert is kimutatták. Ebből kiderült, hogy a marker szintje az EBV-fertőzés után növekedett meg a később sclerosis multiplexes betegeknél, míg a fertőzés előtt annak szintje a kontrollcsoportéval azonos volt. Ascherio és kollégái azt állítják, hogy összességében minden ismert tényezőt ki tudtak zárni, amely az EBV helyett megmagyarázná a sclerosis multiplex kialakulásának 32-szeresen megemelkedett valószínűségét.

Az Epstein–Barr-vírus ellen jelenleg nincs elfogadott vakcina, de fejlesztések már zajlanak. Az mRNS-oltásokkal foglalkozó amerikai biotechnológiai vállalat, a Moderna idén január elején kezdte meg az Epstein–Barrt célzó, mRNS-1189 kódjelű oltásának első fázisú klinikai vizsgálatát, melynek feladata az oltás biztonságosságának megállapítása lesz, 270 amerikai önkéntes segítségével. Az Epstein–Barr-vírus fertőzése ellen a herpeszvírusokkal szemben alkalmazott valaciclovir antivirális gyógyszer biztosíthat terápiás lehetőséget, ami elméletben képes lehet az adaptív immunrendszer B-sejtjeit érintő, látens EBV-fertőzés megszüntetésére is. A Harvard kutatói szerint az EBV-t célzó antivirális terápiák potenciálisan a sclerosis multiplex lefolyását is érinthetik, de ezt még további kutatásoknak is meg kell erősíteniük.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: