Meghalt Hegyeshalmi Richárd, a Qubit újságírója

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Szerda este, 39 évesen váratlanul elhunyt Hegyeshalmi Richárd, a Qubit újságírója. Richárd 2020 szeptembere óta dolgozott a Qubitnél, korábban az Index (a régi Index) tech-tudomány rovatának munkatársa volt. Nagyon szerettük. Őt is, a cikkeit is. Hiányozni fog. 

A Qubiten megjelent írásai, rövidebbek, hosszabbak, szomorúak és viccesek, itt olvashatók


„Ricsi, tegnap még azzal ugrattál, hogy nem látnék ki egy kamion volánja mögül! Felfoghatatlan, hogy 24 óra telt el, és már soha nem fogom tudni bebizonyítani, hogy igenis kilátnék! Senki nem tudott közülünk Ricsihez hasonló komolysággal és őszinte érdeklődéssel írni olyan szubkulturális jelenségekről, mint a kazetták és a dekkek 21. századi visszatérése, vagy az analóg számítógépek hatalmas diadala. Az 1980-as éveket nemcsak szórakoztatóan megírt cikkeiben járta körül, írásai azért voltak utolérhetetlenül élményszerűek, mert ha arról kellett írnia, órákon át szerelt egy walkmant, csak hogy pontosan tudja, mi miért történik benne úgy ahogy történik. Pályafutásom kezdete óta a Qubitben találtam először olyan szakmai közösségre, ahol minden egyes szerkesztőségi tag nélkülözhetetlen. Mindenki olyan részterületek iránt érdeklődik, olyan témákban van otthon, amihez a többiek nem értenek. Ricsi, barátként és kollégaként is olyan helyet töltöttél be a szerkesztőségben, ami felfoghatatlan távozásoddal örökre betöltetlen marad.” – Balázs Zsuzsanna

„Tegnap még röhögtünk rajta, hogy mi minden jött közbe annál a cikknél, amin legutóbb dolgoztál, és tényleg egyre viccesebb volt, hogy a hivatal (fenét hivatal, valami bitcoinos macskajancsik) mit képes összepackázni a szerencsétlen felhasználóval, de már egy hete azt mondtad, hogy holnapra bizisten meglesz. Arra senki sem gondolt, hogy nem lesz már rá idő.” – Dippold Ádám

„Elsők között mondta hétfőn vagy mikor, hogy most már vissza kéne menni a szerkbe, mert otthonról még online újságot sem lehet jól csinálni. És akkor mehetünk sörözni. Robi grafikussal szigorúan persze. Ricsi bazmeg, ezt akartad megúszni?!” – Vajna Tamás

„Ricsi, te írásban is levegővétel nélkül tudtál beszélni olyan témákról, amiket tőled hallottam először, de hála az életre végtelen viccesen reflektáló hasonlataidnak, a végén mindig összeállt, hogy miről van szó.” – Kende Ágnes

„A qubites beugró munkámat NFT-re akartad bocsátani, megjártad vele a hadak útját, miközben az adatvizualizáció El Grecójának neveztél a készülő cikkedben, amit én ki akartam vetetni. Szerettem veled dolgozni, hiányzol.” – Tóth Róbert Jónás

„Nincsenek szavaim, lehet inkább felteszek majd egy bakelitet, amit Ricsitől kaptam a legutóbbi qubitos bulin. Sajnos nem ismerhettem jól, mindketten a járvány idején, vagyis gyakorlatilag online lettünk qubitosok, mégis fájóan hiányozni fog, senki nem tud nála nagyobb lelkesedéssel írni a technóról, az analóg szintetizátorokról vagy a képcsöves tévékről. Imádtam, amikor a kutyája felbukkant az értekezleten, vagy amikor kiszúrta a falamon ólálkodó nyúlfestményt. Hihetetlen, hogy nincs többé.” – Radó Nóra

„Utánozhatatlanul zseniálisan írtál, legyen szó a túlmelegedő routerek veszélyeiről, a világ legrégebb óta futó tudományos kísérletéről, a kígyók hallásának rejtélyeiről, vagy bármi másról. Éveken át lelkesen követted, hogyan kalandozik az emberiség a világűrben, milyen jövő várhat ránk Elon Musk marsi kolóniáján, és hasznos tanácsokat adtál, amikor éppen arról kellett írnom, hogy megérte-e Nemzetközi Űrállomást építeni, vagy sem. Felfoghatatlan, hogy ezentúl nem dolgozhatunk együtt, és nem olvashatom többet a cikkeidet.” – Tóth András

„Amikor először olvastam Ricsit ugyanazt éreztem, mint amikor először megláttam, ez egy óriás, 2 méter magas volt, hosszú árnyékot vetett, és mindenről tudott írni, mindenről is, metszően okos volt és fájóan szellemes, néha fordítva, szerettük.” – Kövesvári Krisztián

„Bár másfél évig dolgoztunk együtt, a járvány miatt jó, ha ötször találkoztunk személyesen. Környezetünknek végtelen poénforrást jelentett, hogy mindketten a kétméteres magasságot közelítettük, talán ezért is értettük meg egymást olyan jól. Azok közé tartozott, akinél a small talk nem működött, mert ha csak fél perce is beszélgettünk, jó eséllyel már a mágneses adattárolás rejtelmeinél tartottunk, vagy arról mesélt, hogyan jutott eszébe a Siemens FM 523 képmagnó kezelését bemutató kisfilmről cikket írni egy albániai kávéházban. Akármilyen témában kellett elmerülni, biztos, hogy a legapróbb részletekig elmerült benne, ebből is fakadt azonnal felismerhető stílusa, amit harmincnyolcezer karakterben is élvezet volt olvasni. Felfoghatatlan, hogy nem láthatom és nem olvashatom többé.” – Bodnár Zsolt

„Már az Indexnél (a régi Indexnél, természetesen) is dolgoztunk együtt, egy asztalnál, és amikor jó néhány éves kihagyás után találkoztunk a Nyugatinál, és eldöntötted, hogy a Qubitbe igazolsz, és egymás tenyerébe csaptunk, úgy örültünk egymásnak, mint rég nem látott rokonnak. Kevés olyan jól gondolkodó, jó tollú és jó lelkű újságírót ismertem meg az elmúlt évtizedekben, mint amilyen te voltál. Ez most elég fájdalmas.” – Vajda Gábor