2100-ra 2 és 3 Celsius-fok közé eshet a hőmérséklet-emelkedés mértéke a Földön
A Coloradói Egyetem (Boulder) friss kutatása szerint még tartható a párizsi klímaegyezményben megjelölt, a globális átlaghőmérséklet emelkedésének az iparosodás előtti szinthez képest mért 2 Celsius-fok körüli mértéke, míg a legrosszabb apokaliptikus szcenáriók a 2005-2050 közötti legvalószínűbb kibocsátási előrejelzések alapján már biztosan nem állják meg a helyüket. Ez azonban azt is jelenti, hogy a felmelegedés 1,5 Celsius-fokon vagy 2 Celsius-fok alatt tartásának az esélye szintén elég alacsony.
Az Environmental Research Letters folyóiratban múlt pénteken megjelent tanulmányban a kutatók azt írják, hogy az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legújabb adatokhoz igazított klíma-előrejelzései és a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2050-ig tartó prognózisai alapján 2100-ig a felmelegedés leginkább 2 és 3 Celsius-fok közé tehető, 2,2 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-növekedéssel. A tudósok szerint az apokaliptikus mértékű, 4-5 Celsius-fokos felmelegedést beharangozó szcenáriók valószínűtlenek.
Roger Pielke, a tanulmány vezető szerzője úgy nyilatkozott, a Föld jelenlegi helyzetét elnézve ez egy visszafogottan optimista hír, főleg ahhoz képest, hogy hol tarthatnánk. Szerinte a párizsi egyezményben foglalt két Celsius-fokos célkitűzés még reálisan tartható elképzelés.
A klímakutatók az előrejelzéseik készítéséhez szcenáriókat (forgatókönyveket) használnak a jelenlegi trendek alapján prognosztizálható üvegházhatásúgáz-kibocsátások és különféle potenciális klímapolitikák mentén. Az egyik legismertebb szcenárió az úgynevezett reprezentatív koncentrációs útvonal (RCP), amelyet az IPCC 2005 óta használ. Ezt 2010-ben vizsgálták felül az úgynevezett közös társadalmi-ökológiai útvonal (shared socioeconomic scenario - SSP) formájában. Az IPCC legrosszabb szcenáriója (RCP 8.5) szerint 2100-ig akár 4 és 5 Celsius-fok közé is eshet a felmelegedés mértéke.
A legextrémebb időjárás valószínűleg elmarad
Pielke és kutatótársai 1311 éghajlatváltozással foglalkozó szcenáriót vizsgáltak meg, ezekből választotta ki a klímakutatók közössége az IPCC által prezentált RCP-ket és SSP-ket. A tudósok a szcenáriókat a 2005-2020 közötti, valós megfigyelésekkel leginkább harmonizáló, 2005-2050 közé vetített fosszilis tüzelőanyag- és szén-dioxid-kibocsátási előrejelzésekkel és az IEA 2050-ig tartó prognózisaival vetették össze. Ezek a legvalószínűbb forgatókönyvek, ha a jelenlegi kibocsátási trendek folytatódnak, és az egyes országok elfogadják az általuk bejelentett, kibocsátás-csökkentést célzó klímapolitikákat.
Az elemzés számos független kutatócsoport korábbi tanulmányával összhangban jutott arra, hogy ebben az évszázadban valószínűleg nem fogunk találkozni az éghajlatváltozás legextrémebb szcenárióival. Az IPCC 2021-es jelentése is megjegyezte, hogy kicsi a magas kibocsátáson alapuló előrejelzések valószínűsége.
Ráadásul ezeket az apokaliptikus prognózisokat már több mint egy évtizeddel ezelőtt dolgozták ki, és azóta számos tényező változott. Matthew Burgess, a tanulmány társszerzője szerint például megfizethetőbbé vált a megújuló energia, és hozzátette, az éghajlatváltozásra vonatkozó forgatókönyvek általában túlbecsülik a gazdasági növekedés mértékét, különösen a szegényebb országokban.
A kutatók szerint azonban nincs szó arról, hogy vissza kellene fogni a klímapolitikákat, vagy arról, hogy fellélegezhetnénk: a 2 Celsius-fokos felmelegedés is rendkívüli módon megterheli a bolygó élővilágát. Viszont úgy vélték, szükség van arra, hogy gyakrabban vizsgálják felül ezeket a szcenáriókat, hogy ezek tükrében pontosabban lehessen érteni a problémát, és jobb szakpolitikákat lehessen kidolgozni.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: