A legbiztosabb környezetvédelmi stratégia, ha az ember egyáltalán nem megy oda, amit óvni akar: ez derül ki az Antarktisz hótakaróján végzett legutóbbi felmérésből. A világ legtisztább hótakarója ugyanis a minimálisnak tűnő emberi jelenlét hatására is rohamos sebességgel szennyeződik be. A Nature Communications szaklapban cikkező nemzetközi kutatócsoport a kontinens északnyugati csücskében lévő, az Atlanti-óceánban Dél-Amerika felé kinyúló Antarktiszi-félsziget hótakaróját vizsgálva jutott arra, hogy ahová az ember egyszer beteszi a lábát, a természet megsínyli a látogatást. A kontinensnek ezen a részén, vagyis ahol az antarktiszi kutatóbázisok találhatók, és ahová az idáig elmerészkedő turistacsoportok érkeznek, a hótakaróban található karbonrészecskék mennyisége akár a négyszerese is lehet annak, ami a kontinens érintetlen részének hótakarójára jellemző.

Bár a levegő szennyezettségét előrejelző éghajlati modellek szerint a Dél-Amerikából és Ausztráliából – például a bozóttüzek következtében – érkező koromrészecskék is szennyezik az Antarktisz hó- és jégtakaróját, a kutatók szerint ez a hatás elenyésző ahhoz képest, amit az emberi jelenlét okoz a kontinensen. A kutatóbázisok üzemeltetése és a turistacsoportok érkeztetése és ellátása sokkal nagyobb mértékben járul hozzá az antarktiszi jég olvadásához, olyannyira, hogy a számítások szerint minden egyes kutatóra és turistára 83 tonnányi antarktiszi jég olvadása jut évente.

A 2019-2020-as turistaszezonban több mint 74 ezer turista érkezett az Antarktiszra, kétszer annyi, mint az előző évtized hasonló időszakában. A repülőgépek, hajómotorok, fűtőberendezések, teherszállító gépjárművek által termelt égéstermékek miatt a kontinensen legintenzívebben látogatott Antarktiszi-félsziget szennyezettebb hótakarója sötétebb színű, így lényegesen kisebb az albedója, vagyis a napsugárzást visszaverő képessége, mint a kontinens többi részén található hónak. A tudósok szerint éppen ezért érdemes lenne korlátozni az Antarktiszra érkező turisták számát. A kontinensen végzett kutatások számának a korlátozásáról nem tettek említést, pedig egy-egy kutató ezerszer akkora mértékben járul hozzá a hó szennyeződéséhez és olvadásához, mint egy-egy turista.

Az ott dolgozó sarkkörkutatókat leszámítva lakatlan Antarktisz jegének olvadása sokáig jóval kisebb figyelmet kapott, mint az északi féltekén zajló hasonló folyamatok. Robert Latner brit geofizikus viszont az elsők között hívta fel a figyelmet az antarktiszi jég különös viselkedésének veszélyeire. A kutatók előrejelzései szerint az antarktiszi jég egyre fokozódó olvadása a lakott földrészek partjainál előbb vagy utóbb több százmillió ember lakóhelyét veszélyeztető áradásokban végződhet.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: