A választók 18 százalékáért kell megküzdenie a kormánypártnak és az ellenzéknek
„Ha az én életművem csak annyiból fog állni a következő években, hogy ne úgy hívják ezt a választói csoportot, hogy »bizonytalanok«, és képesek lennénk elfelejteni, hogy ez a csoport csak bizonytalan szavazókból áll, már célt ért a munkásságom ” – kezdte keddi előadását Szabó Andrea ifjúságkutató, a Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) igazgató-helyettese, aki azt mutatta be, hogy az általa „ismeretlen preferenciájú" választói csoportnak nevezett réteg valójában három különálló, „világos kontúrokkal” rendelkező csoportra osztható: a ténylegesen bizonytalanokra, a titkolózókra és a passzívokra.
Szabó adatai annak a kérdőíves vizsgálatnak az első eredményeiből származnak, amit a TK Mobilitás Kutatási Centrum 2015-ben, 2018-ban és 2021-ben a társadalmi mobilitás és egyenlőtlenség témájában készített. A kutatás központi elemeként kidolgozott társadalmi integrációs modellhez az első két hullámban 2000 fős, majd 2021-ben – ahogy a kutatás vezetője, Kovách Imre szociológus, a TK kutatóprofesszora fogalmazott, „rendhagyó nagyságú" –, 5000 fős mintát használtak fel. A tavaly ősszel felvett adatok elemzésének első eredményeit kedden mutatták be A magyar társadalom a választások előtt című konferencián. Kovách elmondta, hogy bár a konferencia nem alkalmas választási előrejelzésre, az adatokon keresztül jobban érthetővé válik, hogy mi jellemzi a fideszes, az ellenzéki és az ismeretlen preferenciájú választókat ma Magyarországon.
Ki az a bizonytalan?
„Az ismeretlen preferenciájú választópolgárok, akiket a köznyelv csak bizonytalanként hív, választások szempontjából azért a legizgalmasabb csoport, mert róluk gondoljuk azt, hogy bármelyik politikai oldalról is legyen szó, az ő mozgósításukkal lehet a választást megnyerni" – mondta Szabó. A kutató szerint ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a „pártoktól távolságot tartó” vagy másképpen az „ismeretlen preferenciájú” rétegnek három különálló csoportja létezik.
- bizonytalanoknak nevezik azokat a választópolgárokat, akik nem tudják, hogy egy most vasárnap esedékes parlamenti választáson melyik párt listájára szavazzanak;
- a titkolózók azok, akik a pártpreferenciát firtató kérdésre a „bár van preferenciám, de erre a kérdésre nem válaszolok” opciót választják;
- míg a passzívok határozottan kijelentik, hogy nem kívánnak részt venni a választáson.
Ennek alapján Szabóék az alábbi, korábban még nem használt kategóriákat alakították ki a választópolgárok preferenciájának leírására:
- „Aktív pártválasztó, Fidesz”-nek nevezték azokat a választópolgárokat, akik valószínűleg vagy biztosan részt vesznek a 2022-es választáson és a pártpreferencia, valamint a listapreferencia kérdésnél egyaránt a Fidesz–KDNP-t választják;
- „Aktív pártválasztó, ellenzékiek” azok a szavazók, akik következetesen az ellenzéket választják;
- „Aktív ismeretlenből pártválasztók” csoport, amelynek tagjai valószínűleg vagy biztosan elmennek szavazni, ugyanakkor vagy a pártpreferencia, vagy a listapreferencia kérdésnél a „nem tudja” illetve a „nem válaszol” opciót választják, majd megváltoztatják a véleményüket, és mégis mondanak vagy pártot, vagy listát. Az ő preferenciájuk változik a lista és a pártpreferencia kérdés között, de abban következetesek, hogy minden valószínűség szerint ott lesznek a 2022. április 3-i választáson;
- „Aktív bizonytalanok” azok a választópolgárok, akik valószínűleg vagy biztosan részt vesznek az országgyűlési választáson, ugyanakkor a pártpreferencia és a listapreferencia kérdés esetében is következetesen a „nem tudja” opciót választják;
- „Aktív titkolózók” szintén valószínűleg vagy biztosan részt vesznek a 2022-es választáson, de nem válaszolnak sem a pártpreferencia, sem a listapreferencia kérdésre;
- „Passzívok” azok, akiknek hiába van esetleg valamilyen párt- vagy listapreferenciájuk, a kutatás pillanatában azt állítják, hogy valószínűleg vagy biztosan nem fognak részt venni a választáson. Bár nem elképzelhetetlen, hogy egy kisebb részük az utolsó pillanatban mégis úgy dönt, hogy elmegy szavazni április 3-án, az ő mobilizálásuk olyan erőfeszítéseket kíván, amiket nem lehet előre kalkulálni.
18 százaléknyi szavazót kell megnyerni
A kutatók azt is megnézték, hogy a két nagy politikai tömbhöz képest hol helyezkednek el az aktív titkolózók, az aktív bizonytalanok és az aktív ismeretlen preferenciából pártválasztóvá válók, vagyis hogy melyik politikai tömb tud jobban támaszkodni ezekre a politikai rétegekre a választási kampány során, és hol vannak a tartalékaik. Az 5000 fős, nagymintás kutatás alapján az aktív pártválasztók nagyjából hasonló arányban szavaznak a Fideszre és ellenzéki tömbre – némi kormánypárti többlettel. 5 százalékot tesznek ki azok a választók, akik megváltoztatják a véleményüket a pártpreferencia és a listapreferencia kérdés között, 6 százaléknyian vannak az aktív bizonytalanok és 7 százaléknyian az aktív titkolózók, ami azt jelenti, hogy összesen 18 százalékos a politikai tömbök által megszólítható választópolgárok aránya.
Hogyan szavaz, aki elégedett az életével?
Az életkor és az élettel való elégedettség alapján nincs nagy különbség a kormánypártra és az ellenzékre szavazók között. Az aktív ismeretlen preferenciájú, majd valamilyen listát/pártot választók „szinte ráfekszenek az ellenzékre, és hozzájuk állnak nagyon közel" – mondta Szabó az előadásában, míg az aktív titkolózók elégedettségüket tekintve inkább a Fidesz-tömb közelében találhatók, sőt még náluk is elégedettebbek az életükkel. Az aktív bizonytalanok viszont fiatalabbak a két versengő tábornál, és átlagon felül elégedettek az életükkel. Nemcsak az élettel való elégedettség, de más elégedettségi attitűdök is a Fidesznek kedvező szcenáriót mutatnak, hiszen minden vizsgált ismeretlen preferenciájú réteg annyira, vagy legalább annyira elégedett egyéb területeken, mint az aktív kormánypárti szavazók.
Míg az élettel való elégedettség tekintetében a Fidesznek vannak szabad vegyértékei az ismeretlenek irányába, ha ideológiai szempontokat veszünk figyelembe, akkor Szabó szerint már igencsak eltérő képet látunk. A baloldali–jobboldali skálán, valamint a jövőorientációt tekintve az aktív Fidesz-tábor nagyon elkülönül és nagyon messze áll minden más csoporttól. Az aktív titkolózók és bizonytalanok is valahol középen állnak a baloldali–jobboldali skálán, míg az ismeretlen preferenciából párt- vagy listapreferenciát választók a középtől balra helyezkednek el. A jövőorientációt tekintve kitűnik, hogy az aktív titkolózók jövőképe közelebb áll a Fidesz-szavazókéhoz, mint az ellenzékhez.
Ami a választók lakóhelyét illeti, az aktív ismeretlen preferenciából párt-, vagy listaválasztóvá válók inkább a nagyobb településeken laknak, az aktív titkolózók viszont a választói csoportok legképzettebb rétege.
A választói preferencia összefügg azzal is, hogy mennyi pénzük van az embereknek: ezen a téren a kormánypárt és az ellenzéki összefogás közel áll egymáshoz, de az aktív ismeretlen preferenciából pártot vagy listát választók az ellenzékhez állnak közel. A legmagasabb vagyoni/jövedelmi indexszel az aktív titkolózók rendelkeznek, az aktív bizonytalanok viszont a legkevésbé aktív választói réteget jelenítik meg.
A fideszesek és az ellenzékiek szerint is baj van az oktatással, az egészségüggyel és a súlyos egyenlőtlenségekkel
„Mit gondol, ma mi jelenti a legnagyobb veszélyt Magyarország számára?” „Ön szerint az alábbi csoportok közül melyek tehetők felelőssé az ön által előbb megjelölt problémákért?” – ezt a két kérdést tették fel a kutatók, hogy tesztelni tudják a politikai kommunikációban megjelölt problémák és diskurzusok iránti fogékonyságot.
A kutatók tehát nem feltétlenül az általuk fontosnak tartott kérdéseket tették fel a kérdőívben, hanem olyan problémákat vetettek fel, amelyek a politikai kommunikációban leginkább megjelennek – magyarázta Gerő Márton szociológus, az ELTE Társadalomtudományi Karának tudományos munkatársa. Ennek a részben a „konstruált valóságnak” alapvető szerepe van a választói tömbök összetartásában és a választási mozgósításban is, mondta Gerő, így természetesen minél jobban elválik a konstruált valóság a realitástól, a politikai kommunikáció is egyre polarizáltabbá válik, és a társadalmi csoportok közötti kommunikációs csatornák is bezárulhatnak.
A demokráciával, oktatással, egészségüggyel és egyenlőtlenségekkel kapcsolatos veszélyek fő felelőseként az Orbán-kormányt, illetve a politikai és gazdasági elitet tartják a magyarok, míg a nemzeti szuverenitás elvesztését, a bevándorlást és a terrorizmust megjelölők túlnyomó része a nemzetközi szereplőket (köztük a Soros alapítványt), a bevándorlókat vagy az ellenzéket jelölik meg fő felelősként.
Újdonság ugyanakkor, hogy az oktatás és egészségügy állapotáért és az egyenlőtlenségek növekedéséért az ellenzéket 31 százalékuk, az Orbán-kormányt 40 százalékuk teszi felelőssé, így a megjelölők aránya között mindössze 9 százalékpontnyi különbség van, de még ennél is többen gondolják úgy (45 százalék), hogy az oktatás és egészségügy állapotáért a politikai és gazdasági elit a felelős.
A világjárványokat a legfontosabb veszélyforrások közé beválogató válaszadók legnagyobb mértékben az ellenzéket (36 százalék) és a nemzetközi pénzügyi szervezeteket/brüsszeli bürokratákat (32 százalék) jelölték meg felelősként, de a világjárvánnyal kapcsolatban így is kisebb mértékű az ellentét a kormánypártiak és az ellenzék között, mint a többi észlelt veszélyforrás esetén.
Kínát és Oroszországot a tavaly őszi adatfelvétel idején átlagosan 18 százaléknyian tekintették veszélyesnek Magyaroroszágra (ma ez az ukrajnai háború fényében valószínűleg egészen más adatot mutatna), és ezzel egyik veszélyforrás esetén sem tér el az átlagtól jelentősen az említésük aránya. Bár az adatok mögött jelentős politikai különbségek látszanak a kormánypárti és ellenzéki szavazók között, az oktatás és egészségügy, illetve egyenlőtlenségek kérdése a kivételt jelentik, hiszen ezeket pártszimpátiától függetlenül minden választói csoport legalább 56 százalékban jelölte meg problémaként – mondta Gerő.
További újdonság, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel szembeni bizalmatlanság az ellenzéki összefogás jelöltjeire szavazók között is érzékelhető mértékű (24 százalék), bár jóval jóval kisebb mértékben, mint a Fidesz szavazók körében, míg a bizonytalanok választásai jellemzően a Fidesz-szavazók és az ellenzékiek válasza között húzódnak meg. A passzívok és a választástól távolmaradók elsősorban a nemzetközi és magyarországi elitet hibáztatják a problémákért, a bevándorlókkal vagy Oroszországgal és Kínával szembeni ellenérzések kevésbé jellemzik őket.
Az aktív pártválasztók erősebben érzékelik a problémákat, ezért az aktív szavazói csoportokban az erőteljes ellenségképzés mozgósító hatású lehet – mondta Gerő –, míg a passzív választókat az általános elitellenes attitűdök inkább távol tartják a szavazástól. Az egyes integrációs csoportok esetében is hasonló tendenciákat látunk: a jól integrált és a politikában résztvevő csoportok elsősorban a különböző politikai szereplők által kínált ellenségképekre fogékonyak, míg a dezintegrált csoportok felelősökről kialakított képe a szociológus szerint kevésbé polarizált, és kevésbé rezonál a direkt politikai kommunikáció üzeneteiben megjelenő ellenségképekre.
A „zöld” nem jó hívószó
Az aktívabb (a részvételüket biztosra ígérő) és egyértelmű pártpreferenciával rendelkező szavazókra jellemzőbb a környezettudatos attitűd, és ez különösen igaz a baloldali szavazókra, akik az éghajlatváltozást is fenyegetőbbnek érzik, mint az egyéb pártokra szavazók, akik körében különösen gyakori, hogy az éghajlatváltozást kevésbé tekintik fenyegető veszélynek, és azt nem kötik az emberi tevékenységhez - mondta előadásában Megyesi Boldizsár szociológus, a TK tudományos főmunkatársa. A kormánypárti és az ellenzéki szavazók egyaránt nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az éghajlatváltozásnak, de a jobboldali értékrendet vallók kevésbé fogadják el, hogy az éghajlatváltozás emberi tevékenység eredménye, és kevésbé tartanak annak várható hatásaitól. A környezettudatossággal kapcsolatos attitűdök hasonlóan alakulnak Megyesi szerint, mint az éghajlatváltozással kapcsolatos attitűdök, azonban az látszik, hogy a budapestiek számára a vélt társadalmi elvárás ezekben a kérdésekben erősebb, mint a más településeken lakók esetében. Megyesi szerint a zöld kérdések néhány jól körül határolható társadalmi csoportban valódi hívószót jelentenek, viszont valódi elutasítással is csak nagyon ritkán kell szembenézni, inkább egyfajta határozatlanság, érdektelenség olvasható ki az adatokból, „ezért ez nem egy hívószó a pártok számára”.
A külföldre költözők inkább balosak, mint azok, akik maradnak
A politikai érdeklődés alacsonyabb azok körében, akik külföldi migrációt terveznek, mint a migrációt nem tervezők körében – derült ki Zsigmond Csilla szociológus, a TK Kisebbségkutató Intézete munkatársának előadásából. A kutató szerint erős az összefüggés a demokráciával való elégedettség vagy elégedetlenség és a külföldre költözés között: a külföldre költözők kevésbé elégedettek a demokrácia működésével Magyarországon, mint a külföldre költözést nem tervezők. A politikai bizalom főként a hosszabb távú külföldi migrációval mutat összefüggést; a pár éves külföldi munkavállalást tervezők, illetve a külföldre költözők esetében szignifikánsan alacsonyabb a politikai bizalom, mint a migrációt nem tervezők esetében. A baloldali-jobboldali önbesorolás a külföldre költözés esetében mutat erős különbségeket, ami azt jelenti, hogy a kiköltözők inkább baloldaliként határozzák meg magukat, mint a kiköltözést nem tervezők.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: