Tényleg kormánypártiak a vidékiek és ellenzékiek a városiak Magyarországon?

Mi jellemzi a magyar társadalom vidéken élő többségét és városi kisebbségét? Tudjuk, hogy a magyar társadalom zárt és immobil, de vajon hogy néz ki az összkép, ha egyes részterületeken vizsgálják a mobilitást? Ezekre a kérdésekre is keresték a választ a magyar társadalom mobilitásával, integráltságával és egyenlőtlenségeivel foglalkozó konferencián, amelyet november 14-én rendeztek a nemrég még az MTA-hoz tartozó Társadalomtudományi Kutatóközpontban (TK). Az összegyűlt kutatók több aspektusból vizsgálták a magyar társadalom működését, az előadások sokaságából mi a vidéki és városi Magyarországgal foglalkozó kutatást ragadtuk ki.

Balogh Karolina, Győri Ágnes, Kovách Imre és Megyesi Boldizsár (valamennyien a TK-nál kutatnak) Vidékiek a magyar társadalomban című, még folyamatban lévő kutatása arra irányult, hogy megtudják, mit jelent a vidékiség, mi jellemzi a vidékinek mondható rétegeket és azokat, akik földrajzilag mobilak. A kérdés annál is érdekesebb, mert ez az elrendeződés egészen más képet mutat Kelet- és Nyugat-Európában: keletebbre rendre nagyobb arányban élnek az emberek vidéken, és érdekes kérdés, hogy ez visszahat-e az adott társadalmakra. A kutatás alapvető célja az volt, hogy a vidék és város közötti mozgás vizsgálatával feltárja, megjelenik-e a gyerekkori vidéki, illetve városi származás hatása az egyén társadalomban való integráltságában. 

A kutatók előfeltételezése szerint a vidék és város közötti mobilitás hat az egyes csoportba tartozó egyén társadalmi integráltságára – ennek dinamikáját szerették volna jobban megismerni. Mint az eredményeket ismertető Megyesi elmondta, a vidéket statisztikai-adminisztratív megközelítéssel a 20 ezres lélekszám alatti településekben határozták meg. A vidékiek és a városiak társadalmi integráltságának különböző aspektusait vizsgálták, többek között a személyközi, a rendszerszintű és a munkaerő-piaci integráció dimenzióit, és azt találták, hogy az általuk vizsgált integrációs kutatók a városi lakosság körében mutatnak magasabb értéket.

Megyesi Boldizsár, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa a konferencián.Fotó: Kovács Mariann

A kutatást 2700 fős, a 18 év feletti magyarországi népességre reprezentatív mintán végezték el 2018 októberében, személyes, kérdőíves adatfelvétellel. Az egyik legérdekesebb tanulság az volt, hogy vidékiség nem tekinthető dichotóm változónak: a magyar társadalom földrajzi szempontból meglepően mobil, csaknem 20 százalékot tesz ki azoknak az aránya, akik vidékből városba, illetve városból vidékre költöztek életük során. A kutatók öt csoportra osztották a teljes mintát:

  • mindig vidéken élők (44,2 százalék),
  • mindig városban élők (21,2 százalék),
  • Budapesten élők (15,1 százalék),
  • vidékre költözők (9,9 százalék),
  • városba költözők (9,6 százalék).

Azután megnézték, mi jellemzi az egyes csoportokat. Természetesen egyik vizsgált csoport sem egységes, de a kutatási eredmények alapján nagy általánosságban elmondhatók róluk az alábbiak. 

A mindig vidéken élőkről, vagyis azokról, akik 14 éves korukban és most is kisvárosban vagy faluban élnek, a következők derültek ki:

  • több idős van közöttük, mint fiatal;
  • magasabb a házasok és özvegyek aránya, 
  • kevés az egyszemélyes háztartás, de több a négy- vagy többszemélyes háztartás;
  • az országos átlagot messze meghaladó az alapfokú vagy érettségi nélküli középfokú végzettségűek aránya; az érettségizettek és diplomások aránya kifejezetten alacsony;
  • az átlagot jelentősen meghaladja a segédmunkások, betanított munkások és szakmunkások aránya;
  • a szubjektív (érzékelt) anyagi helyzetük kedvezőtlenebb;
  • egészségügyi állapotukat rosszabbnak érzik az átlagnál, de nem ebben a csoportban mérték a legnegatívabb értéket; 
  • a vidéki átlag egészéhez képest itt nagyobb a nyugdíjasok, kisebb az aktívak aránya;
  • ebben a csoportban volt a legtöbb magát vallásosnak mondó válaszadó, de nem a leggyakoribb templomba járók;
  • politikai aktivitásuk elmarad az országos átlagtól, a szavazók zöme enyhén a jobboldal felé húz, és kormánypárti (igaz, ennél kevésbé baloldali és kormánypártibb csoportot is találtak a kutatók);
  • kultúrafogyasztásuk alacsony.

A városból vidékre költözők, akik 14 éves korukban városban éltek,  jelenleg azonban vidékiek, a következőkkel jellemezhetők:

  • felülreprezentált közöttük a két középső, azaz a 35-50 és az 51-60 éves korcsoport;
  • jellemzően párkapcsolatban élnek, két- vagy több fős háztartásokban;
  • végzettségük átlagosan magasabb, mint a mindig vidéken élőké, de az országos átlaghoz képest alacsonyabb – mind az apjuk, mind a saját végzettségük gyakran alapfokú, vagy érettségi nélküli középfokú.
  • A csoportba tartozók több mint háromnegyede anyagilag kisebb nehézségekkel vagy viszonylag könnyen él, de gazdasági helyzetük így is rosszabb az országos átlagnál;
  • 65,3 százalékuk alkalmazott, 20,8 százalékuk nyugdíjas. Ennek megfelelően alkalmazotti jövedelemmel rendelkeznek a legtöbben.
  • Szubjektív egészségi állapotuk átlag feletti;
  • kevésbé rendszeresen gyakorolják a vallásukat;
  • politikailag aktívak: ők a legkevésbé baloldaliak, és a leginkább húznak a kormányhoz; mégis eléri körükben az átlagot az ellenzék támogatottsága is. 
  • Fiatalos és magas kultúrafogyasztás jellemzi őket. 

A vidékről városba költözőkről a következők derültek ki a kutatásban:

  • Az átlagnál nagyobb arányban találhatók meg körükben a 60 évnél idősebbek, az özvegyek és olyanok, akik a szüleikénél magasabb végzettséget szereztek;
  • jellemzően egyfős háztartásokban élnek;
  • kétötödük nyugdíjas, és csak a csoport fele alkalmazott;
  • szubjektív anyagi helyzetük átlagos;
  • egészségi állapotukat rossznak találják; több mint 28 százalékuk krónikus betegségben szenved;
  • ez a csoport a legaktívabb a vallásgyakorlásban; kétharmaduk rendszeresen jár templomba;
  • politikailag kevésbé aktívak: választási részvételük a legalacsonyabb.
  • Körükben a legmagasabb az ellenzéki szavazók aránya, és a legkevesebb a kormánypárti szimpatizáns, leginkább a centrum ideológiákhoz állnak közel.
  • Kultúrafogyasztásuk jóval elmarad az országos átlagtól.

A mindig városban élők csoportja a következő jellegzetességeket mutatta:

  • körükben az átlagnál magasabb az 50 alattiak, és kifejezetten alacsony a 60 év felettiek aránya;
  • iskolázottságuk magasabb az átlagnál;
  • körükben magasabb a vezetők és az értelmiségiek, de a szakmunkások aránya is.
  • Szubjektív anyagi helyzetük az országos átlagnál jobb, kevesebben vannak köztük, akiknek anyagi nehézségeik vannak;
  • gazdaságilag aktív csoport kevés nyugdíjassal és sok tanulóval. 
  • Körükben vannak a legtöbben azok, akik jónak vagy nagyon jónak ítélik az egészségi állapotukat; krónikus betegség 15,35 százalékuknál fordul elő.
  • Ebben a csoportban vannak a legtöbben (62 százalék), akik nem vallásosak, és a legkevesebben, akik rendszeresen templomba járnak (21,3 százalék);
  • politikailag átlagosan aktívak, középre húznak, pártválasztásuk bizonytalan.
  • Kultúrafogyasztásuk átlag feletti, különösen a fiatalos kultúrafogyasztásban aktívak.

Akik mindig Budapesten éltek (idesorolva azt a néhány főt is, akik 14 évesen nem Budapesten, de más nagyvárosban éltek), azokról a következő kép alakult ki:

  • körükben a legmagasabb az 50 év alattiak, a hajadonok, az érettségizettek, a diplomások aránya;
  • köztük van a legtöbb magas szintű vezető és értelmiségi;
  • szubjektív anyagi helyzete ennek a csoportnak a legjobb.
  • Gazdasági aktivitásuk, munkaintenzitásuk messze megelőzi az átlagos, jellemzően alkalmazottak;
  • egészségi állapotukat jónak ítélik meg, körükben a legalacsonyabb a krónikus betegségek előfordulása, ami a alacsony átlagéletkorral függ össze.
  • Országos átlag alatti körükben a vallásosak aránya, és vallásgyakorlásuk is az országos átlagnak megfelelő.
  • Politikailag kifejezetten aktívak, enyhén baloldaliak, jellemzően ellenzékiek az országos átlaghoz képest.

A kutatás alátámasztotta a szerzők előfeltevését, miszerint a vidék–város közötti mobilitás alakítja az egyén társadalmi integráltságát: a városból vidékre költözés pozitívan befolyásolja a személyközi integrációt, azaz növeli az egyén bizalmas kapcsolathálózatát, a politikai aktivitást viszont csökkenti. A vidékről városba irányuló mozgás az előbbieknél kisebb hatással van a személyközi integrációra, növelte viszont a munkarő-piaci integrációt, és csökkenti a normakövetést. Míg a vidékre költözés nem mutat összefüggést a kulturális és szabadidős aktivitással, addig a városba költözés mind a magas, mind a fiatalos kultúrafogyasztást növeli. (A harmadik – lokális – kultúrafogyasztás nem jelent meg markánsan az eredményekben, egyik csoportban sem jelentős azoknak a száma, akik lokális kultúrafogyasztók.)

Miután a minta 54 százaléka kifejezetten vidéki integrációs mintákat mutatott,a kutatás tanulságai közé tartozik, hogy az urbanizációnak jelentős korlátai vannak Magyarországon. Az eredményekből kiviláglik, hogy a magyar társadalom földrajzilag mobilnak mondható. További kutatást érdemel, hogy vajon hogyan működik egy földrajzilag átjárható, szerkezetét tekintve azonban bemerevedett társadalom.

A kutatás még leküzdendő korlátját jelenti ugyanakkor – ahogy a közönségből Molnár György, a KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet munkatársa megjegyezte –, hogy a költözők definiálásánál a szerzők azt a meghatározást vették alapul, hogy valakinek megváltozott-e a lakóhelye jellege a 14 éves kori lakóhelyéhez képest. Ez nem veszi figyelembe, hogy egy idősebb embernek mennyivel több lehetősége volt az évek során lakóhelyet változtatni, mint egy fiatalnak. Mint Megyesi a Qubitnek elmondta, a kifogás jogos, a helyes eljárás az lenne, ha olyan csoportokat tudnának létrehozni, amelyek mentesek ettől a torzítástól, vagy az elemzés során tompítani ezt a torzító hatást – és a csapat meg is fogja oldani ezt a problémát a már véglegesített tanulmányban.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: