Tényleg kormánypártiak a vidékiek és ellenzékiek a városiak Magyarországon?
Mi jellemzi a magyar társadalom vidéken élő többségét és városi kisebbségét? Tudjuk, hogy a magyar társadalom zárt és immobil, de vajon hogy néz ki az összkép, ha egyes részterületeken vizsgálják a mobilitást? Ezekre a kérdésekre is keresték a választ a magyar társadalom mobilitásával, integráltságával és egyenlőtlenségeivel foglalkozó konferencián, amelyet november 14-én rendeztek a nemrég még az MTA-hoz tartozó Társadalomtudományi Kutatóközpontban (TK). Az összegyűlt kutatók több aspektusból vizsgálták a magyar társadalom működését, az előadások sokaságából mi a vidéki és városi Magyarországgal foglalkozó kutatást ragadtuk ki.
Balogh Karolina, Győri Ágnes, Kovách Imre és Megyesi Boldizsár (valamennyien a TK-nál kutatnak) Vidékiek a magyar társadalomban című, még folyamatban lévő kutatása arra irányult, hogy megtudják, mit jelent a vidékiség, mi jellemzi a vidékinek mondható rétegeket és azokat, akik földrajzilag mobilak. A kérdés annál is érdekesebb, mert ez az elrendeződés egészen más képet mutat Kelet- és Nyugat-Európában: keletebbre rendre nagyobb arányban élnek az emberek vidéken, és érdekes kérdés, hogy ez visszahat-e az adott társadalmakra. A kutatás alapvető célja az volt, hogy a vidék és város közötti mozgás vizsgálatával feltárja, megjelenik-e a gyerekkori vidéki, illetve városi származás hatása az egyén társadalomban való integráltságában.
A kutatók előfeltételezése szerint a vidék és város közötti mobilitás hat az egyes csoportba tartozó egyén társadalmi integráltságára – ennek dinamikáját szerették volna jobban megismerni. Mint az eredményeket ismertető Megyesi elmondta, a vidéket statisztikai-adminisztratív megközelítéssel a 20 ezres lélekszám alatti településekben határozták meg. A vidékiek és a városiak társadalmi integráltságának különböző aspektusait vizsgálták, többek között a személyközi, a rendszerszintű és a munkaerő-piaci integráció dimenzióit, és azt találták, hogy az általuk vizsgált integrációs kutatók a városi lakosság körében mutatnak magasabb értéket.
A kutatást 2700 fős, a 18 év feletti magyarországi népességre reprezentatív mintán végezték el 2018 októberében, személyes, kérdőíves adatfelvétellel. Az egyik legérdekesebb tanulság az volt, hogy vidékiség nem tekinthető dichotóm változónak: a magyar társadalom földrajzi szempontból meglepően mobil, csaknem 20 százalékot tesz ki azoknak az aránya, akik vidékből városba, illetve városból vidékre költöztek életük során. A kutatók öt csoportra osztották a teljes mintát:
- mindig vidéken élők (44,2 százalék),
- mindig városban élők (21,2 százalék),
- Budapesten élők (15,1 százalék),
- vidékre költözők (9,9 százalék),
- városba költözők (9,6 százalék).
Azután megnézték, mi jellemzi az egyes csoportokat. Természetesen egyik vizsgált csoport sem egységes, de a kutatási eredmények alapján nagy általánosságban elmondhatók róluk az alábbiak.
A mindig vidéken élőkről, vagyis azokról, akik 14 éves korukban és most is kisvárosban vagy faluban élnek, a következők derültek ki:
- több idős van közöttük, mint fiatal;
- magasabb a házasok és özvegyek aránya,
- kevés az egyszemélyes háztartás, de több a négy- vagy többszemélyes háztartás;
- az országos átlagot messze meghaladó az alapfokú vagy érettségi nélküli középfokú végzettségűek aránya; az érettségizettek és diplomások aránya kifejezetten alacsony;
- az átlagot jelentősen meghaladja a segédmunkások, betanított munkások és szakmunkások aránya;
- a szubjektív (érzékelt) anyagi helyzetük kedvezőtlenebb;
- egészségügyi állapotukat rosszabbnak érzik az átlagnál, de nem ebben a csoportban mérték a legnegatívabb értéket;
- a vidéki átlag egészéhez képest itt nagyobb a nyugdíjasok, kisebb az aktívak aránya;
- ebben a csoportban volt a legtöbb magát vallásosnak mondó válaszadó, de nem a leggyakoribb templomba járók;
- politikai aktivitásuk elmarad az országos átlagtól, a szavazók zöme enyhén a jobboldal felé húz, és kormánypárti (igaz, ennél kevésbé baloldali és kormánypártibb csoportot is találtak a kutatók);
- kultúrafogyasztásuk alacsony.
A városból vidékre költözők, akik 14 éves korukban városban éltek, jelenleg azonban vidékiek, a következőkkel jellemezhetők:
- felülreprezentált közöttük a két középső, azaz a 35-50 és az 51-60 éves korcsoport;
- jellemzően párkapcsolatban élnek, két- vagy több fős háztartásokban;
- végzettségük átlagosan magasabb, mint a mindig vidéken élőké, de az országos átlaghoz képest alacsonyabb – mind az apjuk, mind a saját végzettségük gyakran alapfokú, vagy érettségi nélküli középfokú.
- A csoportba tartozók több mint háromnegyede anyagilag kisebb nehézségekkel vagy viszonylag könnyen él, de gazdasági helyzetük így is rosszabb az országos átlagnál;
- 65,3 százalékuk alkalmazott, 20,8 százalékuk nyugdíjas. Ennek megfelelően alkalmazotti jövedelemmel rendelkeznek a legtöbben.
- Szubjektív egészségi állapotuk átlag feletti;
- kevésbé rendszeresen gyakorolják a vallásukat;
- politikailag aktívak: ők a legkevésbé baloldaliak, és a leginkább húznak a kormányhoz; mégis eléri körükben az átlagot az ellenzék támogatottsága is.
- Fiatalos és magas kultúrafogyasztás jellemzi őket.
A vidékről városba költözőkről a következők derültek ki a kutatásban:
- Az átlagnál nagyobb arányban találhatók meg körükben a 60 évnél idősebbek, az özvegyek és olyanok, akik a szüleikénél magasabb végzettséget szereztek;
- jellemzően egyfős háztartásokban élnek;
- kétötödük nyugdíjas, és csak a csoport fele alkalmazott;
- szubjektív anyagi helyzetük átlagos;
- egészségi állapotukat rossznak találják; több mint 28 százalékuk krónikus betegségben szenved;
- ez a csoport a legaktívabb a vallásgyakorlásban; kétharmaduk rendszeresen jár templomba;
- politikailag kevésbé aktívak: választási részvételük a legalacsonyabb.
- Körükben a legmagasabb az ellenzéki szavazók aránya, és a legkevesebb a kormánypárti szimpatizáns, leginkább a centrum ideológiákhoz állnak közel.
- Kultúrafogyasztásuk jóval elmarad az országos átlagtól.
A mindig városban élők csoportja a következő jellegzetességeket mutatta:
- körükben az átlagnál magasabb az 50 alattiak, és kifejezetten alacsony a 60 év felettiek aránya;
- iskolázottságuk magasabb az átlagnál;
- körükben magasabb a vezetők és az értelmiségiek, de a szakmunkások aránya is.
- Szubjektív anyagi helyzetük az országos átlagnál jobb, kevesebben vannak köztük, akiknek anyagi nehézségeik vannak;
- gazdaságilag aktív csoport kevés nyugdíjassal és sok tanulóval.
- Körükben vannak a legtöbben azok, akik jónak vagy nagyon jónak ítélik az egészségi állapotukat; krónikus betegség 15,35 százalékuknál fordul elő.
- Ebben a csoportban vannak a legtöbben (62 százalék), akik nem vallásosak, és a legkevesebben, akik rendszeresen templomba járnak (21,3 százalék);
- politikailag átlagosan aktívak, középre húznak, pártválasztásuk bizonytalan.
- Kultúrafogyasztásuk átlag feletti, különösen a fiatalos kultúrafogyasztásban aktívak.
Akik mindig Budapesten éltek (idesorolva azt a néhány főt is, akik 14 évesen nem Budapesten, de más nagyvárosban éltek), azokról a következő kép alakult ki:
- körükben a legmagasabb az 50 év alattiak, a hajadonok, az érettségizettek, a diplomások aránya;
- köztük van a legtöbb magas szintű vezető és értelmiségi;
- szubjektív anyagi helyzete ennek a csoportnak a legjobb.
- Gazdasági aktivitásuk, munkaintenzitásuk messze megelőzi az átlagos, jellemzően alkalmazottak;
- egészségi állapotukat jónak ítélik meg, körükben a legalacsonyabb a krónikus betegségek előfordulása, ami a alacsony átlagéletkorral függ össze.
- Országos átlag alatti körükben a vallásosak aránya, és vallásgyakorlásuk is az országos átlagnak megfelelő.
- Politikailag kifejezetten aktívak, enyhén baloldaliak, jellemzően ellenzékiek az országos átlaghoz képest.
A kutatás alátámasztotta a szerzők előfeltevését, miszerint a vidék–város közötti mobilitás alakítja az egyén társadalmi integráltságát: a városból vidékre költözés pozitívan befolyásolja a személyközi integrációt, azaz növeli az egyén bizalmas kapcsolathálózatát, a politikai aktivitást viszont csökkenti. A vidékről városba irányuló mozgás az előbbieknél kisebb hatással van a személyközi integrációra, növelte viszont a munkarő-piaci integrációt, és csökkenti a normakövetést. Míg a vidékre költözés nem mutat összefüggést a kulturális és szabadidős aktivitással, addig a városba költözés mind a magas, mind a fiatalos kultúrafogyasztást növeli. (A harmadik – lokális – kultúrafogyasztás nem jelent meg markánsan az eredményekben, egyik csoportban sem jelentős azoknak a száma, akik lokális kultúrafogyasztók.)
Miután a minta 54 százaléka kifejezetten vidéki integrációs mintákat mutatott,a kutatás tanulságai közé tartozik, hogy az urbanizációnak jelentős korlátai vannak Magyarországon. Az eredményekből kiviláglik, hogy a magyar társadalom földrajzilag mobilnak mondható. További kutatást érdemel, hogy vajon hogyan működik egy földrajzilag átjárható, szerkezetét tekintve azonban bemerevedett társadalom.
A kutatás még leküzdendő korlátját jelenti ugyanakkor – ahogy a közönségből Molnár György, a KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet munkatársa megjegyezte –, hogy a költözők definiálásánál a szerzők azt a meghatározást vették alapul, hogy valakinek megváltozott-e a lakóhelye jellege a 14 éves kori lakóhelyéhez képest. Ez nem veszi figyelembe, hogy egy idősebb embernek mennyivel több lehetősége volt az évek során lakóhelyet változtatni, mint egy fiatalnak. Mint Megyesi a Qubitnek elmondta, a kifogás jogos, a helyes eljárás az lenne, ha olyan csoportokat tudnának létrehozni, amelyek mentesek ettől a torzítástól, vagy az elemzés során tompítani ezt a torzító hatást – és a csapat meg is fogja oldani ezt a problémát a már véglegesített tanulmányban.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: