A liba lehetett az első baromfi

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Kiderült, hogy egy kőkorszaki kínai falu lakói már hétezer évvel ezelőtt is háziszárnyasként tartottak libákat – legalábbis a csontok vizsgálata alapján nagyon úgy tűnik, hogy az alapvetően vadászó-gyűjtögető életmódot folytató helyiek szándékosan szaporították az állatokat. A felfedezés azért jelentős, mert mindeddig azt feltételezték, hogy az első baromfi a csirke volt, az első csirketartásra utaló jelek viszont mindössze 5000 évvel ezelőttről származnak. 

Miután a kutatók megállapították, hogy a faluban talált 232 libacsont hétezer éves, megvizsgálták, hogy miféle állatokhoz tartozhattak. A csontok némelyike fiatal, még röpképtelen állatoktól származott, mások viszont idősebb példányoktól, ez alapján azt feltételezik, hogy a libák több generációját nevelték fel ugyanott. A csontok kémiai vizsgálata alapján azt is megállapították, hogy az állatok a közeli patak vizét itták.

A környéken vadon nem élnek libák, és nagy valószínűséggel nem éltek hétezer éve sem, ezért a kutatás vezetője szerint csakis máshonnan hozhatták az állatokat. A legtöbb példány nagyjából azonos méretű volt, ez is arra utal, hogy legalábbis félig-meddig háziasított libákról volt szó. 

Meggyőző eredmények

Julia Best, a Cardiffi Egyetem zooarcheológusa szerint a japán kutatók vezetésével készült feltárás eredményei elég meggyőzőek, az pedig, hogy a libacsontok koránt radiokarbonos eljárással határozták meg, nem a környező üledék kora alapján, különösen megbízhatóvá teszi a méréseket. 

Ha a libák valóban háziasítottak voltak (és nagyon úgy tűnik), az majdnem eldöntheti a nagy csirkevitát is – csak azért majdnem, mert egyes kutatások szerint a csirkéket már tízezer éve háziasították, de Best szerint ezek inkább becslésekre, mint szilárd eredményekre alapulnak, és nem elég megbízhatóak. Az első minden kétséget kizáró bizonyítékok a csirketartásra ötezer évvel ezelőttről származnak, Best szerint ezeket már a kutatók többsége különösebb kételyek nélkül el tudja fogadni.

Maszaki Eda, a kutatás vezetője szerint a falu lakói a libatartáson kívül rizst is termesztettek, de leginkább vadásztak és gyűjtögettek. Azt sem lehet még tudni, hogy milyen célból tarthattak libákat: nyilvánvalónak tűnik, hogy a libát általában a húsáért tartja az ember, de elképzelhető, hogy a kőkorszaki libatartóknak elsősorban a tollakra vagy a madarak csontjaira volt szükségük.

Best szerint az sem lehetetlen, hogy a libákra valamilyen rituális célt szolgáltak: ez azért sem lenne meglepő, mert sok kultúrában a csirkéket sem a húsukért tenyésztették, hanem vagy azért, mert áldozatnak szánták őket az isteneknek, vagy kakasviadalokra tartogatták őket. A csirkét Görögországban a férfiassággal és a bátorsággal azonosították, és nem fogyasztották a húsát, a madarak viselkedéséből pedig jósoltak – ezt a hagyományt követték később a rómaiak is.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: