Ötszínű fények ragyogtak az égen Csou-házbeli Csao király uralkodása alatt

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Az egyik legfontosabb kínai történeti munka még mindig tartogat meglepetéseket: a Nagoya Egyetem kutatója, Hisashi Hayakawa és Marinus Anthony van der Sluijs, a Pennsylvaniai Egyetem antropológusa szerint a Csou-házbeli Csao uralkodásáról szóló részben található a sarki fény legkorábbi ismert leírása az időszámításunk előtti tizedik századból. 

Az ismeretlen krónikás „ötszínű fények” jelenlétéről számolt be az égbolt északi részén. A kutatók megvizsgálták, hogy honnan láthatta a sarki fényt, és a szövegek alapján arra jutottak, hogy az illető Haocsingból, a Csou-dinasztia fővárosából figyelhette az eget. 

Miután a krónikás azt is közli, hogy akkor éppen Csao uralkodott, a korszak is megvan: valamikor időszámításunk előtt 977 és 995 között történhetett az esemény. Hayakawa és van der Sluijs szerint a legvalószínűbb, hogy éppen a király uralkodásának kezdetekor vagy végén tűnhettek fel a színes fények az égen.

Ha lett volna áram, elment volna

Az eddig legkorábbinak vélt beszámolót is Hasakawa fedezte fel két évvel ezelőtt: az időszámításunk előtt 660 körül írott agyagtáblákon „vörös égi derengésről” számolt be egy asszír írnok. A British Museumban őrzött agyagtáblák tanulmányozása után kiderült, hogy nagyjából azonos időszakban három egymástól független forrás is megemlékezett, kettő Ninivéből, egy pedig Babilóniából, ezek alapján a kutatók i.e. 680 és 650 közé datálták az eseményt.

A kutatók szerint a többi korai beszámoló hitelessége kétséges: sokan Ezékiel látomásáról is úgy gondolják, hogy a próféta egyebek mellett sarki fényt is láthatott, de ez nem bizonyítható. A két évvel ezelőtti és a mostani kínai felfedezések viszont azok, ez pedig nem csak kultúrtörténeti érdekességnek számít, hanem komoly tudományos értéke van: az ehhez hasonló korai beszámolók és a naptevékenység kutatása együtt segíthet megérteni, hogy hosszú távon milyen folyamatok zajlanak le a Napban. 

Ilya Usoskin, az Oului Egyetem fizikusa szerint a történeti beszámolók a hasonló események előrejelzésében is hasznosak lehetnek: ebből a szempontból az utóbbi száz év beszámolói kevésbé hasznosak, mert csak nagyon rövid időt ölelnek fel, a hosszabb távú trendek vizsgálatából viszont kiderül, hogy nagyjából milyen gyakorisággal lehet számítani napviharokra. Ez már csak azért sem mindegy, mert Hayakawa szerint az ősi napviharok igen erősek lehettek, és egy hasonló komoly károkat okozhatna a mai elektromos hálózatokban.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: