Az univerzumban vannak olyan természeti törvények, amelyekkel nem lehet mit kezdeni: Newton almája lefelé esett, nem felfele, a vajas kenyér mindig pofára esik, olyan töltött keksz pedig nincs, amit úgy lehetne szétszedni, hogy a krémből egyenlő mértékben jusson mind a két felére. A puding próbája persze az evés, és az sem árt, ha ezeket a kőbe vésett törvényeket olykor ellenőrzi valaki, hátha egyszer kiderül egy eddig ismeretlen módszer, amivel lehetségessé válik a lehetetlen.

Az MIT mérnökei éppen ezt a célt tűzték ki maguk elé, amikor megalapították az oreológia tudományát, amelyben a töltött keksz tökéletes szétcsavarását kutatják. A tudományág első és mindeddig egyetlen publikációja az Amerikai Fizikai Intézet (AIP) szaklapjában, a Physics of Fluidsban jelent meg. Érdemes elolvasni, valószínűleg sehol máshol nem írták még le a keksztekergetésről azt a kifejezést, hogy „posztmortem krémdisztribúció”.

A kutatók először kézzel, majd egy külön erre a célra fejlesztett precíziós oreócsavaró géppel estek neki a kekszeknek. A keksztekerőt úgy építették meg, hogy az általa kifejtett forgatónyomaték pontosan szabályozható legyen. A kézzel végzett kísérletek nagy részében a tölteléket nem sikerült középen szétválasztani, hanem egy az egyben az egyik kekszen kötött ki, de sajnos a precíziós gép sem teljesített jobban: az esetek 95 százalékában ugyanez lett az eredmény.

Delaminált krémrétegek

Crystal Owens, a tanulmány vezető szerzője szerint a csupaszon maradt kekszfelületen ugyan megfigyelhető volt némi delamináció, vagyis maszatos maradt egy kicsit, de a laikusok számára ez úgyis úgy csapódik le, hogy egy üres és egy krémes kekszhez jutottak. A kutatók még az út elején járnak, de bárki, aki hozzáfér egy 3D-nyomtatóhoz, az általuk közreadott tervrajz alapján maga is megépítheti a saját kekszcsavaróját.

Randy Ewoldt, a tanulmány egyik szakmai lektora szerint a kutatás jól mutatja, hogy milyen hétköznapi körülmények között kerülhetnek elő érdekes fizikai és tudományos kérdések, amelyekkel akár tudományos igénnyel is érdemes foglalkozni. Sajnos azt is jól mutatja, hogy Owens és társai nem néztek utána elég alaposan az oreológia tudományának: 2014-ben a Princeton négy másik mérnöke már foglalkozott a kérdéssel, igaz, leginkább azzal, hogy a keksz melyik felén köt ki a krém, ha széttekeri az ember.

Az ok a gyártástechnológiában keresendő: bár az Oreo bőszen őrzi a titkait, egy másik pilótakekszgyár, a Newman-O 2010-ben már bemutatta a Discovery tévécsatornának a kekszgyártás titkait. A gyártósoron a krémet az egyik kekszre viszik fel, majd egy robotkar rányomja a másikat. Joshua Spechler, az Apple feljesztőmérnöke szerint a titok valószínűleg a keksz hőmérsékletében rejlik: a krém jobban megtapad azon a kekszen, amelyre rányomják, a széle kissé megolvad, és befolyik a tészta repedéseibe.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Lehet, hogy nyakunkon a klímaváltozás, de keksz volt, van és lesz!

Dippold Ádám gazdaság 2019. július 29.

A Háztartási, a Pilóta, az Albert és a Korpovit végigkísérte a gyerekkorunkat, sőt, máig velünk vannak. De mit tudunk róluk? A minden, amit tudni akartál a kekszről című rendezvényen a hazai kekszszakma krémje beszélt a keksz dicső múltjáról, biztató jelenéről és fényes jövőjéről.

Hiába jön a húsvét, ez nem a csokinyúl éve lesz: a válság nyertese a keksz!

Dippold Ádám gazdaság 2020. április 8.

Lesz elég csokinyúl és csokitojás húsvétra, annál is inkább, mert a járványhelyzet miatt ezekből most kevesebb is fogy. Az emberek kevesebb csokiszeletet és desszertet vásárolnak, de a gyártók a szokásosnál több kekszet és müzlit adnak el – derült ki a Magyar Édességgyártók Szövetségének beszélgetésén.

10 hétköznapi dolog, ami kutatók szerint olyan addiktív, mint a kokain vagy a heroin

Bodnár Zsolt tudomány 2018. február 2.

Az agy függőségért felelős jutalomközpontját vizsgálva kiderítették már a sajtról, a Facebookról, a pornóról, de még az Oreóról is, hogy addikciós potenciáljuk egyenértékű a kemény drogokéval. Az eredmények egy része azonban erősen vitatott.